Akkor még Robbie Furze énekes/gitáros/mindenes mellett Milo Cordell nyomogatta a billentyűket: az őszintén és lelkesen a kilencvenes évek elejének shoegaze-gitárbandáit istenítő, ugyanakkor félszemmel ugyanazon évtized elektronizált rockzenéit is recikláló duót akkoriban imádta a közönség, s ehhez még lelkes kritikákat is kaptak. Ráadásul néhány slágert is sikerült elkövetniük – mint a mostani szigetes fellépésük mutatja, a Dominosra még emlékszik a publikum. Második albumuk, a 2012-es Future This már jóval kevésbé szórakoztatóra sikerült, s a művel a tagok sem lehettek túl elégedettek – azokat a számokat már tavaly is alig játszották. Ráadásul a folytatás terén is lehettek differenciák a zenekaron belül: Cordell tavaly óta már saját lemezkiadójának az ügyeit intézi.
Furze immár nélküle, viszont egy négytagú zenekar élén érkezik a Szigetre – a stáb fontos tagja a vokalistaként is tündöklő Mary Charteris (a brit bulvársajtó és társasági élet üdvöskéje, jeles modell, Furze hites felesége), aki némileg színmódosult Piroskának öltözve feszít néhány kütyü és egy mikrofon mögött, rózsaszín csuklyáját hol felöltve, hol zavartan rendezgetve. Ezek után szinte meglepő, hogy egy kifejezetten húzós, dinamikus, belevaló órácskát kapunk a britektől, akik szinte rezzenéstelenül veszik tudomásul, hogy gyenge negyed ház figyeli a produkciójukat. Ha szabad ebből a budapesti fellépésből kiindulni, akkor nyilvánvaló, hogy Furze a hangos, zajos gitárzenét választotta – a számára amúgy is kudarcos elektropop rovására. A még mindig remek Velvet után a jövőre megjelenő új album számai szólnak: nos, egyik sem egy reveláció, de kraft kétségtelenül akad bennük. A legmeghökkentőbb transzformációt a második album slágerszámán, a Laurie Andersont mintázgató Hit The Ground (Superman) címűn hajtják végre: dühös gitárzengetés, majd kiadós feedbackorgia kíséri a szám pszichedelikus átlényegítését. Mintha korábban arról lett volna szó, hogy sosem játsszák a reklámzeneként is koptatott Dominost, de azután mégis ez lesz a rövid koncert búcsúdala, s a szép emlékek végre elboríthatják a gyér, de lelkes publikumot.
A38 színpad, augusztus 13.
