2000-ben megjelent egy elég jó albuma a Kahil El Zabar´s Ritual Trio nevű intézménnyel a Delmark nevű kiadónál, és most kiadták Spirits címen az itt tárgyalt, egyébként 1998-as koncertjét. Két ütőhangszeres kíséri a mestert, és csinálnak neki nagy, levegős szabad tereket. Hamid Drake inkább a jazzben megszokott dobszerelésen hozza az alapokat, míg Adam Rudolph keleti és afrikai ütőhangszereken színezi vagy ellenpontozza a zenei folyamatokat. Meg persze énekelnek, rikoltoznak, egzotikus furulyákon tilinkóznak, talán még táncolnak is.
Sandersnek mindig is erőssége volt a dramaturgia, az építkezés. Tud várni, húzza, aztán ereszti a feszültséget, spirálisan ismétli a szólamainak a motívumait. Igazi erő van a tenorszaxofonjában, és amit elkezd, azt végig is viszi. Nagy ívű szólói - ha egy közös zenei meditáció esetében beszélni lehet egyáltalán erről - egészen az eksztázisig eljutnak. Ma már kissé konzervatív attitűd, de a katarzis is benne van a zenében, ami egyértelműen a hatvanas évek modernizmusának a továbblépése, mint ahogy a keleti zenék iránti fogékonyság is. Coltrane többször játszott Ravi Shankarral, és csak a korai halála hiúsította meg a lemezfelvételt.
Erotikus, spirituális, intenzív zene, konkrét témák és sablonok nélkül. Szufi, afrikai rítusok, a free jazz szabadsága, béke, önazonosság, színek, fények. Nincs túlspilázva, de nem kamu. Könnyen rá lehet hangolódni annak ellenére, hogy nem kínál sok fogódzót. Csak egy kis nyitottság kell hozzá.
Czabán Gömböcz György
Mah/Meta Records, 2000
