Budapesti koncertjeinek felsorolásával is szemléltethetnénk Mac DeMarco karrierjét: 2013-ban a Kuplungban lépett fel tök ismeretlenül, tavaly már telt ház előtt az Akváriumban, az idén meg a Szigetre hivatalos… Ha így folytatja, meg sem áll a Fradi-pályáig a kanadai tróger-rocker.
Legújabb lemezén, a This Old Dogon az összes hangszeren ő játszik, ő volt a producer is, sőt egy interjúban azt mondta, hogy új szerzeményeit magának írta, nem is akarta közönség elé vinni. Ennek minden bizonnyal a fele sem igaz, de az kétségtelen, hogy nagyon személyes dolgok vannak itt megénekelve: a zenészt 4 éves korában elhagyó alkoholista és drogfüggő apától kezdve az éppen kialakuló kapuzárási pánikig. Már az első dalban, a My Old Manben a 27 éves DeMarco arról vall, hogy miként találta meg otthoni tükrében édesapját. A lemezt végig minimális dob, dallamos akkordozások, fülbemászó gitártémák és ízlésesen elhelyezett kiegészítő hangszerek (szintetizátor, harmonika és számos ütős hangszer) jellemzik, de az A Wolf Who Wears Sheeps Clothest éppen az ügyes hangszerelése teszi emlékezetessé a 13 szám közül. Az olyan dalok, mint a Moonlight on the River, For the First Time vagy a csupán egyperces Sister leginkább John Lennon hangulatát idézik meg, a One Anothert, a Still Beatinget vagy a Dreams from Yesterdayt viszont Damon Albarn is írhatta volna.
Ezzel együtt a This Old Dog az év egyik legkellemesebb albuma. DeMarco közelebb került ahhoz, hogy korosztályának egyik meghatározó zenészévé váljon.
Captured Tracks, 2017
