Lemez: Húzza, aztán ereszti (Pharoah Sanders-Hamid Drake-Adam Rudolph: Spirits)

  • 2001. március 8.

Zene

Anagy öregek, köszönik, jól vannak. A hatvanas évek mérhetetlen progressziója által felszínre került dinoszauruszok ma élő példányai még mindig a topon vannak. Steve Lacy mellett elég, ha csak Archie Sheppet említem, akit élőben is megcsodálhattunk az utóbbi időben néhányszor Magyarországon. John Coltrane holdudvarának másik túlélője Pharoah Sanders, aki tavaly októberben múlt hatvanéves, ma is igen aktív, sokoldalú, friss és üde. Nagydarab, ősz szakállú fekete ember - ilyennek képzelek el egy zulu herceget.
Anagy öregek, köszönik, jól vannak. A hatvanas évek mérhetetlen progressziója által felszínre került dinoszauruszok ma élő példányai még mindig a topon vannak. Steve Lacy mellett elég, ha csak Archie Sheppet említem, akit élőben is megcsodálhattunk az utóbbi időben néhányszor Magyarországon. John Coltrane holdudvarának másik túlélője Pharoah Sanders, aki tavaly októberben múlt hatvanéves, ma is igen aktív, sokoldalú, friss és üde. Nagydarab, ősz szakállú fekete ember - ilyennek képzelek el egy zulu herceget.

2000-ben megjelent egy elég jó albuma a Kahil El Zabar´s Ritual Trio nevű intézménnyel a Delmark nevű kiadónál, és most kiadták Spirits címen az itt tárgyalt, egyébként 1998-as koncertjét. Két ütőhangszeres kíséri a mestert, és csinálnak neki nagy, levegős szabad tereket. Hamid Drake inkább a jazzben megszokott dobszerelésen hozza az alapokat, míg Adam Rudolph keleti és afrikai ütőhangszereken színezi vagy ellenpontozza a zenei folyamatokat. Meg persze énekelnek, rikoltoznak, egzotikus furulyákon tilinkóznak, talán még táncolnak is.

Sandersnek mindig is erőssége volt a dramaturgia, az építkezés. Tud várni, húzza, aztán ereszti a feszültséget, spirálisan ismétli a szólamainak a motívumait. Igazi erő van a tenorszaxofonjában, és amit elkezd, azt végig is viszi. Nagy ívű szólói - ha egy közös zenei meditáció esetében beszélni lehet egyáltalán erről - egészen az eksztázisig eljutnak. Ma már kissé konzervatív attitűd, de a katarzis is benne van a zenében, ami egyértelműen a hatvanas évek modernizmusának a továbblépése, mint ahogy a keleti zenék iránti fogékonyság is. Coltrane többször játszott Ravi Shankarral, és csak a korai halála hiúsította meg a lemezfelvételt.

Erotikus, spirituális, intenzív zene, konkrét témák és sablonok nélkül. Szufi, afrikai rítusok, a free jazz szabadsága, béke, önazonosság, színek, fények. Nincs túlspilázva, de nem kamu. Könnyen rá lehet hangolódni annak ellenére, hogy nem kínál sok fogódzót. Csak egy kis nyitottság kell hozzá.

Czabán Gömböcz György

Mah/Meta Records, 2000

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.