Meghalt Kóbor János, az Omega frontembere

  • narancs.hu
  • 2021. december 6.

Zene

Az Omega együttes frontembere 78 éves volt. Koronavírus okozta a halálát.

"Megrendülten tudatjuk, hogy Kóbor János, az Omega együttes Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas alapítója, rövid betegség után elhunyt" – tudatta az Omega együttes a Facebook-oldalán.

A Blikk azt írja, koronavírus okozta a halálát. A zenész november elején került kórházba. Egy korábbi interjúban azt mondta, nem akarja beadatni magának az oltást, mert közel nyolcvanévesen még soha nem volt komolyan beteg, és bízott az immunrendszerében.

"Rajongók milliói imádták itthon és külföldön, a rockzene állócsillagaként. Felfoghatatlan űrt hagy maga után. Nincsenek szavak, marad a csend. Mecky a szívünkben örökre velünk marad" –írják.

Kóbor János neve összefonódott az Omega zenekarral, ami minden idők egyik legsikeresebb magyar rockzenekara, világszerte több mint 50 millió albumot adott el. Olyan slágerek fűződnek az együtteshez, mint a Petróleumlámpa, a Gyöngyhajú lány vagy a Fekete pillangó.

Az Omega számos tekintetben úttörő volt a magyar rocktörténelemben. Például ez volt az a zenekar, amelynek elsőként jelent meg önálló albuma Magyarországon (az 1968-as Trombitás Frédi és a rettenetes emberek). De abban is úttörők voltak, hogy ők voltak az első rockkapitalisták, hisz' már a nyolcvanas években gazdasági munkaközösség (gmk) formában működött a zenekar, amelynek saját stúdiója és hangosító vállalkozása is volt.

Kóbor önmagáról azt mondta: „se zenész, se üzletember nem vagyok. Diplomás építészmérnöknek tartom magam, aki mindig az is szeretett volna lenni, de az élet közbeszólt. Az államvizsga után úgy tűnt, az építész pályán nincs perspektíva, az Omegával meg utazgattunk, szerettem is ezt csinálni. Soha nem képeztem a hangom, nem tartom magam zenésznek, igazán nem is tudok énekelni, amit tőlem az emberek hallottak, az az én hozzáállásom mindehhez. Az üzletember titulust pedig nem szeretem, mert mi igazából soha nem a pénzért csináltuk. Minden pénzünket a technikára, az újdonságokra fordítottuk, sosem halmoztunk vagyonokat.”

Pár éve lapunk is interjút készített Kóbor Jánossal. Ezzel emlékezünk:

(Facebook/Omega, lead-kép: Fortepan/Erdei Katalin)

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért.

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.