Ha a most megjelent harmadik Garbage-album egyszerűen csak gyengébb lenne, mint az előzőek, frankón nincs ez a cikk. Az igazi szomorúságot az adja, hogy a Garbage pont abba az egógondokat felmutató pozícióba csúszott át, amely ellen annyit kárál. "Okos, nihilista és szexuálisan túlfűtött" - írja a Beautiful Garbage kritikusa, s míg a két szélső jellemzéssel újat nem mondott, az a középső nekem bizony fáj. Mert szinte az egyetlen "valós" dal a lemezen a "fiúk és lányok a másik nem klotyójában" tárgykört feldolgozó kislemezsláger, felszabadítom az elméd és az androgíniád (kétneműség), vegyél el (meg) mindent, ami beindít, avagy basszunk meg bárkit tartalommal. Ez legalább a máról szól, a többi szám ellenben kamu és nyavalygás. Ha egyszer nyilvánvaló, hogy csupán úgy csinálunk, mintha, akkor ne vegyük már oly komolyan magunkat. "Olyan unalmas az élet, ha semmiben sem hiszünk", "" doktor, haldoklunk" - púder, akárcsak a CD-korong színe. A Silence is Golden vége felé Manson egy az egyben hozza Hazel O´Connor hangszínét az Üvegtörőkből, de közben nem fogja szegényem, hogy az elődök által ténylegesen "megüvöltött" rendszer őt már bedarálta. Kihűlt az ifjonti hév, és az űrt a pénz, a hatalom, illetve három lefáradt manus képében Amerika töltötte be. Az album dallamainak a zöme szétcsúszik, a valamit mondani akartam típusú szövegek erőtlenek, a balladákból teljes meg nem éltség árad.
Egy talmi világ hazug zenéjéhez lopott cím (a Gyönyörű szemetet egy Courtney Love-dalból túrták) és koppintott design dukál. Számos cybergiccsművész által feldolgozott téma tuningolt látvánnyal, de agyilag lelapítva köszön vissza a borítón, illetve videoklipben, s ugyanaz zavar bennük, mint a zeneanyagban: legalább a "szétesésünk" ne legyen már komputerrel szabályozott és ilyen rafináltan, kimódoltan irányított.
- bogi -
Garbage: Beautiful Garbage, Mushroom/PIAS/BMG, 2001
