„Ködök szakadoznak, / az ég kisimul, lám, / és Aiolosz oldja, / mi visszafogott. / Szél suttog a légben, / mozdul a hajós már. / Csak rajta! Serényen! / Szétválik a hullám, / közel jön a távol; / ránk part mosolyog!” Kálnoky László fordításában így hangzik Johann Wolfgang Goethe 1795-ben megjelent, Szerencsés utazás című verse, amely a művelt közönség számára már a kezdetektől fogva az ugyanebből az évből való másik Goethe-vers, a Szélcsend a tengeren párdarabjának számított. A két vers összekapcsolásában mindemellett két, Goethével személyes kapcsolatot ápoló zeneszerző is elévülhetetlen érdemeket szerzett: név szerint Beethoven és Mendelssohn. Az előbbi mester 1815-ös ősbemutatójú kantátát komponált e versekre, a nyugalmazott weimari kegyelmes úr által csodakamasznak elismert Mendelssohn pedig 1828-ban, alig 19 esztendősen koncertnyitányt szentelt a goethei témának – e gesztussal egyszersmind immár Beethoven előtt is tisztelegve. A Nemzeti Énekkar és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar keddi koncertjén most mindkét mű felhangzik majd a program első felében, hogy azután az énekhangra felépített estet egy Schumann- és egy Brahms-mű után Antonín Dvořák kompozíciója, a harmincéves háború nagy és véres cseh nemzeti katasztrófáját, a fehérhegyi csatavesztést megéneklő Himnusz megszólaltatása zárja le (Zeneakadémia, május 30., fél nyolc).
A véres történelem meg a nem éppen veszélytelen hajókázás azután jövő péntek este, a Budapesti Fesztiválzenekar barokk estjén is az eszünkbe juthat, hiszen a Midori Seiler irányításával meghirdetett koncert befejező száma a fiatal Händel kantátája, az Agrippina condotta a morire lesz Carolyn Sampson szoprán előadásában (Zeneakadémia, június 2., háromnegyed nyolc). A másnap ugyanitt és ugyanekkor ismét felhangzó kantáta ugyanis Nero császár anyjának végszavait közvetíti, és amint az tudható, a mozgalmas múltú anyacsászárnét először egy megrendezett hajószerencsétlenség révén próbálta kinyírni hálátlan fiacskája. Majd, amikor a szívós Agrippina túlélte e merényletkísérletet, Nero direktebb megoldást választott, és fegyvereseket küldött anyjához. Mint Tacitusnál olvasható: „Körülállják ágyát a gyilkosok, és elsőnek a hajóparancsnok sújtott a fejére egy bottal. A kardját már halálos döfésre rántó centuriónak [Agrippina] odakiáltotta: »A méhembe döfd!« – s több sebből vérezve kiszenvedett.”
Az elkövetkező napok hangszeres sztárvendége ezúttal nem egy hegedűs vagy egy zongorista, hanem egy fuvolavirtuóz, a svájci Emmanuel Pahud lesz: a művész zongorakíséret mellett részben saját átirataiban játssza majd Mozart, Schubert, Schumann és Mendelssohn műveit (Zeneakadémia, május 29., fél nyolc).
De végezzük most egy jótékonysági és emlékkoncerttel, amellyel a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat tiszteleg a szervezet munkáját a kezdetektől elkötelezetten támogató Kocsis Zoltán emléke előtt (Nemzeti Hangversenyterem, május 30., nyolc óra). A változatos és gazdag programú hangverseny fellépő művészeinek sorában többek között Perényi Miklóst és Kelemen Barnabást is ott találjuk majd.
