Chopin és Liszt nemcsak barátok voltak: a két romantikus zeneszerző életművének jellegzetességei között is számos párhuzam figyelhető meg. Mindkettejük alkotói termésének meghatározó hangszere a zongora – és mindkettejük zenéjének alapeleme az előadói virtuozitás. Ugyanakkor mindkettejük esetében igaz, hogy a hangszeres kivitelezés szerepének túlhangsúlyozása meghamisítja és kiüresíti a műveket: Chopin drámai kompozícióit elegáns szalondarabokká silányítja, Liszt úttörő és gondolatgazdag alkotásait bravúrfitogtatássá szimplifikálja. Az igazi Chopin- és Liszt-játékos tudja, hogy a diadalmas technikai tökéletesség nem cél, hanem eszköz. Nélkülözhetetlen alapfeltétel, amelynek birtokában a művész a zenei mondandóra koncentrálhat: a lélek belső tájain lejátszódó, nemegyszer viharos történésekre, amelyeket a művek megjelenítenek.
Kobajasi Aimi ilyen zongorista.
A huszonhárom esztendős japán lány, aki háromévesen kezdett játszani hangszerén, hétéves kora óta lép fel zenekarral, a közelmúltban seregnyi európai és ázsiai versenyen győzedelmeskedett. Legújabb lemezén Chopintől a b-moll szonátát szólaltatja meg rendkívül erőteljes hangsúlyokkal, tökéletes drámai időkezeléssel és a mű modernségének szellemét közvetítve. Liszt művei közül a Három Petrarca-szonett tolmácsolásában a dallamok beszédes karakterét hangsúlyozza, a Dante-szonátában a zene mélyről feltörő, hatalmas erejű indulatait szabadítja fel, a Szerelmi álmok harmadik darabjában pedig énekel – fölényes hangszeres tökéletességgel, de a tartalmi mozzanatokra összpontosítva.
Warner Classics, 2018
