mi a kotta?

Fel, kéményseprők!

  • mi a kotta
  • 2013. július 20.

Zene

Margit a rokkánál, Bolhadal, A két gránátos - a dalirodalom leghíresebb dalai közül valók: Schuberttől, Beethoventől (s persze Muszorgszkijtól), valamint Schumanntól. Vagy tán mindhárom kompozíció ugyanattól a zeneszerzőtől való, aki egyáltalán nem dalköltőként közismert: magától Richard Wagnertől.

A bicentenáriumi ünnepelt összes dala, így értelemszerűen az említett - Goethe, illetve Heine szövegére komponált - szerzemények is felhangzanak majd azon a különleges koncerten, amely megszínesítve a Budapesti Wagner-napok oly gazdag programját most e meglepően rövid lélegzetű, de a felfedezésre nagyon is érdemes Wagner-műveket sorolja elő (Fesztivál Színház, június 21., hét óra). "A dal [...] az egyén érzelmi életének legelevenebb és legvitathatatlanabbul autentikus kifejeződése" - fogalmazott egy helyütt Wagner (hogy rögtön rámutasson: a zsidóság önkifejezése épp emiatt "a dalban gyökerező művészetben" kizárt), s mi ezen az estén dalköltészetének mindhárom korszakát megismerhetjük: a 18 éves nagykamasz Goethe-dalai, a párizsi kísérletezések francia szövegű kompozíciói és persze meg legfőként a nevezetes Wesendonck-dalok révén. A vokális összkiadás előadói között Wiedemann Bernadett csakúgy ott szerepel majd, mint Lohengrinünk, Kovácsházi István és a Mesterdalnokok Fritz Kothnere, Sebestyén Miklós; a tudós műsorvezető Kovács Sándor lesz. Emellett a hét végén az idei Wagner-napok két utolsó előadása is levonul majd szemeink és füleink előtt: szombaton a Parsifal, Christian Franz és Matti Salminen főszereplésével (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, június 22., négy óra), vasárnap pedig a harmadik Mesterdalnokok, James Rutherforddal, Anette Daschsal, Eric F. Halfvarsonnal (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, június 23., négy óra).

"Tízoperányi zene van ebben a műben. Ez az ember el fog minket homályosítani" - hőzöngött egy kollegiálisan féltékeny zeneszerző 1733 októberében, miután részt vett az ötvenéves Jean-Philippe Rameau első operájának párizsi ősbemutatóján. E pályatársi vélemény helytálló voltát szerdán este immár a francia barokk egy alkotását a színpadára beengedő operaházban is megerősíthetjük majd, miután a Müpa után Vashegyi György itt is bemutathatja a Hippolütosz és Ariciát a vendégtenor Jeffrey Thompson és Szutrély Katalin címszereplésével (június 26., hét óra). Rameau(o)neurök, azaz kéményseprők - így gúnyolták a mellékelt illusztráción mutatott komponista egykorú híveit, akiknek kései utódai most Káel Csaba rendezésében láthatják majd tiszteltjük operáját.

Egyébiránt a fővárosban szép lassan szárba szökkennek majd a nyárias hangvételű koncertek, mondjuk, a kiscelli kastély időszakos színhelyén: a Liszt Ferenc Kamarazenekar kitelepülésével, Mozarttal, Haydnnal, valamint a gorombán egyműves szerzőnek említhető Suk Szerenádjával (június 24., nyolc óra; esőhelyszín: "budai Társaskör). A MÁV Szimfonikus Zenekar pedig a Festetics-palotában játszik majd az év másik bicentenáriumi ünnepeltjétől, Verditől, az esztendő némiképp elhanyagolt centenáriumi komponistájától, Benjamin Brittentől, illetve a hatvan éve elhunyt Prokofjevtől (június 21., hat óra). S mindeközben közeledik a Fesztiválzenekar évadzáró hangversenyeinek sorozata a nagy tehetségű Danyiil Trifonovval - de erről majd a jövő héten.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.