Lemez: Pont (The Essential Sly & The Family Stone)

  • 2004. február 12.

Zene

A hatvanas-hetvenes évek soul- és funkylemezeiből hármat szoktak minden idők legjei közé sorolni a szaklapok. A Live At The Apollo című James Brownt, a What's Going On című Marvin Gaye-klasszikust és a Sly & The Family Stone-tól a pszichedelikus alapműnek tekintett There's A Riot Goin' Ont. Ha szükséges lenne kapcsolatot teremteni a három lemez között, akkor a fekete polgárjogi mozgalmakra gyakorolt hatásukat említeném, de ettől most - e szolid lemezismertető keretében - inkább eltekintenék. Azt ugyan nem hallgathatom el, hogy a There's A Riot Goin' On nem annyira zeneileg tűnik ki a Family Stone-életműből, mint inkább a kesernyésebb mentalitásával: 1971-ben sajnos már nem volt helye az olyan élcelődésnek, mint a korábbi "Don't Call Me Nigger, Whitey / Don't Call Me Whitey, Nigger".

A hatvanas-hetvenes évek soul- és funkylemezeiből hármat szoktak minden idők legjei közé sorolni a szaklapok. A Live At The Apollo című James Brownt, a What's Going On című Marvin Gaye-klasszikust és a Sly & The Family Stone-tól a pszichedelikus alapműnek tekintett There's A Riot Goin' Ont. Ha szükséges lenne kapcsolatot teremteni a három lemez között, akkor a fekete polgárjogi mozgalmakra gyakorolt hatásukat említeném, de ettől most - e szolid lemezismertető keretében - inkább eltekintenék. Azt ugyan nem hallgathatom el, hogy a There's A Riot Goin' On nem annyira zeneileg tűnik ki a Family Stone-életműből, mint inkább a kesernyésebb mentalitásával: 1971-ben sajnos már nem volt helye az olyan élcelődésnek, mint a korábbi "Don't Call Me Nigger, Whitey / Don't Call Me Whitey, Nigger".

A Sly & The Family Stone-t Sly Stone (polgárilag: Sylvester Stewart) rádiós dj és producer hozta össze 1967-ben, San Franciscóban. Akkoriban a hippikultúra virágzott azon az égtájon, és a Stone családot is hippizenekarként tartották számon, derűsen összeboruló fehér és színes bőrű tagjaival. Ez a "multikulturalizmus" a zenekar repertoárjában is jelen volt, nagyokat szippantva a dzsesszből, soulból, pszichedelikus rockból - mindabból tehát, ami fontos volt akkoriban. Nem mondom, mást is szívtak, s ebből némi kellemetlenség is támadt: például gyakran lekésték a koncertjeiket; egy angol turnét történetesen úgy csináltak végig, hogy közben egyszer sem lép(het)tek fel. A hetvenes évek közepéig húzták így, mikor is Sly Stone inkább szólókarrierről álmodott, de a kokain a margóra sodorta, s innentől legfeljebb vendégként tünedezett fel George Clinton vagy Bobby Womack oldalán. Úgyhogy amikor a Sly & The Family Stone-t 1993-ban a Rock & Roll Hall Of Fame-be iktatták, lényegében már csak múlt időben ünnepelték a nevét. (Emlegetni persze gyakran kellett, amiként feldolgozni is, tessenek csak meghallgatni az Everybody Is A Start a Fishbone-tól.)

Tíz évről és benne tíz albumról beszélünk tehát - annak tükre a The Essential Sly & The Family Stone című válogatás. Ez a családi album nem csak azt dokumentálja, hogy a szárba szökkenő funky mezején valóban úttörő tetteket követett el ez a zenekar, hanem azt is, hogy jobb pillanataiban egy másik - egy elborultabb-fordulatosabb - nyelven is remekelt: azon történetesen, amit Frank Zappa kezelt a legplasztikusabban. Mit mondjak még? Aki úgy gondolja, most egy csapásra bespájzolhatja a három "alaplemez" - a Stand!, a There's A Riot Goin' On és a Fresh - számainak a kétharmadát, és még jut a többiről is, ami igazán kedvező arány. Ez jó. És én azt hiszem, ennél a két óránál valójában nem is kell több Sly & The Family Stone. Hiszen akiket ma nem különösebben foglalkoztat a történelmi jelentősége, harminc év múltán csak módjával hallhatják revelánsnak a dalait, s talán azt sem értik igazán, hogyan keveredett James Brown és Marvin Gaye társaságába a zendülésével. Ebből a nézetből pedig - ha úgy tetszik, némi kritikai éllel - a Sly & The Family Stone "lényege" pont elég.

Marton László Távolodó

Sony,2003

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.