Koncert

A Chris Potter kvartett

Zene

A Chris Potter kvartett koncertje a kortárs jazz szinte minden szépségét megmutatta. Instrumentális zenével nem könnyű ennyi ideig a hallgatók figyelmét fenntartani, de a koncert intenzitása ellenére is üdítő volt. Pedig Potter még az új lemezén (The Dreamer Is The Dream) hallható kiegészítő hangszereit is otthon hagyta, csak tenor- és szopránszaxofonon játszott, néha sampleren. Az improvizáció minden válfaját tökéletesen uralja: előbb variálja a dallamot, kiaknázza mély szerkezetét. A megírt dallam kidíszítése nála színezést is jelent, az alaphang kibontását, előkék és koronák, dallamindák és orgonapontok felfűzését. Potter alig játszott az új lemezről, a legújabb számait mutatta meg. Különösen a másodikként hallott Explore-tól esett le az állam. Itt hallunk egy bevezetőt, kvázitémát, majd a témát, ami nála a népdalszerűtől az atonálisig oszcillálhat. Amikor a témát másodszor halljuk, már a groove-val együtt is ráismerünk, majd továbbgörög a történet. Potter szólója elmesél egy egész könyvet, amely számomra a kereső, mélységet és magasságot bejáró, botladozó, de hivatását megtaláló egyénről szól. A szaxofonos általában előbb komponál dallamot: előbb volt meg az itt is előadott címadó szám fő motívuma az új lemezről, amire véletlenül rápottyant egy szöveg, és így kerekedett ki utóbb egy egész kis szvit. A számok összekötése a koncert során tovább sűrűsíti a jelentésrétegeket. Ez Potterék következő csodája, a zenei anyag olyan koherenciája, ami túlmutat egy-egy szám felépítettségén, az egész koncert befogadását segíti. A kvartett eltérő egyéniségeinek összeműködése és egymásra hangoltsága fenomenális. A latin világot nagy, billentyűpüfölős kedvvel behozó David Virelles zongorista, a minden hangulatban óramű-bőgős Joe Martin, és Marcus Gilmore, akire az első sorból négy fiatal magyar dobos figyelt megkövülten. Mesteri.

Chris Potter Quartet, Budapest Jazz Club, május 18.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.