Koncert

Mac DeMarco

  • Mihályi Dávid
  • 2017. szeptember 24.

Zene

„Kinek hiányzik ez a melankólia?”kérdezte ismerősöm a koncert előtt, pedig a kanadai zenész bonyolultabb eset. Miközben dalaiban az érzékenység dominál, megszólalásaira ez korántsem jellemző. Általában mindent poénra vesz, és történetei hallatán a melankólia az utolsó, ami eszünkbe jut. Ezért a legizgatóbb kérdés most is az volt, hogy e humor mellett hogyan tudnak érvényesülni a dalok? Szórakoztató lesz-e vagy kiábrándító?

Nos, a személyes hangvételnek köszönhetően az A38 színpad sátra egy kis klubbá változott a koncert idejére. Noha DeMarco elvileg This Old Dog című idei lemeze turnéjának keretében érkezett a Szigetre, sőt annak egyik közepes dalával, az On the Levellel indított, épp az album legjobb dalait, az A Wolf Who Wears Sheep’s Clothingot és a One Anothert nem játszotta el. Viszont, mindenki megelégedésére, az olyan biztos és bevált régi slágerek domináltak helyettük, mint a Salad Days, a Chamber of Reflection, az Ode to Viceroy és a Freaking Out the Neighborhood is. Zárásként a Still Togethert választotta, amelynek sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a furcsán énekelt „together”-t már teli torokból ordította a közönség is.

A jó hangulatú koncerten DeMarco és társulata külön hangsúlyt helyezett a rocksztárimázsra: vedelték a whiskyt és egymás után szívták a cigarettákat. Ennek ellenére tökéletesen eljátszották a dalokat, és egyáltalán nem tűntek részegnek. Simán elképzelhető, hogy a piás­üvegek csak színpadi dekorá­ció­ként szolgáltak…

Sziget, A38 színpad, augusztus 14.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."