Magyar Narancs: Legutóbbi előadásotok, a Pesti éjszakák a titokzatos krimiszerző, Kondor Vilmos szövegeinek felhasználásával készült. Hogyan jött létre ez az együttműködés?
Farkas Róbert: Nagy kedvencem a harmincas évek világában játszódó Budapest Noir, amelyben a főhős, Gordon Zsigmond alámerül a pesti éjszakában. Mivel a mi előadásainkban is kulcsmotívum a pesti éjszaka, felkértük Kondor Vilmost, hogy írjon a dalok kapcsán prózai szövegeket. Örömmel vállalta, ugyanis – mint kiderült – regényírás közben a Budapest Bárt szokta hallgatni. Mindenképpen rendhagyó találkozás volt a miénk, hiszen személyesen mi sem ismerhettük meg.
MN: Koncertszínháznak is mondhatnánk az előadást. Ezért hívtatok profi színészeket?
FR: Nagyon izgalmas volt, amikor színészekkel együtt léphettünk fel Vajdai Vilmos városmajori rendezésében az elfeledett Fényes Szabolcs-operettben, a Szerencsés flótásban. Most a felolvasandó Kondor-szövegek okán került elő ez az ötlet, ezért felkértük Ónodi Esztert és Jordán Adélt, hogy csatlakozzanak hozzánk.
MN: Valóban az 1939-es Karády-film, a Halálos tavasz volt tíz évvel ezelőtt a Budapest Bár „ihletője”?
FR: Akkoriban még négytagú volt a zenekar, rendezvényeken léptünk fel, és főként zenészberkekben ismertek minket. Mivel nagyon szerettem a Halálos tavaszt, készítettünk egy demófelvételt, amin a főcímdal is rajta volt. Megmutattam a feleségemnek, aki erre azt mondta, hogy az ilyen számokat profi énekesekkel érdemes előadni. 2007-ben az első Budapest Bár-lemezen még csak a húszas-harmincas évek kávéházi cigányzenei stílusát szerettem volna felfrissíteni olyan előadókkal, akik nem énekeltek cigányzenekarral.
MN: Tudatos választás volt, hogy a zenekar romákból áll, az énekesek pedig nem romák?
FR: A zenekar adott volt, de az énekeseket sem annak alapján választottam, hogy romák vagy nem romák, hanem hogy kivel dolgoznék szívesen, kit tartok különleges előadónak. Így esett a választás Lovasi Andrásra, Kiss Tibire. Kollár-Klemencz Lacival még a Kistehén Tánczenekarban játszottam, Szalóki Ágival a Besh o droMban, Németh Jucit is korábbról ismertem, vele fiatalokat tanítottam.
MN: Hogyan fogadták ezt a cigányzenészek?
FR: A húszas-harmincas évek kávéházi cigányzenéje hasonló repertoárú volt, mint amit a Budapest Bár játszik: német, osztrák, francia és amerikai hatású, illetve arra a stílusra íródott dalok szerepeltek az akkoriak műsorán. Más lapra tartozik, hogy a cigányzenekar szó hallatán manapság a nyolcvanas évek nyugati turistákat kiszolgáló zenéjére gondolnak. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a zenészek körében is nagyon jó visszhangra találtunk, különlegesnek tartják, ahogy megszólaltatjuk ezeket a számokat. De talán ennél fontosabb, hogy születtek olyan cigányzenekarra írt dalok is, mint a Húszezer éjszakás kaland Szűcs Krisztiántól, vagy Kollár-Klemencz László, Ferenczi György, Kiss Tibi, Rutkai Bori szerzeményei. A Budapest Bár hatására egy olyan folyamat indult el, amire évtizedek óta nem volt példa. Az pedig példaértékű lehet a társadalom számára is, hogy cigányok és nem cigányok hosszú évek óta ilyen töretlen sikerekben osztoznak.
MN: Mekkora kihívás folyamatosan új tartalommal megtölteni a repertoárt?
FR: Háború előtti dalokból indultunk, mára eljutottunk a jazzsztenderdekig, a rockfeldolgozásokig, az alternatív zenéig. Nagyon izgat, hogyan szólalnak meg az olyan dalok, amelyeket cigányzenekarok nem szoktak játszani. Mindig jönnek újabb és újabb ötletek a zenészek és az énekesek részéről is, szinte észrevétlenül formálódik a koncepció.
MN: Saját számokat nem írsz?
FR: Inkább a hangszeres játékhoz van affinitásom, játszom hegedűn, gitáron, zongorán, harmonikán, brácsán, és egy ideje trombitálni tanulok. Ez az én hobbim. Minden hangszernek megvan a maga sajátossága, zenei nyelvezete.
MN: Tanári diplomát szereztél a Zeneakadémián, előtte párhuzamosan játszottál a Száztagú Cigányzenekarban és a Besh o droMban. Hogyan lehetett ezt összeegyeztetni?
FR: Több mint tíz évet töltöttem a Száztagú Cigányzenekarban, aztán jött a Besh o droM, a Kistehén Tánczenekar, autentikus cigányzenekarok, mint például a Romano Drom, sokáig a Pannónia Klezmer Band vendégművésze is voltam. Sok mindent csináltam, sőt, arra is késztetést éreztem, hogy klasszikus zenét tanuljak a Zeneakadémián.
MN: Nincs ebben némi ellentmondás?
FR: Ezt nem tudom megmondani. Mindig a jó zenék vonzottak, stílustól függetlenül. Sok szinten megfog a muzsika. A szórakoztatás cigányzenei hagyománya az örökségem. Édesapám sokfelé zenélt a Gellért Szállótól a New York Kávéházig, már 8–10 évesen kísértem őt. Ott ivódott belém ez a fajta zenei világ.
MN: Egy időben kaptál arany érdemkeresztet Kiss Tibor lovagkeresztjével és Lovasi András Kossuth-díjával. Megkörnyékezték valaha pártok vagy roma szervezetek – szóval a politika – a Budapest Bárt?
FR: Kiírtuk az oldalunkra, hogy pártrendezvényeken nem veszünk részt. Fő célunk a közönség szórakoztatása, nem a mi dolgunk megítélni, hogy kikből áll.
MN: Hogyan reagálsz egyes képviselők minősíthetetlen, a cigányságot becsmérlő beszólásaira?
FR: Annyira a zene világában élek, hogy nem nézem a híreket, kerülöm a tévét. Néha számomra is érthetetlen, hogy mi folyik az országban, milyen erők mozgatnak embereket. Nem lehet csak úgy elmenni mellette, hogy ne legyenek belső reakcióim. Olykor nagyon dühös vagyok, de nem akarok beállni azoknak a sorába, akik azt teszik, amire nem hivatottak.
MN: Milyen meglepetésekkel készültök a Budapest Bár 10. évfordulójára?
FR: Július 6-án a Budapest Parkban kezdjük a tíz koncertből álló sorozatunkat. Teljes létszámmal leszünk jelen, az öttagú zenekar tizenegy énekest kísér, de olyan vendégművészek is lesznek, akikkel régóta szerettem volna együtt játszani. Az évfordulóra egy olyan best of albumot is kiadunk, amit a közönségünk szerkesztett, pontosabban az ő Facebook-szavazataik alapján állítottunk össze.
