mi a kotta?

Fel, kéményseprők!

  • mi a kotta
  • 2013. július 20.

Zene

Margit a rokkánál, Bolhadal, A két gránátos - a dalirodalom leghíresebb dalai közül valók: Schuberttől, Beethoventől (s persze Muszorgszkijtól), valamint Schumanntól. Vagy tán mindhárom kompozíció ugyanattól a zeneszerzőtől való, aki egyáltalán nem dalköltőként közismert: magától Richard Wagnertől.

A bicentenáriumi ünnepelt összes dala, így értelemszerűen az említett - Goethe, illetve Heine szövegére komponált - szerzemények is felhangzanak majd azon a különleges koncerten, amely megszínesítve a Budapesti Wagner-napok oly gazdag programját most e meglepően rövid lélegzetű, de a felfedezésre nagyon is érdemes Wagner-műveket sorolja elő (Fesztivál Színház, június 21., hét óra). "A dal [...] az egyén érzelmi életének legelevenebb és legvitathatatlanabbul autentikus kifejeződése" - fogalmazott egy helyütt Wagner (hogy rögtön rámutasson: a zsidóság önkifejezése épp emiatt "a dalban gyökerező művészetben" kizárt), s mi ezen az estén dalköltészetének mindhárom korszakát megismerhetjük: a 18 éves nagykamasz Goethe-dalai, a párizsi kísérletezések francia szövegű kompozíciói és persze meg legfőként a nevezetes Wesendonck-dalok révén. A vokális összkiadás előadói között Wiedemann Bernadett csakúgy ott szerepel majd, mint Lohengrinünk, Kovácsházi István és a Mesterdalnokok Fritz Kothnere, Sebestyén Miklós; a tudós műsorvezető Kovács Sándor lesz. Emellett a hét végén az idei Wagner-napok két utolsó előadása is levonul majd szemeink és füleink előtt: szombaton a Parsifal, Christian Franz és Matti Salminen főszereplésével (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, június 22., négy óra), vasárnap pedig a harmadik Mesterdalnokok, James Rutherforddal, Anette Daschsal, Eric F. Halfvarsonnal (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, június 23., négy óra).

"Tízoperányi zene van ebben a műben. Ez az ember el fog minket homályosítani" - hőzöngött egy kollegiálisan féltékeny zeneszerző 1733 októberében, miután részt vett az ötvenéves Jean-Philippe Rameau első operájának párizsi ősbemutatóján. E pályatársi vélemény helytálló voltát szerdán este immár a francia barokk egy alkotását a színpadára beengedő operaházban is megerősíthetjük majd, miután a Müpa után Vashegyi György itt is bemutathatja a Hippolütosz és Ariciát a vendégtenor Jeffrey Thompson és Szutrély Katalin címszereplésével (június 26., hét óra). Rameau(o)neurök, azaz kéményseprők - így gúnyolták a mellékelt illusztráción mutatott komponista egykorú híveit, akiknek kései utódai most Káel Csaba rendezésében láthatják majd tiszteltjük operáját.

Egyébiránt a fővárosban szép lassan szárba szökkennek majd a nyárias hangvételű koncertek, mondjuk, a kiscelli kastély időszakos színhelyén: a Liszt Ferenc Kamarazenekar kitelepülésével, Mozarttal, Haydnnal, valamint a gorombán egyműves szerzőnek említhető Suk Szerenádjával (június 24., nyolc óra; esőhelyszín: "budai Társaskör). A MÁV Szimfonikus Zenekar pedig a Festetics-palotában játszik majd az év másik bicentenáriumi ünnepeltjétől, Verditől, az esztendő némiképp elhanyagolt centenáriumi komponistájától, Benjamin Brittentől, illetve a hatvan éve elhunyt Prokofjevtől (június 21., hat óra). S mindeközben közeledik a Fesztiválzenekar évadzáró hangversenyeinek sorozata a nagy tehetségű Danyiil Trifonovval - de erről majd a jövő héten.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.