Nem sok nagynevű külföldi zenekar mondhatja el magáról, hogy tizenháromszor járt Magyarországon – a Depeche Mode a kevesek egyike. Turnénként általában két koncertet adnak nálunk, de most, a Spirit albumot követő körútnak Sopron már a harmadik hazai állomása volt. Túl sok változatosságot nem is vártunk; a VOLT-os fellépésük igazából azért ment ritkaságszámba, mert korábban még soha nem léptek fel magyarországi fesztiválon. Egy kicsit szokatlan is, ahogy az aréna-, illetve stadionkoncertek eksztatikus hangulatához képest itt aránylag hűvösebben fogadja őket a közönség, de hát egy ilyen eseményre olyan laikusok is odavetődnek, akik nem feltétlenül a pecsás DM-klubok bulijain nőttek fel. A szettlista csak nyomokban tartalmaz Spirit-dalokat (összesen kettőt), a zenekar inkább amolyan best of programot zúdít a nézőseregre. A februári budapesti koncerthez képest rövidebb a buli (mégiscsak fesztivál), és mintha csak az akkori koncert kivonatát kapnánk. A különbség az új számok elmaradása mellett mindössze annyi, hogy a szokásos Martin Gore-blokk most más dalokat tartalmaz (ezúttal a Things You Saidet és a Somebodyt), és hogy a záródal nem a Personal Jesus, hanem a tinglitangli Just Can’t Get Enough. Szinte hátborzongató belegondolni, hogy ha legközelebb erre jönnek egy esetleges újabb turné során, a tagok hatvanévesek lesznek. Oké, róluk már sokszor elmondták, hogy ők az elektronika Rolling Stonesa, de aki járt DM-koncerten az elmúlt években, az tudja, hogy ez már egy ízig-vérig rockzenekar. Gore sokkal több számban gitározik, Peter Gordeno révén egyre többet kerül elő a basszusgitár, Christian Eigner néha már bántóan túldobolja a dalokat, Dave Gahan meg egész biztosan a legrátermettebb frontember Freddie Mercury óta. Andy Fletcher pedig… Na mindegy, a lényeg, hogy jók ezek a koncertek, kár, hogy a Mode egy ideje valahogy nem nagyon tud megújulni, még koncertzenekarként sem.
VOLT Fesztivál, június 26.
