Koncert

A Chris Potter kvartett

Zene

A Chris Potter kvartett koncertje a kortárs jazz szinte minden szépségét megmutatta. Instrumentális zenével nem könnyű ennyi ideig a hallgatók figyelmét fenntartani, de a koncert intenzitása ellenére is üdítő volt. Pedig Potter még az új lemezén (The Dreamer Is The Dream) hallható kiegészítő hangszereit is otthon hagyta, csak tenor- és szopránszaxofonon játszott, néha sampleren. Az improvizáció minden válfaját tökéletesen uralja: előbb variálja a dallamot, kiaknázza mély szerkezetét. A megírt dallam kidíszítése nála színezést is jelent, az alaphang kibontását, előkék és koronák, dallamindák és orgonapontok felfűzését. Potter alig játszott az új lemezről, a legújabb számait mutatta meg. Különösen a másodikként hallott Explore-tól esett le az állam. Itt hallunk egy bevezetőt, kvázitémát, majd a témát, ami nála a népdalszerűtől az atonálisig oszcillálhat. Amikor a témát másodszor halljuk, már a groove-val együtt is ráismerünk, majd továbbgörög a történet. Potter szólója elmesél egy egész könyvet, amely számomra a kereső, mélységet és magasságot bejáró, botladozó, de hivatását megtaláló egyénről szól. A szaxofonos általában előbb komponál dallamot: előbb volt meg az itt is előadott címadó szám fő motívuma az új lemezről, amire véletlenül rápottyant egy szöveg, és így kerekedett ki utóbb egy egész kis szvit. A számok összekötése a koncert során tovább sűrűsíti a jelentésrétegeket. Ez Potterék következő csodája, a zenei anyag olyan koherenciája, ami túlmutat egy-egy szám felépítettségén, az egész koncert befogadását segíti. A kvartett eltérő egyéniségeinek összeműködése és egymásra hangoltsága fenomenális. A latin világot nagy, billentyűpüfölős kedvvel behozó David Virelles zongorista, a minden hangulatban óramű-bőgős Joe Martin, és Marcus Gilmore, akire az első sorból négy fiatal magyar dobos figyelt megkövülten. Mesteri.

Chris Potter Quartet, Budapest Jazz Club, május 18.

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

0–24

A hétköznapi és ünnepnapi fasizmus letagadásának megvannak a magyarban is a kulcsmondatai, közbeszédbéli szállóigéi. Kivétel nélkül önleleplező mondatok, melyek igen gyakran egyeznek is a közlő szándékaival.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

Szép, új, szintetikus világ

  • Váradi András

Egy jó kép többet mond, mint ezer szó. Közhelyes, de attól még igaz bon mot. Robert Capa még rá is duplázott, amikor azt mondta: el tud képzelni egy olyan képet (fotót), amely akkora hatással van az emberekre, hogy soha többé nem lesz háború.

Közös pont híján

Hosszú ideig az évszázad üzleteként hirdették a német fegyvergyártásra alapozó hazai védelmi ipari fejlesztéseket. Ám a pénz elfogyott, exporttal nem számolhatunk, ráadásul a Merz-kormány nem lesz olyan elnéző Orbán Viktor bomlasztó politikájával szemben, mint amilyen Angela Merkel volt.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.