A Green Day az utóbbi kategóriába tartozik, nagy kérdés, hogy ez meddig marad így, hiszen a zenekar egyre jobban fázik a 2004-es csúcsalbum, az American Idiot árnyékában. A 21st Century Breakdown (2009) még viszonylag korrekt folytatás volt, az ¡Uno! / ¡Dos! / ¡Tré! (2012) hármas már kevésbé, és a tavalyi Revolution Radio sem rengette meg a világot.
Eddig háromszor jártak Magyarországon: 1995-ben a BS-ben, három évvel később a Szigeten játszottak, 2005-ben – mint most is – az Aréna volt a helyszín. (Nekem az kimaradt, négy évvel később Bécsben pótoltam.)
A Know Your Enemy nagyszerű indításnak bizonyul; már ekkor a színpadra kerül egy rajongó Billie Joe Armstrong frontember invitálására, és a magyar zászló lengetésére sem kell sokat várni. A buli első fele inkább a Revolution Radióról szól, hiszen mégiscsak lemezbemutató koncertről van szó, de aztán persze előkerülnek a „klasszikusok”: 2004-ből a Holiday és a Boulevard of Broken Dreams, a ’94-es Dookie albumról a Longview, a When I Come Around. Armstrong folyamatosan ordít és énekelteti a közönséget, beszól Trumpnak… Természetesen profi műsort vezényel le, viszont nagyon sok manír visszaköszön az említett bécsi koncertről, vagyis a Green Day nyolc évet és négy albumot követően is ugyanazokat a paneleket használja. Még a feldolgozásblokk is ugyanazokból a dalokból áll (Shout / Always Look on the Bright Side of Life / Satisfaction / Hey Jude), a fülsértő pirotechnikai durranások is pont ugyanakkor történnek, és természetesen megkapjuk a szokásos rajongói zenekartoborzást is.
A ráadásban jön az American Idiot címadó dala, majd a Green Day Bohemian Rhapsodyja, ami nem más, mint a Jesus of Suburbia, végül Armstrong egyedül, egy szál akusztikus gitárral nyomja el az Ordinary World / Wake Me up when September Ends / Good Riddance triászt az érdekes módon nem telt házas Arénának.
A kaliforniai trió titkát lényegében a koncert előtti két felvezető dallal lehet leírni: az egyik az említett Bohemian Rhapsody, a másik a Ramones-féle Blitzkrieg Bop volt. Annak idején (1975–1976-ban) pár hónap különbséggel jelentek meg, és két totálisan eltérő, majdhogynem ellenséges zenei világot képviseltek. A Green Day viszont pont ezt a kettőt egyesíti: a teátrális prog-rockot és a kőprimitív, lendületes punkot. Sajnos alkotó zenekarként egyre kevésbé jelentősek, viszont az biztos, hogy jelen pillanatban nem sokan adnak náluk ütősebb Aréna-koncerteket.
Papp László Budapest Sportaréna, június 18.
