Lemez: Kiszámított széthullás (Garbage: Beautiful Garbage)

szerző
- bogi -
publikálva
2001/50. (12. 13.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

"Bombázzuk le a sztárcsináló gyárakat, durrantsuk ki az agymosó buborékokat" - énekli a Garbage énekesnője a Parádé című új számukban, ezzel együtt azonban távolról sem a Radikális sláger című irományom (MN, idei 46. szám) második fejezete következik. Éppen ellenkezőleg.

"Bombázzuk le a sztárcsináló gyárakat, durrantsuk ki az agymosó buborékokat" - énekli a Garbage énekesnője a Parádé című új számukban, ezzel együtt azonban távolról sem a Radikális sláger című irományom (MN, idei 46. szám) második fejezete következik. Éppen ellenkezőleg. "Megvan a helye az előregyártott popnak is. Mindaddig rendben van, amíg az előadó nem próbál meg valami másnak a maszkjában feltűnni" - idézem megint Shirley Mansont, és részemről is pontosan ugyanezt gondolom az első két Garbage-lemezről (Garbage, 1995; Version 2.0, 1998). A sztori: összeállt három negyvenes amerikai zenész-producer pasi, majd egy MTV-klip nyomán "felszedtek" egy skót énekescsajszit, és megcsinálták saját gitárpopverziójukat. A modern hangszerelésen kívül ugyan nem volt semmi eredeti a zenéjükben, mégis működött, hiszen a Butch Vig - Nirvana-, Smashing Pumpkins-, Helmet-, Sonic Youth-producer, illetve -hangmérnök - vezette banda nagyon is tudta, mitől döglik. Továbbá Manson őszinte megnyilvánulásai ("a zenekarban mindenkinek nagyobb a melle, mint nekem") és példaképeinek (Nico, Blondie, Patti Smith, PJ Harvey stb.) nyíltan vállalt nyúlása révén egész szimpatikus összkép alakult ki bennem: a Garbage egy vérprofik által kitervelt "művészkedős" slágergyár, amely nem akar más lenni, mint ami.

Ha a most megjelent harmadik Garbage-album egyszerűen csak gyengébb lenne, mint az előzőek, frankón nincs ez a cikk. Az igazi szomorúságot az adja, hogy a Garbage pont abba az egógondokat felmutató pozícióba csúszott át, amely ellen annyit kárál. "Okos, nihilista és szexuálisan túlfűtött" - írja a Beautiful Garbage kritikusa, s míg a két szélső jellemzéssel újat nem mondott, az a középső nekem bizony fáj. Mert szinte az egyetlen "valós" dal a lemezen a "fiúk és lányok a másik nem klotyójában" tárgykört feldolgozó kislemezsláger, felszabadítom az elméd és az androgíniád (kétneműség), vegyél el (meg) mindent, ami beindít, avagy basszunk meg bárkit tartalommal. Ez legalább a máról szól, a többi szám ellenben kamu és nyavalygás. Ha egyszer nyilvánvaló, hogy csupán úgy csinálunk, mintha, akkor ne vegyük már oly komolyan magunkat. "Olyan unalmas az élet, ha semmiben sem hiszünk", "" doktor, haldoklunk" - púder, akárcsak a CD-korong színe. A Silence is Golden vége felé Manson egy az egyben hozza Hazel O´Connor hangszínét az Üvegtörőkből, de közben nem fogja szegényem, hogy az elődök által ténylegesen "megüvöltött" rendszer őt már bedarálta. Kihűlt az ifjonti hév, és az űrt a pénz, a hatalom, illetve három lefáradt manus képében Amerika töltötte be. Az album dallamainak a zöme szétcsúszik, a valamit mondani akartam típusú szövegek erőtlenek, a balladákból teljes meg nem éltség árad.

Egy talmi világ hazug zenéjéhez lopott cím (a Gyönyörű szemetet egy Courtney Love-dalból túrták) és koppintott design dukál. Számos cybergiccsművész által feldolgozott téma tuningolt látvánnyal, de agyilag lelapítva köszön vissza a borítón, illetve videoklipben, s ugyanaz zavar bennük, mint a zeneanyagban: legalább a "szétesésünk" ne legyen már komputerrel szabályozott és ilyen rafináltan, kimódoltan irányított.

- bogi -

Garbage: Beautiful Garbage, Mushroom/PIAS/BMG, 2001

szerző
- bogi -
publikálva
2001/50. (12. 13.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...