Sziget

Mellette a szőke nő

The Big Pink

  • - minek -
  • 2014. szeptember 21.

Zene

A Big Pink pályafutása úgy kezdődött, mint valami csoda: már az első, 2008–2009-es maxijaik nyomán szinte beteljesült ígéretként beszéltek róluk, és e kultstátuszt csak még jobban megalapozta 2009-es bemutatkozó lemezük (a Brief History Of Love) a patinás 4AD kiadónál.

Akkor még Robbie Furze énekes/gitáros/mindenes mellett Milo Cordell nyomogatta a billentyűket: az őszintén és lelkesen a kilencvenes évek elejének shoegaze-gitárbandáit istenítő, ugyanakkor félszemmel ugyanazon évtized elektronizált rockzenéit is recikláló duót akkoriban imádta a közönség, s ehhez még lelkes kritikákat is kaptak. Ráadásul néhány slágert is sikerült elkövetniük – mint a mostani szigetes fellépésük mutatja, a Dominosra még emlékszik a publikum. Második albumuk, a 2012-es Future This már jóval kevésbé szórakoztatóra sikerült, s a művel a tagok sem lehettek túl elégedettek – azokat a számokat már tavaly is alig játszották. Ráadásul a folytatás terén is lehettek differenciák a zenekaron belül: Cordell tavaly óta már saját lemezkiadójának az ügyeit intézi.

Furze immár nélküle, viszont egy négytagú zenekar élén érkezik a Szigetre – a stáb fontos tagja a vokalistaként is tündöklő Mary Charteris (a brit bulvársajtó és társasági élet üdvöskéje, jeles modell, Furze hites felesége), aki némileg színmódosult Piroskának öltözve feszít néhány kütyü és egy mikrofon mögött, rózsaszín csuklyáját hol felöltve, hol zavartan rendezgetve. Ezek után szinte meglepő, hogy egy kifejezetten húzós, dinamikus, belevaló órácskát kapunk a britektől, akik szinte rezzenéstelenül veszik tudomásul, hogy gyenge negyed ház figyeli a produkciójukat. Ha szabad ebből a budapesti fellépésből kiindulni, akkor nyilvánvaló, hogy Furze a hangos, zajos gitárzenét választotta – a számára amúgy is kudarcos elektropop rovására. A még mindig remek Velvet után a jövőre megjelenő új album számai szólnak: nos, egyik sem egy reveláció, de kraft kétségtelenül akad bennük. A legmeghökkentőbb transzformációt a második album slágerszámán, a Laurie Andersont mintázgató Hit The Ground (Superman) címűn hajtják végre: dühös gitárzengetés, majd kiadós feedbackorgia kíséri a szám pszichedelikus átlényegítését. Mintha korábban arról lett volna szó, hogy sosem játsszák a reklámzeneként is koptatott Dominost, de azután mégis ez lesz a rövid koncert búcsúdala, s a szép emlékek végre elboríthatják a gyér, de lelkes publikumot.

 

A38 színpad, augusztus 13.

Figyelmébe ajánljuk

Így néz ki most a Matolcsy-körhöz került, elhanyagolt, majd visszavett Marczibányi sportcentrum - FOTÓK

226 millió forintot követel a II. kerület attól a Matolcsy-körhöz került cégtől, ami egy vita következtében nem fejlesztette a kerület egykori ékességét, a Marczibányi téri sporttelepet. Itt régen pezsgő élet zajlott, mára leromlott, az önkormányzat most kezdi el a renoválást, miközben pert indított. Játszótér, kutyasétáltató, sétány, park és egy uszoda építése maradt el. 

A fejünkre nőttek

Két csodabogár elrabol egy cégvezért, mert meggyőződésük, hogy földönkívüli. Jórgosz Lánthimosz egy 2003-as koreai filmet remake-elt, az ő hősei azonban különc bolondok helyett tőrőlmetszett incelek, akiket azért megérteni is megpróbál.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.