Lemez: Minden erőlködés nélkül (David Klein Quintet: My Marilyn)

  • Czabán György K.
  • 2001. december 13.

Zene

Mint a címből is kitűnik, itt Marilyn Monroe megidézésére történik kísérlet 65 percben, ami csak valamivel kevesebb, mint egy átlagos játékfilm. Az összes dal Monroe filmjeiből származik, de ez csak a filmtörténetben erősen jártas hallgatóknak derül ki, meg annak, aki végignyálazza a kísérőfüzetet, amiben klassz fotók is vannak. Persze nem az alkohol, a kábítószer, a neurózis gyötörte, gyerekkorában megerőszakolt, tragikus sorsú nő, hanem maga a mítosz a tárgya a zenének. Az ideál, aki megtestesítette a szépséget, és még a dzsesszt is szerette. Mindenhová magával vitte kedvenc Sinatra- és Fitzgerald-lemezeit, dzsesszklubokba járt, nem beszélve arról, hogy éppen hetvenöt éve született.
Mint a címből is kitűnik, itt Marilyn Monroe megidézésére történik kísérlet 65 percben, ami csak valamivel kevesebb, mint egy átlagos játékfilm. Az összes dal Monroe filmjeiből származik, de ez csak a filmtörténetben erősen jártas hallgatóknak derül ki, meg annak, aki végignyálazza a kísérőfüzetet, amiben klassz fotók is vannak. Persze nem az alkohol, a kábítószer, a neurózis gyötörte, gyerekkorában megerőszakolt, tragikus sorsú nő, hanem maga a mítosz a tárgya a zenének. Az ideál, aki megtestesítette a szépséget, és még a dzsesszt is szerette. Mindenhová magával vitte kedvenc Sinatra- és Fitzgerald-lemezeit, dzsesszklubokba járt, nem beszélve arról, hogy éppen hetvenöt éve született.

Hallgatható az anyag konceptuális albumként is, de ha gyanútlanok vagyunk, akkor ez csak elegáns, kiegyensúlyozott, klasszicizáló dzsessz. David Klein svájci szaxofonos, a zenekarvezető - aki szabadidejében egy klezmeregyüttesben dobol - hozatott Amerikából egy hibátlan ritmusszekciót, és már csak egy énekesnő kellett a csapatba. Szerencsére kéznél volt a mama, aki zsengébb korában olyan zenészekkel játszott, mint Dexter Gordon, Roy Eldridge vagy Sir Roland Hanna, és ha nem turnézott, akkor a házimunka közben Billie Holiday-dalokat dudorászott. Nem lehet könnyű az embernek a saját anyját instruálni, ráadásul egy ilyen erotikus zenében, Miriam Klein azonban hibátlan. A telt, enyhén fátyolos hang minden erőlködés nélkül lebeg a lassú vagy közepes tempójú alapok fölött. David Klein tenorjának a tónusa barna, Marcello Pellitteri értően söprűzik, Ira Coleman kimérten bőgőzik, Mulgrew Miller zongorajátéka pontos, és senki sem tolakszik. Az album mintaszerűen van keverve, a hangzás kontrasztos, de szerencsére nincs kiglancolva.

Ez a zene kívánja a félhomályt. Ha meghívod álmaid nőjét vacsorára, behűtötted a pezsgőt, meggyújtottad a gyertyákat, akkor már csak egy dolgod marad, betenni a lejátszóba ezt az albumot. Biztos lehetsz a sikerben!

Czabán György K.

Enja/Zenesegély, 2001

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.