Koncert

Depeche Mode

Zene

Nem sok nagynevű külföldi zenekar mondhatja el magáról, hogy tizenháromszor járt Magyarországon – a Depeche Mode a kevesek egyike. Turnénként általában két koncertet adnak nálunk, de most, a Spirit albumot követő körútnak Sopron már a harmadik hazai állomása volt. Túl sok változatosságot nem is vártunk; a VOLT-os fellépésük igazából azért ment ritkaságszámba, mert korábban még soha nem léptek fel magyarországi fesztiválon. Egy kicsit szokatlan is, ahogy az aréna-, illetve stadionkoncertek eksztatikus hangulatához képest itt aránylag hűvösebben fogadja őket a közönség, de hát egy ilyen eseményre olyan laikusok is odavetődnek, akik nem feltétlenül a pecsás DM-klubok bulijain nőttek fel. A szettlista csak nyomokban tartalmaz Spirit-dalokat (összesen kettőt), a zenekar inkább amolyan best of programot zúdít a nézőseregre. A februári budapesti koncerthez képest rövidebb a buli (mégiscsak fesztivál), és mintha csak az akkori koncert kivonatát kapnánk. A különbség az új számok elmaradása mellett mindössze annyi, hogy a szokásos Martin Gore-blokk most más dalokat tartalmaz (ezúttal a Things You Saidet és a Somebodyt), és hogy a záródal nem a Personal Jesus, hanem a tinglitangli Just Can’t Get Enough. Szinte hátborzongató belegondolni, hogy ha legközelebb erre jönnek egy esetleges újabb turné során, a tagok hatvanévesek lesznek. Oké, róluk már sokszor elmondták, hogy ők az elektronika Rolling Stonesa, de aki járt DM-koncerten az elmúlt években, az tudja, hogy ez már egy ízig-vérig rockzenekar. Gore sokkal több számban gitározik, Peter Gordeno révén egyre többet kerül elő a basszusgitár, Christian Eigner néha már bántóan túldobolja a dalokat, Dave Gahan meg egész biztosan a legrátermettebb frontember Freddie Mercury óta. Andy Fletcher pedig… Na mindegy, a lényeg, hogy jók ezek a koncertek, kár, hogy a Mode egy ideje valahogy nem nagyon tud megújulni, még koncertzenekarként sem.

VOLT Fesztivál, június 26.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.