Naftalintalanul - Szép Ernő: Natália (könyv)

Zene

Csak sejtések vannak arra nézve, pontosan mikor születhetett ez az olvasók elől mostanáig eltitkolt Szép Ernő-regény. Annyi bizonyos, hogy a szerző 1945 után készült el vele, abban a hátralévő nyolc évben tehát, melynek maga tette közzé belső számvetését házi készítésű, szomorú bonmot-jában: "Szép Ernő voltam" - köszönt az életből kifelé tartó író és emelte kalapját. A Natália annál is érdekesebb felfedezés, mivel az író, aki ebben a regényében már álruhát sem választ, hogy saját magáról írjon, e könyv oldalain még jól hallhatóan így mutatkozik be: "Szép Ernő vagyok".

Csak sejtések vannak arra nézve, pontosan mikor születhetett ez az olvasók elől mostanáig eltitkolt Szép Ernő-regény. Annyi bizonyos, hogy a szerző 1945 után készült el vele, abban a hátralévő nyolc évben tehát, melynek maga tette közzé belső számvetését házi készítésű, szomorú bonmot-jában: "Szép Ernő voltam" - köszönt az életből kifelé tartó író és emelte kalapját. A Natália annál is érdekesebb felfedezés, mivel az író, aki ebben a regényében már álruhát sem választ, hogy saját magáról írjon, e könyv oldalain még jól hallhatóan így mutatkozik be: "Szép Ernő vagyok".

Kis híján jelen időt teremt, még ha arról az 1905-ös esztendőről ír is, amikor 19 évesen Pestre jött a gimnázium nyolcadik osztályába beiratkozni. A művet nem nehezítik az eltűnt idő utáni nyomozás terhei, nem a fiatalságtól való búcsú regénye, mely a visszaemlékezések divatosra sárgult képeslapjaival rakja ki a békebeli Budapest képét, benne az irodalmi munkássá válás iskolájának kenyérgondos mindennapjaival; még csak nem is igazi regény, az ablakban trónoló címadó "kéjnő" (kurva) története csak egy a mesélővel ideig-óráig összefonódó, tucatnyi sors közül: diákos marháskodások kerülnek egy lapra sorstragédiákkal, irodalomtörténeti főszereplők csókra éhes trafikoslányokkal, korabeli nőfogó technikák a versírás szent tébolyának leírásával. A technikátlanság technikájával a narrátor egy szuszra mesél el mindent, a melleslegek és apropók tucatnyi leágazásával, egy térkép nélküli kószálás természetességével. E kószálás szépségébe az sem rondít bele, hogy a séta többnyire éhgyomorra történik, a szabad mozgásnak pedig kétféle asztal szab irányt: egy, ami körül éhes művészek, és egy másik, ami körül egyszerűen éhes emberek gyülekeznek. Az író mindkettőnél megfordul, eszik és jegyez, alkalmi asztaltársaságaiból egy sor finoman groteszk portré kerekedik: a csodabogárnak nézett szocialistáé, a tehetségtelenségét öntudattal ellensúlyozó művészé, az Ibsen-drámán mulató optikusé - mindegyik csak úgy mellesleg, az éhesek sorsközösségének szolidaritásával felvillantva. A Natália a város apraja-nagyjának regénye, anélkül, hogy bárminek a bármije is akarna lenni. Magasztos szavak a szerző háza tájáról, az irodalomról sem igen esnek, a költővé érés szimfóniája helyett az éhségből való kilábalás krónikája olvasható. A vers mellett ott a vers ára is, az újdonsült irodalmi és zsurnalisztikai divatok mellett azok napi árfolyama. Egy csomó, nagyon is prózai dolog, e próza csodája azonban épp abban áll, hogy minél földhözragadtabb a téma és annak megfogalmazása, annál költőibb a végeredmény. A kézirat felbukkanása váratlan, nagy fordulat Szép Ernő újrafelfedezésének mindeddig finoman szólva is akadozó történetében. Olvasásra rendeltetett mű, mellyel óvatosan spórol az ember, hogy harmadnapra is maradjon belőle.

Noran Kiadó, 2008, 207 oldal, 2699 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.