Lemez: Tengerparti (Putumayo Presents: Greece)

  • m. l. t.
  • 2004. július 8.

Zene

A világért sem tanácsos elfeledni: a Putumayo-lemezsorozat sosem vágyott többre, mint hogy tisztességes "háttérzenét" kínáljon. A sztori ismert: Dan Storper, a fõnök tisztes hivatása szerint latin-amerikai csecsebecsék és ruhák árusításával foglalkozott, és azért készítette elsõ kompilációit, hogy a butikjában a választékhoz méltó muzsika szóljon. Aztán egyre macerásabb lett, hogy folyton kölcsönkérték a kazettáit, úgyhogy nem volt mese, nagyüzemi gyártásra kellett vál-tania, létrehozva egyszersmind a Putumayo World Music kiadót.

A világért sem tanácsos elfeledni: a Putumayo-lemezsorozat sosem vágyott többre, mint hogy tisztességes "háttérzenét" kínáljon. A sztori ismert: Dan Storper, a fõnök tisztes hivatása szerint latin-amerikai csecsebecsék és ruhák árusításával foglalkozott, és azért készítette elsõ kompilációit, hogy a butikjában a választékhoz méltó muzsika szóljon. Aztán egyre macerásabb lett, hogy folyton kölcsönkérték a kazettáit, úgyhogy nem volt mese, nagyüzemi gyártásra kellett vál-tania, létrehozva egyszersmind a Putumayo World Music kiadót.

Azóta tizenegy év telt el, és Storper úr Amerika- és Európa-szerte újabb és újabb butikokat nyitott, a sorozata pedig már minden valamirevaló lemezboltban ott tündököl. Szolid ár, egységes és meglepõen vonzó dizájn, a bogarászáshoz épp elég információ (angolul, franciául és spanyolul) - szögezzük hát le: ha ezek a válogatások nem is rázzák meg a világot, azért a maguk módján komolyan veszik. Ha úgy tetszik, a "vájtfülûség" nem a legerõsebb oldaluk, de az ízléssel és az elõadással nincs semmi baj.

Görögország esetében mindez annyit tesz, hogy a historikus, a földrajzi vagy a stiláris változatosságot hanyagolnunk kell. A fõ csapásirány a globál-görög etnopop - a laikó, ahogy arrafelé mondják -, s annak is inkább a feljövõ vagy kevésbé ismert delikvensei. (Kostas Mantzios, Theodisia Stiga, Kostas Makedonas, Children of the Revolution, Elly Paspala - vessenek meg, én legalábbis most találkozom elõször ezekkel a nevekkel.) Ettõl persze még teljesen oké, hiszen lényegében színültig finom-meleg tengerparti muzsikát hallhatunk; nagyokat lehet hozzá vágyakozni - menni kéne, nekivágni, kifeküdni, bizony. Mert a baj mindig a mozdulatlanságból, a maradásból ered: olyankor kezd azon tûnõdni a magamfajta, hogy miért csak a nagyszerû George Dalaras s az ugyancsak rangos Glykeria súlyozza ezt a korongot, hogy hol maradt a Loudovikos vagy Ross Daly, az istennõk közül Eleftheria Arvanitaki vagy Savina Yannatou, szóval, hogy hol maradt az a jó kis görög bánat, ami ott a tenger partján húzhatna le a mélybe.

Ami messze több mint kellemes, ugye.

m. l. t.

Putumayo/IndieGo, 2004

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.