Koncert

Mac DeMarco

  • Mihályi Dávid
  • 2017. szeptember 24.

Zene

„Kinek hiányzik ez a melankólia?”kérdezte ismerősöm a koncert előtt, pedig a kanadai zenész bonyolultabb eset. Miközben dalaiban az érzékenység dominál, megszólalásaira ez korántsem jellemző. Általában mindent poénra vesz, és történetei hallatán a melankólia az utolsó, ami eszünkbe jut. Ezért a legizgatóbb kérdés most is az volt, hogy e humor mellett hogyan tudnak érvényesülni a dalok? Szórakoztató lesz-e vagy kiábrándító?

Nos, a személyes hangvételnek köszönhetően az A38 színpad sátra egy kis klubbá változott a koncert idejére. Noha DeMarco elvileg This Old Dog című idei lemeze turnéjának keretében érkezett a Szigetre, sőt annak egyik közepes dalával, az On the Levellel indított, épp az album legjobb dalait, az A Wolf Who Wears Sheep’s Clothingot és a One Anothert nem játszotta el. Viszont, mindenki megelégedésére, az olyan biztos és bevált régi slágerek domináltak helyettük, mint a Salad Days, a Chamber of Reflection, az Ode to Viceroy és a Freaking Out the Neighborhood is. Zárásként a Still Togethert választotta, amelynek sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a furcsán énekelt „together”-t már teli torokból ordította a közönség is.

A jó hangulatú koncerten DeMarco és társulata külön hangsúlyt helyezett a rocksztárimázsra: vedelték a whiskyt és egymás után szívták a cigarettákat. Ennek ellenére tökéletesen eljátszották a dalokat, és egyáltalán nem tűntek részegnek. Simán elképzelhető, hogy a piás­üvegek csak színpadi dekorá­ció­ként szolgáltak…

Sziget, A38 színpad, augusztus 14.

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.