A világért sem tanácsos elfeledni: a Putumayo-lemezsorozat sosem vágyott többre, mint hogy tisztességes "háttérzenét" kínáljon. A sztori ismert: Dan Storper, a fõnök tisztes hivatása szerint latin-amerikai csecsebecsék és ruhák árusításával foglalkozott, és azért készítette elsõ kompilációit, hogy a butikjában a választékhoz méltó muzsika szóljon. Aztán egyre macerásabb lett, hogy folyton kölcsönkérték a kazettáit, úgyhogy nem volt mese, nagyüzemi gyártásra kellett vál-tania, létrehozva egyszersmind a Putumayo World Music kiadót.
Azóta tizenegy év telt el, és Storper úr Amerika- és Európa-szerte újabb és újabb butikokat nyitott, a sorozata pedig már minden valamirevaló lemezboltban ott tündököl. Szolid ár, egységes és meglepõen vonzó dizájn, a bogarászáshoz épp elég információ (angolul, franciául és spanyolul) - szögezzük hát le: ha ezek a válogatások nem is rázzák meg a világot, azért a maguk módján komolyan veszik. Ha úgy tetszik, a "vájtfülûség" nem a legerõsebb oldaluk, de az ízléssel és az elõadással nincs semmi baj.
Görögország esetében mindez annyit tesz, hogy a historikus, a földrajzi vagy a stiláris változatosságot hanyagolnunk kell. A fõ csapásirány a globál-görög etnopop - a laikó, ahogy arrafelé mondják -, s annak is inkább a feljövõ vagy kevésbé ismert delikvensei. (Kostas Mantzios, Theodisia Stiga, Kostas Makedonas, Children of the Revolution, Elly Paspala - vessenek meg, én legalábbis most találkozom elõször ezekkel a nevekkel.) Ettõl persze még teljesen oké, hiszen lényegében színültig finom-meleg tengerparti muzsikát hallhatunk; nagyokat lehet hozzá vágyakozni - menni kéne, nekivágni, kifeküdni, bizony. Mert a baj mindig a mozdulatlanságból, a maradásból ered: olyankor kezd azon tûnõdni a magamfajta, hogy miért csak a nagyszerû George Dalaras s az ugyancsak rangos Glykeria súlyozza ezt a korongot, hogy hol maradt a Loudovikos vagy Ross Daly, az istennõk közül Eleftheria Arvanitaki vagy Savina Yannatou, szóval, hogy hol maradt az a jó kis görög bánat, ami ott a tenger partján húzhatna le a mélybe.
Ami messze több mint kellemes, ugye.
m. l. t.
Putumayo/IndieGo, 2004
