DVD

Mozart: A varázsfuvola

  • - káté -
  • 2013. július 20.

Zene

Mozart A varázsfuvola című operájának a zeneszerzőn kívül egyetlen makulátlan résztvevője van ezen az 1991-es felvételen, amely a Salzburgi Ünnepi Játékokon készült: Solti György.

Technikai tökéllyel készült stúdiófelvételeken sem gyakran hallani a nagyvonalúságnak, fenségnek, játékos könnyedségnek és magasztos spiritualitásnak azt a különleges kevercsét, amelyet a maestro elővarázsol az egyébként is mindig briliáns Bécsi Filharmonikusokból, s amely az élő adások manipulálatlan spontaneitásának köszönhetően az ott születettség lenge bájával párosul. Az előadás legvarázsosabb pillanataiban a Papagenót éneklő, vokálisan kiemelkedő Anton Scharinger lesétál a második ária harangjátékát billentő Solti mellé, és vezényli egy kicsit a karmester belépéseit. Ő pedig madárröptű, csonttalannak látszó kezével időnként visszaint neki, és tempót diktál a zenekarnak. A zene átlényegülésének, szellemmé válásának és önfeledtségének tanúi vagyunk. Különben az egész is elég jó, annak ellenére, hogy a fiatal énekesek nem brillíroznak. René Pape csak később lett az, aki; Sarastrója itt még híjával van a telítettségnek a mély regiszterben. Deon van der Walt megbízható Tamino, de nem elég szép a hangszíne, és ugyanez mondható el Ruth Ziesak helyes, kislányos Paminájáról. Luciana Serra pedig nem teljesen bombabiztos az Éj királynője gyöngyöző koloratúráival. A bársonyos bariton Scharinger viszont - a prózai részekben is - tökéletes partnert kapott Edith Smid-Lienbacher Papagenájában; pazar pattogó duettük merő élvezet. A rendező Johannes Schaaf nagy szcenikai apparátust mozgat mesei felfogásának érvényesítésére, amely az afrikai törzsi világba, egy erdőszélre helyezi el Sarastro Nap-birodalmát.

Decca-Universal, 2013

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.