Zene

Zenekarával, az Exodusszal feltalálta a thrash metalt, hogy a műfaj szupersztárjainak adjanak gitárosokat: a Metallicának Kirk Hammettet, a Slayernek Gary Holtot. A műfaj egyik legnagyobb torkával a budapesti koncertjük előtt beszélgettünk.

Húsz év sikeres énekesi pályafutás után és mellett René Jacobs a régizene-játék második nemzedékének egyik legjelentősebb karmesterévé vált, és 72 évesen is lankadatlan szenvedéllyel, jól felismerhető hangon zenél. Erről július 13–14-én Kismartonban is meggyőződhetünk.

Karafiáth Orsolya interjúja Both Miklóssal.

Fulbright-ösztöndíjjal egy évet tanított a New York állambeli Bard College-on. Tapasztalatairól, az amerikai és a magyar oktatás lényeges különbségeiről beszélgettünk, meg arról, hogyan látta Magyarországot kívülről.

Turjányi Miklós: Az idén 27. alkalommal vágunk bele, hogy augusztusban tíz napon át kiváló művészekkel, remek koncertekkel gazdagítsuk a tokaj-hegy­aljai látnivalókat, és a fantasztikus tokaji borok mellé a többi érzékszervünknek is maradandó élményt nyújtsunk.

forrást most elkerüljük, az alábbi négy lemez a legvadabb multikulturalizmus jegyében készült. Kezdetben adódnak bökkenők is, de aztán csodásan alakul…

„1981-ben alakult újjá a zenekar, és eleinte még úgy volt, hogy nem is King Crimson, hanem Discipline lesz. Végül aztán az a visszatérő album címe lett, a zenekarnév pedig megmaradt” – mesélte nemrég Tony Levin basszusgitáros a Narancsnak („Nem álldogálunk egy helyben”, 2018. június 21.), és kétségtelen, hogy a nyolcvanas évek elején a gitáros főnökön, Robert Fripp személyén kívül semmi nem emlékeztethette a rajongókat az 1975-ben megszűnt együttesre.

Úgy tűnik, a magyar nyelvű operajátszás mostanában kezd újra valamelyest teret hódítani magának, s ez egyszerre természetes és üdvözlendő folyamat. Lassanként levonható ugyanis az elmúlt pár évtized tanulsága: az eredeti nyelven való operajátszás kizárólagossága felhalmoz egyfajta értelmi és érzelmi deficitet itthon – és bizony a nagyvilágban is. Merthogy a nem anyanyelvű éneklés akaratlanul is el-elszakad a szövegtől (és pláne a szövegérthetőség kötelmétől), a közönség pedig jobbadán arra kényszerül, hogy folyamatosan megossza a figyelmét a színpad és a feliratozás között.

Zene füleinknek.