mi a kotta?

Dozzinetti

  • mi a kotta
  • 2018. augusztus 5.

Zene

„– Menthetetlen – suttogja az orvos, föléje hajolva. – Beszélhet bátran, báróné, a réveteg tekintetű beteg úgysem érti. – Donizetti mereven bámul ki az ablakon. Talán arra a vidám kisfiúra gondol, aki egykor annyiszor szaladgált ezeken az utcákon, vagy arra a gyönyörű fiatalasszonyra, akit az életénél is jobban szeretett, s akit a halál olyan korán ragadott el mellőle? Barátai szüntelenül azon tárgyalnak, mivel vidíthatnák fel a mestert. Tréfákat beszélnek előtte, elmondják napi derűs élményeiket, de Gaetano arca merev és komor. Lelke egy más világban kering. Az ő világában, ahová nem tudnak utánamenni még azok sem, akik szeretik. Nem tudnak nagy titkába belopózni, a mester lelke örökre bezárult előttük. Örökre? A fiatal bárónő leül a zongorához. Hangja nagyon hasonlít Donizetti korán elhalt feleségének, Virginia Vassellinek hangjához, és énekelni kezdi a »Lammermoori Lucia« egyik áriáját. És íme, a körülállók ámulva látják, hogyan színesedik ki a nagy mester arca egykori művének hallatára. A megtört fényű szembe élet, ragyogás költözik, arca egyre pirosabb lesz, és ajka, komor, bánatos ajka, lassan elmosolyodik. Igen. Donizetti ráismert művére. S éle­tének hosszú idő óta ez az első és utolsó mosolya. Mosolyog! – kiáltott túl boldogan a báróné. – Meggyógyult! Meggyógyult! És akkor rémülten látta, hogy a mester nem mozdul többé. Gaetano Donizetti lelke valóban meggyógyult. Meggyógyult és felment a magasságos égbe, hogy ezentúl már odafönt hallgassa tovább a mennyei muzsikát.”

1944-ben, az európai szentimentalizmus közismert tetőpontján ily érzelmes jelenetté fogalmazta Donizetti végóráját életrajzírója, S. Zachár Ilona, Dohnányi Ernő élettársa, majdani felesége és utóbb özvegye. Donizetti, akit zeneszerzői termékenysége és kaptafája okán olykor Dozzinettinek (Tucatkának) gúnyoltak, még a fentebb említett magasságos égből is tovább gyarapította életművét, hiszen több operája posztumusz jutott a közönség elé. Ilyen volt például a még 1841-ben befejezett, de csak 1860-ban bemutatott egyfelvonásos vígopera, a Rita is, amely fölöttébb könnyed hangon tárgyalja a bigámia, valamint a családon belüli erőszak, közelebbről a férj- és asszonyverés témáját. Ez az egyfelvonásos most különleges produkcióban, mint vacsoraopera ígérkezik az operai ínyencek számára: pop-art stílusban, tehetséges fiatal előadókkal a Dunapark Kávéházban (július 13., fél nyolc).

Ezen az estén amúgy messzebb is utazhatunk a különleges eseményekért, hiszen a kismartoni Esterházy-kastély Haydn-termében a nagyszerű René Jacobs a Figaro házassága kivonatával készül (július 13. hét óra). A Veszprémfest pedig összehozza egymással a 15 éves fesztivál történetének operasztárjait: José Curát, Miklósa Erikát, Rost Andreát és Ramón Vargast (História Kert, július 13., kilenc óra).

Csütörtök este viszont még választhatunk hagyományos és hozzánk közel eső szabadtéri programot is: a Concerto Budapest nyáresti sorozatának harmadik programját (Vármegyeháza Díszudvar, július 12., nyolc óra). A főszerep ezúttal a vezénylő és hegedülő Alexander Janiczeknek és Horváth Béla oboásnak jut majd, a középpontban Bach d-moll kettősversenyével.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.