Film: Régi jó elvtársaink (Koltai Róbert: Csocsó)

  • - ts -
  • 2001. december 13.

Zene

Kaláb. Megint egy jó kis film a kalábról. Lehet, hogy ez egy iskola? Egy irály? Tudja a krampusz, mindenesetre ha én lennék a Pofosz, biztos, hogy hörögnék, egyrészt megszokásból, másrészt meg erre tán odafigyelne a tévé, de nem én vagyok.
Kaláb. Megint egy jó kis film a kalábról. Lehet, hogy ez egy iskola? Egy irály? Tudja a krampusz, mindenesetre ha én lennék a Pofosz, biztos, hogy hörögnék, egyrészt megszokásból, másrészt meg erre tán odafigyelne a tévé, de nem én vagyok.

Először nekem se tetszett: A tanú kétségtelen humora mögött hátsó szándékok vigyorogtak. De a 6:3-mal már nem volt semmi bajom, voltaképpen bírtam. Most meg harsányan röhögtem azon a jeleneten, amikor Koltai tolmácsol. Ha már a 6:3 szóba jött, az is szép, ahogy - szerintem nem véletlenül - a Csodacsatár beidéződik a Csocsóba.

Nem pontosan citálom, de direkt:

Az volt ám a szép világ,

térdig ért a szar... szünet, szünet, szünet... kaláb, ugye ismerik.

Koltai Róbert filmje az ötvenes évek elején játszódik, sok a gond Acélvárosban, a focicsapatnak föl kéne jutni az NB I-be, kéne egy jó kis május elsejei ünnepség, a vasmű aranyszívű párttitkárának folyton lelép az apósa, menne vissza szegény Tokajba, ilyenek. A világ zord, vagy annak igyekszik mutatni magát, de tele van derék emberekkel, s a dolgok minduntalan jóra fordulnak. Az alkotók nem különösebben hagyják magukat befolyásolni a történelemtől, nem fenyegeti őket olyan veszély, mitől a tények mocsarába vesznének. Ami azt illeti, a néző is ki van segítve, könnyű túltenni magunkat minden effélén, hisz a népszerű dalmű, a Szeressük egymást, gyerekek filmre írott változata pereg a vásznon. Ha akarom, egy nettó ars poetica. Ez Koltai. Szeressetek engemet, mert ha nem, durcás leszek.

Mondják meg, lehet egy ilyen kérésnek ellentmondani? Ugye, nem!

Mit ad ezért cserébe a rendező-főszereplő? Eddigi filmkészítői pályájának

második legjobb dolgozatát,

az opus magnum, a Sose halunk meg kistestvérét, mely korántsem érdemek nélküli darab. Remek színészek, markáns hangulat, ami egyként ejti rabul nézőjét és az alkotókat. ´ket speciel nem biztos, hogy kellett volna, mert úgy tűnik, majd minden jelenet kicsit hoszszabb a kelleténél, ám vitathatatlanul a tűréshatáron belül. Mindez gyakorlatilag a mozi egészére is érvényes.

Külön dicsérendő az a láthatóan heroikus küzdelem, amit a direktor napjaink vígjáték-készítési módija ellen folytat, s melynek végén persze elbukik rútul, ami akkor is szomorú, ha tudjuk, nem volt egy szikrányi esélye sem. Bár. A kötelező reklámkűrökről beszélek. K. például jól választott témát, nincs az a velejéig romlott producer a világon, aki egy ötvenes években játszódó magyar filmbe bele merné erőltetni mondjuk egy mobiltelefon hirdetését vagy a közreműködő vendéglátó-ipari tévé óriásplakátját. Ám az elszánás sok mindenre képes. Mindegy, a konzervgyár még elmegy, a gyomorkeserű viszont ciki, azt is inkább a Sose halunk megből átmentett keretjátékba kellett volna szuszakolni, ha már ezen a Magyarországon nem éri be annyival a pénzadó, hogy ott a neve a főcímen. De nem kéne az ilyesmire szót vesztegetni, csak attól félek, hogy jön egy nemzedék, aki majd azt hiszi, csak így lehet filmet csinálni, hogy a film ilyen. Nem ilyen, ugorjunk!

Éljenek a jó párttitkárok és azok, akik a maguk módján a rossz ÁVO-sokat is szeretik, mert övék a mennyek országa.

- ts -

Csocsó, avagy Éljen május elseje!; színes magyar film, 2001, 91 perc; rendezte: Koltai Róbert; fényképezte: Máté Tibor; zene: Dés László; szereplők: Koltai Róbert, Kovács Adél, Gáspár Sándor, Máté Gábor, Pogány Judit, Stohl András; forgalmazza a Budapest Film

Figyelmébe ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.

„Ha kém vagyok, miért engedtek oda?”

Mint ukrán kémet kitiltották Magyarország területéről a kárpát­aljai magyar politikust. A kormánypropaganda olyan fotókat közöl leleplezésként, amelyeket korábban Tseber Roland osztott meg a nyilvánossággal. Ő azt mondja, csak az ukrán–magyar viszony javításán dolgozik.

Törvény, tisztesség nélkül

Hazánk bölcsei nemrég elfogadták az internetes agresszió visszaszorításáról szóló 2024. évi LXXVIII. törvényt, amely 2025. január 1. óta hatályos. Nem a digitális gyűlöletbeszédet kriminalizálja a törvény, csak az erőszakos cselekményekre felszólító kommentek ellen lép fel.

Nem így tervezte

Szakszerűtlen kéményellenőrzés miatt tavaly januárban szén-monoxid-mérgezésben meghalt egy 77 éves nő Gyulán. Az ügyben halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt ítélték el és tiltották el foglalko­zásától az érintettet.

Amikor egy haldokló csak az emberségre számíthat – életvégi ellátás helyett marad a várakozás a sürgősségin

A gyógyító kezelésekre már nem reagált az idős szegedi beteg szervezete, így hazaadták, ám minden másnap a sürgősségire kellett vinni. Olykor kilenc órát feküdt a váróban emberek között, hasán a csövekkel és a papucsával. Palliatív ellátás sok helyen működik Magyar­országon – a szegedi egyetem intézményeiben még nem.