Lemez: Húzza, aztán ereszti (Pharoah Sanders-Hamid Drake-Adam Rudolph: Spirits)

publikálva
2001/10. (03. 08.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Anagy öregek, köszönik, jól vannak. A hatvanas évek mérhetetlen progressziója által felszínre került dinoszauruszok ma élő példányai még mindig a topon vannak. Steve Lacy mellett elég, ha csak Archie Sheppet említem, akit élőben is megcsodálhattunk az utóbbi időben néhányszor Magyarországon. John Coltrane holdudvarának másik túlélője Pharoah Sanders, aki tavaly októberben múlt hatvanéves, ma is igen aktív, sokoldalú, friss és üde. Nagydarab, ősz szakállú fekete ember - ilyennek képzelek el egy zulu herceget.

Anagy öregek, köszönik, jól vannak. A hatvanas évek mérhetetlen progressziója által felszínre került dinoszauruszok ma élő példányai még mindig a topon vannak. Steve Lacy mellett elég, ha csak Archie Sheppet említem, akit élőben is megcsodálhattunk az utóbbi időben néhányszor Magyarországon. John Coltrane holdudvarának másik túlélője Pharoah Sanders, aki tavaly októberben múlt hatvanéves, ma is igen aktív, sokoldalú, friss és üde. Nagydarab, ősz szakállú fekete ember - ilyennek képzelek el egy zulu herceget.

2000-ben megjelent egy elég jó albuma a Kahil El Zabar´s Ritual Trio nevű intézménnyel a Delmark nevű kiadónál, és most kiadták Spirits címen az itt tárgyalt, egyébként 1998-as koncertjét. Két ütőhangszeres kíséri a mestert, és csinálnak neki nagy, levegős szabad tereket. Hamid Drake inkább a jazzben megszokott dobszerelésen hozza az alapokat, míg Adam Rudolph keleti és afrikai ütőhangszereken színezi vagy ellenpontozza a zenei folyamatokat. Meg persze énekelnek, rikoltoznak, egzotikus furulyákon tilinkóznak, talán még táncolnak is.

Sandersnek mindig is erőssége volt a dramaturgia, az építkezés. Tud várni, húzza, aztán ereszti a feszültséget, spirálisan ismétli a szólamainak a motívumait. Igazi erő van a tenorszaxofonjában, és amit elkezd, azt végig is viszi. Nagy ívű szólói - ha egy közös zenei meditáció esetében beszélni lehet egyáltalán erről - egészen az eksztázisig eljutnak. Ma már kissé konzervatív attitűd, de a katarzis is benne van a zenében, ami egyértelműen a hatvanas évek modernizmusának a továbblépése, mint ahogy a keleti zenék iránti fogékonyság is. Coltrane többször játszott Ravi Shankarral, és csak a korai halála hiúsította meg a lemezfelvételt.

Erotikus, spirituális, intenzív zene, konkrét témák és sablonok nélkül. Szufi, afrikai rítusok, a free jazz szabadsága, béke, önazonosság, színek, fények. Nincs túlspilázva, de nem kamu. Könnyen rá lehet hangolódni annak ellenére, hogy nem kínál sok fogódzót. Csak egy kis nyitottság kell hozzá.

Czabán Gömböcz György

Mah/Meta Records, 2000

publikálva
2001/10. (03. 08.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...