Koncert

A Chris Potter kvartett

Zene

A Chris Potter kvartett koncertje a kortárs jazz szinte minden szépségét megmutatta. Instrumentális zenével nem könnyű ennyi ideig a hallgatók figyelmét fenntartani, de a koncert intenzitása ellenére is üdítő volt. Pedig Potter még az új lemezén (The Dreamer Is The Dream) hallható kiegészítő hangszereit is otthon hagyta, csak tenor- és szopránszaxofonon játszott, néha sampleren. Az improvizáció minden válfaját tökéletesen uralja: előbb variálja a dallamot, kiaknázza mély szerkezetét. A megírt dallam kidíszítése nála színezést is jelent, az alaphang kibontását, előkék és koronák, dallamindák és orgonapontok felfűzését. Potter alig játszott az új lemezről, a legújabb számait mutatta meg. Különösen a másodikként hallott Explore-tól esett le az állam. Itt hallunk egy bevezetőt, kvázitémát, majd a témát, ami nála a népdalszerűtől az atonálisig oszcillálhat. Amikor a témát másodszor halljuk, már a groove-val együtt is ráismerünk, majd továbbgörög a történet. Potter szólója elmesél egy egész könyvet, amely számomra a kereső, mélységet és magasságot bejáró, botladozó, de hivatását megtaláló egyénről szól. A szaxofonos általában előbb komponál dallamot: előbb volt meg az itt is előadott címadó szám fő motívuma az új lemezről, amire véletlenül rápottyant egy szöveg, és így kerekedett ki utóbb egy egész kis szvit. A számok összekötése a koncert során tovább sűrűsíti a jelentésrétegeket. Ez Potterék következő csodája, a zenei anyag olyan koherenciája, ami túlmutat egy-egy szám felépítettségén, az egész koncert befogadását segíti. A kvartett eltérő egyéniségeinek összeműködése és egymásra hangoltsága fenomenális. A latin világot nagy, billentyűpüfölős kedvvel behozó David Virelles zongorista, a minden hangulatban óramű-bőgős Joe Martin, és Marcus Gilmore, akire az első sorból négy fiatal magyar dobos figyelt megkövülten. Mesteri.

Chris Potter Quartet, Budapest Jazz Club, május 18.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.