Koncert

Iron Maiden

Zene

A Depeche Mode-hoz hasonlóan az idei VOLT Fesztivál másik veterán fő fellépője, az Iron Maiden is sokszor járt már Magyarországon: ahogy Dave Gahanék, ők is tizenkétszer koncerteztek eddig hazánkban a soproni fellépést megelőzően. A Maiden a Legacy of the Beast névre keresztelt koncertkörutat bonyolítja le épp, aminek az a lényege, hogy ezúttal szinte kizárólag a nagy klasszikusokra és slágerekre koncentrálnak, már ha a „sláger” szót van értelme velük kapcsolatban emlegetni. Telt házas a buli, a zenekar meg jó fél órát csúszik, mert épp megy az angol–belga meccs, és a hírhedten fociőrült Maiden-vezér, Steve Harris addig úgyse lép színpadra, amíg le nem fújják az angolok vereségével záródó találkozót. De aztán ahogy beindul az intró, azonnal lehet érezni, hogy valami nem stimmel. A hang körbe-körbeforog, ami azért is furcsa, mert nincs annyira nagy szél, mégis úgy tűnik néha, mintha a légáramlatok összevissza lökdösnék a koncertet, és simán lehet, hogy bizonyos részeket a szomszédos Harka faluban sokkal jobban lehet élvezni, mint a fesztiválon. Így sajnos egy kicsit értelmezhetetlenné válik a buli, pedig a zenekar mindent belead, és a látvány is lenyűgöző. A koncert elején egy komplett repülő lebeg a zenekar felett, elképesztő háttérképeket kapunk, és egy ponton még a Maiden kabalazombija, Eddie is vív egy kardpárbajt Bruce Dickinsonnal. A frontember (aki állítólag egy aldis szatyrot szorongatva ment fel a színpadra) elmesél egy történetet magyar edzőjéről, biztosítja az esetleges belga nézőket arról, hogy a vb-t úgyis az angolok nyerik, amúgy nem dumál sokat, inkább a daloknak adja át a főszerepet. A szettlista – amelybe érdekes módon két dal is bekerült a 90-es évekbeli, Di­ckinson nélküli korszakból – hibátlan, és így tökéletesen alkalmas lenne a zenekarral most ismerkedőknek, ha nem lenne ez a hangzásbeli malőr. A koncert előtti és utáni rettenetes közlekedési káosz meg már más lapra tartozik.

VOLT Fesztivál, június 28.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.