Na most, a kilátás úgy fest, hogy egyre gyakrabban kerülök majd ilyen helyzetbe. Minél többet panaszkodnak, vagy valóban: minél válságosabb piaci körülmények között munkálkodnak a multinacionális kiadók, annál inkább lehasogatják majd a költségvetésükről a szubkulturális kezdeményeket, és lassan már csak végképp az válik elérhetővé, ami kompatibilitást mutat a kereskedelmi rádiók tragédiakoktéljaival.
Mindebből természetesen korántsem következik, hogy kipusztulnának a figyelemre méltó zenék; azzal viszont számolni kell, hogy még nehezebben lesznek hozzáférhetők, vagyis hogy újra felértékelődnek a kis, független kiadók, nem beszélve az interneten, valamint a csak koncerteken árusított dolgokról.
Szóval keményedni és keményíteni kell, és én ezt örömmel teszem: engedelmükkel jó pár olyan zenekart ajánlanék még olvasóim szíves figyelmébe, amelyet - ugyan felülemelkedett a csúcson - mifelénk a kutya sem ismer. A napokban például folyton a Zamballaranát hallgattam.
H
Korzika szigetét a polifonikus ének tradíciója tette jellegzetessé a mediterránium kultúrájában. Jobbára férfiak alkottak csoportokat - hármasban már egészen jól el lehetett boldogulni, ha összejött egy magas, egy mély és egy közepes hangfekvésű tartomány. Pusztán az énekhanggal, hangszeres kíséret nélkül, már legalábbis a nyolcvanas-kilencvenes évekig, mikor is a hagyományhoz lazábban kötődő "mutánsok" tűntek ki a terepen. A Donnisulana azzal, hogy egytől egyig nők alkották, az I Muvrini vagy az A Filetta pedig a hangszereivel. No de a csúcson csak a Zamballarana emelkedett felül.
Időnként elég csupán a három énekesét hallani, hogy a maradék erejétől-kedvétől is megszabaduljon az ember - jóvátehetetlenül kimossa-kifújja belőle a tenger és a szél. A melankólia fenségességének valóban lehengerlő párlatára bukkanni ilyenkor, mégis a Zamballaranát a hangszerelése, a tradicionális és modern hangszerek garmadája teszi oly különlegessé. Pengetős és vonós és fúvós és ütős instrumentumok - közöttük tengeri kagyló és balafon -, könnyed átjárást biztosítva évszázadok és földrészek és zenei műfajok között. Ha azt mondom, hogy megrázó és revelatív élmény, igazán kordában tartottam az elragadtatásomat.
Hát így. Komoly mulasztás lenne elaprózni: mindkét Zamballarana-albummal (Zamballarana; Lucia) rendelkezni kell. Tessenek beszerezni, s addig még kihúzni, íme hozzá egy cím: Albiana, e-mail: éditions [dot] albiana [at] wanadoo [dot] fr
Marton László Távolodó
