Film: Régi jó elvtársaink (Koltai Róbert: Csocsó)

  • - ts -
  • 2001. december 13.

Zene

Kaláb. Megint egy jó kis film a kalábról. Lehet, hogy ez egy iskola? Egy irály? Tudja a krampusz, mindenesetre ha én lennék a Pofosz, biztos, hogy hörögnék, egyrészt megszokásból, másrészt meg erre tán odafigyelne a tévé, de nem én vagyok.
Kaláb. Megint egy jó kis film a kalábról. Lehet, hogy ez egy iskola? Egy irály? Tudja a krampusz, mindenesetre ha én lennék a Pofosz, biztos, hogy hörögnék, egyrészt megszokásból, másrészt meg erre tán odafigyelne a tévé, de nem én vagyok.

Először nekem se tetszett: A tanú kétségtelen humora mögött hátsó szándékok vigyorogtak. De a 6:3-mal már nem volt semmi bajom, voltaképpen bírtam. Most meg harsányan röhögtem azon a jeleneten, amikor Koltai tolmácsol. Ha már a 6:3 szóba jött, az is szép, ahogy - szerintem nem véletlenül - a Csodacsatár beidéződik a Csocsóba.

Nem pontosan citálom, de direkt:

Az volt ám a szép világ,

térdig ért a szar... szünet, szünet, szünet... kaláb, ugye ismerik.

Koltai Róbert filmje az ötvenes évek elején játszódik, sok a gond Acélvárosban, a focicsapatnak föl kéne jutni az NB I-be, kéne egy jó kis május elsejei ünnepség, a vasmű aranyszívű párttitkárának folyton lelép az apósa, menne vissza szegény Tokajba, ilyenek. A világ zord, vagy annak igyekszik mutatni magát, de tele van derék emberekkel, s a dolgok minduntalan jóra fordulnak. Az alkotók nem különösebben hagyják magukat befolyásolni a történelemtől, nem fenyegeti őket olyan veszély, mitől a tények mocsarába vesznének. Ami azt illeti, a néző is ki van segítve, könnyű túltenni magunkat minden effélén, hisz a népszerű dalmű, a Szeressük egymást, gyerekek filmre írott változata pereg a vásznon. Ha akarom, egy nettó ars poetica. Ez Koltai. Szeressetek engemet, mert ha nem, durcás leszek.

Mondják meg, lehet egy ilyen kérésnek ellentmondani? Ugye, nem!

Mit ad ezért cserébe a rendező-főszereplő? Eddigi filmkészítői pályájának

második legjobb dolgozatát,

az opus magnum, a Sose halunk meg kistestvérét, mely korántsem érdemek nélküli darab. Remek színészek, markáns hangulat, ami egyként ejti rabul nézőjét és az alkotókat. ´ket speciel nem biztos, hogy kellett volna, mert úgy tűnik, majd minden jelenet kicsit hoszszabb a kelleténél, ám vitathatatlanul a tűréshatáron belül. Mindez gyakorlatilag a mozi egészére is érvényes.

Külön dicsérendő az a láthatóan heroikus küzdelem, amit a direktor napjaink vígjáték-készítési módija ellen folytat, s melynek végén persze elbukik rútul, ami akkor is szomorú, ha tudjuk, nem volt egy szikrányi esélye sem. Bár. A kötelező reklámkűrökről beszélek. K. például jól választott témát, nincs az a velejéig romlott producer a világon, aki egy ötvenes években játszódó magyar filmbe bele merné erőltetni mondjuk egy mobiltelefon hirdetését vagy a közreműködő vendéglátó-ipari tévé óriásplakátját. Ám az elszánás sok mindenre képes. Mindegy, a konzervgyár még elmegy, a gyomorkeserű viszont ciki, azt is inkább a Sose halunk megből átmentett keretjátékba kellett volna szuszakolni, ha már ezen a Magyarországon nem éri be annyival a pénzadó, hogy ott a neve a főcímen. De nem kéne az ilyesmire szót vesztegetni, csak attól félek, hogy jön egy nemzedék, aki majd azt hiszi, csak így lehet filmet csinálni, hogy a film ilyen. Nem ilyen, ugorjunk!

Éljenek a jó párttitkárok és azok, akik a maguk módján a rossz ÁVO-sokat is szeretik, mert övék a mennyek országa.

- ts -

Csocsó, avagy Éljen május elseje!; színes magyar film, 2001, 91 perc; rendezte: Koltai Róbert; fényképezte: Máté Tibor; zene: Dés László; szereplők: Koltai Róbert, Kovács Adél, Gáspár Sándor, Máté Gábor, Pogány Judit, Stohl András; forgalmazza a Budapest Film

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."