„Emlékszem még az első zenekari próbára. Mozart a színpadon állt karmazsinvörös kabátjában, aranyzsinóros kalapjában, és megadta a tempót a zenekar muzsikusainak. Benucci pompás elevenséggel és erőteljes hangon adta elő Figaro áriáját: Non più andrai farfallone amoroso. Szorosan Mozart mellett állottam, aki félig magában, halkan ismételgette: Bravo, bravo Benucci! S mikor Benucci e szép részhez ért: Cherubino alla vittoria, alla gloria militar, amelyet valósággal sztentori hangon énekelt, a hatás olyan volt, mintha elektromosság szaladt volna át: minden szereplő a színpadon és minden zenész a zenekarban a közös elragadtatás érzésével kiáltott fel: Bravo! Bravo! Maestro! Éljen, éljen a nagy Mozart! Már azt hittem, sohasem szakad vége a zenészek tetszésnyilvánításának, olyan hevesen ütögették vonójukkal a kottapultokat. A kis ember többszöri meghajlással fejezte ki köszönetét e kitüntető lelkesedés megnyilvánulásáért.” Így emlékezett vissza pár évtized távolából a Figaro házassága ősbemutatójának előkészületeire a bécsi premier egyik szereplője, Michael Kelly, Don Basilio és egyszersmind Don Curzio legelső alakítója. Ugyanennek a legelső, 1786-os Figaro-sorozatnak az apropóján pedig egy művelt és érzékeny civil, éppenséggel a mi Kazinczy Ferencünk (képünkön) ezt a gondolatot vetette papírra: „...az oly annyira nem-testi örömek felől, mint miket a muzsika ád, nem szabad szóllani. Hol az a szó, mely azt fesse?”
Az opera, amelyről tehát „nem szabad szóllani”, vasárnap este a Bakáts téren jut majd elénk: karcsú és feminin keresztmetszet formájában, Rost Andrea és Kálnay Zsófia énekesi közreműködésével, Keller András és Concerto Budapest zenekara koncertjén, s nem mellesleg a Jupiter-szimfónia társaságában (augusztus 27., fél nyolc). A Bakáts Feszt másik zenés színházi irányú produkciója az idén Kodály Zoltán Székely fonója lesz, amely egy nappal korábban és ugyancsak a Bakócz kardinális másik névalakját viselő téren kerül majd előadásra, Kocsár Balázs vezényletével, többek közt Wiedemann Bernadett és Gál Erika előadásában, valamint Cakó Ferenc élő homokanimációitól kísérve (augusztus 26., nyolc óra).
A fentebb már említett Keller András és a Concerto Budapest a hétvégén még fél lábbal, de teljes szívvel Pannonhalmán is tevékenykedik majd, ahogyan vasárnap délutánig nekünk magunknak is okvetlenül az Arcus Temporumon lesz még a helyünk. Mondjuk azért, hogy szombat este semmiképp ki ne hagyjuk Csalog Gábor, Keller András, Klenyán Csaba és Perényi Miklós előadásában Olivier Messiaen Kvartett az idők végezetére című, méltán nevezetes kompozícióját (augusztus 26., nyolc óra, Boldogasszony-kápolna). Vagy éppenséggel a pannonhalmi spirituális együttlét ez évi legutolsó koncertjét, ahol is a Concerto Budapest és a Szent Efrém Férfikar egyesített erői a XVI. századi Thomas Tallis Jeremiás-siralmait, Igor Stravinsky Miséjét, valamint a kortárs klasszikus, Arvo Pärt Seven Magnificat Anti-phons című szerzeményét szólaltatják majd meg, Rácz Zoltán irányítása alatt (augusztus 27., három óra, Bazilika).
