1964-ben született egy libanoni kisvárosban, majd amikor a polgárháború elviselhetetlenné vált, elment Moszkvába klasszikus gitárt és zeneszerzést tanulni. 1984-től 1989-ig élvezte a proletár internacionalizmus gyümölcseit, megtanult oroszul, aztán továbbállt a békés Svájcba, mielőtt összeomlott a birodalom. Ott kezdte magából kibányászni a gyökereit, a gitár mellett az oud nevű, leginkább a lanthoz hasonló arab hangszer segítségével.
Azóta igen termékenyen dolgozik zenei identitásának kiépítésén, aminek elegáns dokumentuma ez az album. Hallható rajta két szólóban és hat duóban rögzített felvétel, melyekből három egy kortárs angol bőgőssel, három pedig egy perzsa ütőssel folytatott dialógusának a megörökítése. (Keyvan Chemirani az egyik legismertebb perzsa mesterdobos fia, Barry Guy viszont alanyi jogon az európai új zene meghatározó alakja. Kiváló improvizatőr, szívesen játszik kamarazenét, és a London Jazz Composers Orchestra alapítója-vezetője három évtizede.)
Az arab zene ritmus- és harmóniavilága feszül itt az európai klasszikus zene kompozíciós technikáinak, illetve az arab zene improvizációs gyakorlata találkozik a kortárs dzsessz és a tiszta improvizált zene világával. Ehhez már csak a flamenco jön forrásként, hogy megkapjuk a Fayka eredőit. Persze nem kell megijedni, ez egyszerűen egy érzékeny, különös, meditatív zene, mélybarna tónusokkal. A legfurcsább pedig az, hogy teljesen egységes, kiegyensúlyozott, élvezhető anyag, és amit leírtunk, csak hosszú agyalással fejthető vissza belőle.
Czabán György Baksó
Enja Records/Zenesegély, 2002
