Megvágta, gyógyítja - Four Tet: Remixes; DJ-Kicks (lemez)

  • - minek -
  • 2006. november 2.

Zene

Napjaink kísérletezőbb kedvű elektronikus zenekészítői között kétségtelenül az ebbéli működésében Four Tetként ismert brit Kieran Hebden az egyik legérdekesebb figura.

Napjaink kísérletezőbb kedvű elektronikus zenekészítői között kétségtelenül az ebbéli működésében Four Tetként ismert brit Kieran Hebden az egyik legérdekesebb figura. Ráadásul kellően sokoldalú is: egyrészt gitározik (meg a kütyüket is kezeli) egy Fridge nevű, alighanem kevesek által értékelt zenekarban, s emellett léteznek más kollaborációi is - tavaly és idén két részletben jelentek meg a Domino kiadónál a dobos Steve Reiddel közös fellépésének anyagai The Exchange Session Vol. 1-2. címen (a zenei extremitásokra is érzékeny befogadók számára ízelítőként a szinte már oldottan, szellősen kezdődő, azután bedurvuló Electricity And Drum Will Change Your Mindot ajánlanánk, rögvest az első diszkről). Hebden 1998 óta adja ki saját zenéit a megkülönböztetésül felvett Four Tet néven: első felvételei (Dialogue című 1999-es albuma és számos maxi) még az Output kiadónál jelentek meg, ám Hebden szcénán belüli ismertségét az Aphex Twinnek készített és a Warpnál publikált remix alapozta meg. Második albuma, a Pause már mostani kiadójánál, a Dominónál jelent meg, s úgyszólván teljes alkotói fegyverzetben mutatja a szerzőt. Hebden teljesen egyedi stílusát egyrészt a lehető legkülönfélébb forrásokra alapozó hangmintavételi technika biztosítja: hiphop, jazz, rock, folk, techno, kísérleti elektronika meg a saját gitárjátéka kínálják a töredék nyersanyagot, s a radikális vágástechnika, a melodikus epizódok és a szándékoltan elidegenítő hatású effektek váltakozása teszi minden egyes munkáját oly' egyedivé, mással össze nem téveszthetővé. Korai albumain - a már említettek mellett a három éve megjelent Roundsot ajánlanánk szíves figyelmükbe - előszeretettel hímzett folkos mintákat az elektronikus zenei szövetbe (amire persze a szaksajtó rögvest kitalálta a folktronika terminust), ám legutóbbi, Everything Ecstatic című nagylemezén ennek már kevés nyomát lelhetjük fel: az A Joy című agresszív elektroopustól a klipsláger, bájosan elborult Smile Around The Face-en át a beszédes című Sleep, Eat Food, Have Visions magával ragadó pszichedéliájáig széles a skála, ám a zenéből áradó egészséges feszültség egy pillanatig sem hagy alább.

Miután Hebden az utóbbi hét év egyik legtermékenyebb remixőre, cseppet sem meglepő, hogy kiadója elérkezettnek látta az időt arra, hogy összegyűjtsön egy jókora csokornyit a különösen jól sikerült átdolgozásokból. Ráadásul ez a kollekció remek keresztmetszetét nyújtja a Four Tet eddigi munkásságának is, elvégre Hebden számára mások "kész" számainak dekonstrukciója úgyszólván egyenértékű hasonló módszertannal megejtett saját munkáival. S a választott kör már magában is kellően széles és sokrétű: Radiohead (Scatterbrain), His Name Is Alive (One Year), Bonobo (Pick Up), Bloc Party (So Here We Are) vagy éppen Aphex Twin lettek az áldozatok (hogy a tán legszebbet, a hosszú, epikus Beth Orton-parafrázist ne is említsük), s ez a tizenkét, most összegyűjtött remix együtt tökéletesen kiad egy koherens Four Tet-albumot. (A dupla remixgyűjtemény másik diszkjén a Four Tet-számokon mások, illetve maga Hebden által elkövetett gyógyító beavatkozások dokumentumait gyűjtötték össze - a maga nemében ez is figyelemreméltó kollekció.)

Szintén ezen a nyáron jött ki a Four Tet saját mixe a legendás DJ-Kicks széria keretében, mely bizonyítja, hogy Hebden lemezlovasként sem tagadja meg zenekészítői elveit. Mintaszerű, ahogy - sokszor egészen rövid részeket kiválasztva - egymás mellé vagdal kísérleti elektronikát (Autechre), dzsesszt (Heiner Stadler), 70-es évekbéli soullegendát (Curtis Mayfield), durva elektrót (a Syclops Mom, The Video Broke-jának nem csupán a címe vicces), hiphopot (Madvillain, Group Home), klaszszikus technót (Model 500), korai elektronikus tánczenét (Cabaret Voltaire), autentikus (s a név alapján alighanem archív) afrozenét (Shona People Of Rhodesia: Taireva). A sorozat hagyományaként exkluzívan csak itt publikált saját szerzemény, a Pockets pedig lendületes és szétcsavart mivolta ellenére még táncolható is - a mix meg a maga kollázsszerűségében tökéletesen helytálló, önálló "műalkotás".

Domino/Neon Music, 2006

Neked ajánljuk