Narancs.hu: November 2-án léptek fel utoljára. Azóta a Kongresszusi Központ-beli szimfonikus koncertjükre készülnek?
Bocskor Bíborka: Így is lehet mondani. (Nevet) Az egy hónapos kihagyás egyébként egyáltalán nem sok. Egyes zenekarok a marketingstratégiájuk részeként akár fél évig nem lépnek fel Budapesten. Ez az egy hónap ahhoz képest semmi.
Narancs.hu: Tehát nem igényel már különösebb felkészülést egy ilyen nagyszabású előadás?
Bocskor Bíborka: 2011 óta vannak szimfonikus koncertjeink. Kísérletként indult, mostanra viszont folyamatosan újra kellett gondolnunk a koncepciót: megnézzük, hogy az aktuális helyzethez, állapothoz, konstellációhoz képest mit tudunk csinálni ebben a műfajban. Nem akarom azt mondani, a mostani egy „kaland”, mert az egy borzasztóan csúnya szó, inkább úgy fogalmaznék, hogy egy „irodalmi próbálkozás” lesz, hiszen beemeljük Tóth Krisztina verseit a szimfonikus világba.
Narancs.hu: A koncert december 2-án, vasárnap lesz. Miért ezt a napot választották?
Bocskor Bíborka: Nincsen semmilyen metafizikai vonatkozása ennek, egyszerűen így hozta az élet.
| ||
Narancs.hu: Milyen volt a nyári és az őszi koncertszezon?
Bocskor Bíborka: 2006 óta gyakorlatilag minden nyarunk és őszünk hasonlóan telt, igazából a legtöbb zenekar ilyenkor ugyanazt az utat járja be. Egyébként intenzív volt: sok fesztiválon és Erdélyben is felléptünk, de tudtunk videoklipeket forgatni és megjelent egy remix-lemezünk is. Ezen kívül a Trafóban egy előadásban is részt vettem. Utána éreztem, hogy ez már nekem is kicsit sok volt, szerencsére most lehet pihenni, de azért el szeretnénk még készíteni egy bakelitlemezt Krisztina verseiből.
Narancs.hu: Újdonság, hogy bakelitlemezt készítenek?
Bocskor Bíborka: Tulajdonképpen nem. Van egy rajongás a zenekarban a bakelitek iránt, úgy éreztük, itt az ideje, hogy mi is készítsünk egyet. Annyira szépnek és mélynek ígérkezik a Tóth Krisztina verseiből készült anyag, hogy muszáj csinálnunk belőle egy lemezt!
Narancs.hu: Lesz változás a koncerten az albumon hallható dalokhoz képest?
Bocskor Bíborka: Nem tudok erre egyértelmű választ adni, a zenekar ehhez túl spontán. (Nevet) Hiába mondanék most bármit is, ha két hónap múlva meggondoljuk magunkat. Egy dal sokféleképpen megfogalmazható, mint például a nemrég feldolgozott Látod szerzeményünk is ilyen: az eredetiből egy a capella-dalt készítettünk Beck Zolival és vegyeskórussal a somlójenői kápolnában. Ez a mű például ebben a formában hangzik el majd a vasárnapi koncerten is.
Narancs.hu: Beck Zoli a szimfonikus koncerten is ott lesz. Mire számíthatnak tőle az érdeklődők?
Bocskor Bíborka: Közösen lépünk fel. Ő egy olyan vendég, akit mindig szívesen látunk. Túl sok férfi előadó rajta kívül egyébként nincs is, akivel el tudnám képzelni, hogy közösen fogalmazzunk meg mondanivalót vagy hangulatot.
Narancs.hu: Nemrég dolgoztak együtt Galler András rendezővel, akit a legtöbben „Indiánként” ismernek. Ő azt nyilatkozta, mindig szereti, ha egy együttes képekben is gondolkodik, nem csak dalszövegben. A szimfonikus koncert képi világából mennyire vette ki a részét az együttes?
Bocskor Bíborka: A beleegyezésünk nélkül semmi nem mehet át. Ha nem is mi vagyunk a kivitelezők, akkor is szervesen hozzátartozik a mondanivalónkhoz, esztétikai elképzelésünkhöz az, ami végül megépül. Indiánnal egyébként 2-3 éve dolgoztunk együtt az Itt leszel videoklipen.
Narancs.hu: Úgy emlékszem, tavaly készültek el vele.
Csak egy éve? Olyan réginek tűnt… Egy fúziós ötletnek indult, hogy együtt dolgozzunk. Azt szerettük volna, ha ő bontja ki azt a képi világot, amit megálmodtunk. Aztán ő is álmodott. Jó volt a közös munka.
Narancs.hu: Ha már fúzió: a szimfonikus koncerten tulajdonképpen egy könnyűzenei együttes ad elő komolyzenére hangszerelt, irodalmi műveket feldolgozó dalokat. Ezt hogy kell elképzelni?
Bocskor Bíborka: Vigyázunk arra, hogy a kísérleti jellegünk megmaradjon. Ez nekem mindig benne van a homloklebenyemben, nem akarom elengedni. Kimondva az, hogy könnyűzene, komolyzene és irodalom együtt elég modorosan hangzik, mi pedig nem szeretnénk azok lenni. Egy egyedülálló előadást akarunk megalkotni.
Narancs.hu: Korábban is dolgoztak már fel verseket, például Závada Pétertől és Parti-Nagy Lajostól. Melyik jelentette a legnagyobb kihívást?
Bocskor Bíborka: Valami vagy gördülékenyen összejön vagy pedig sehogy, ezért nem volt kihívás. Hozzáteszem, hogy mindegyik költő verseit más tag zenésítette meg. Még egyszer mondom, minden spontán történik nálunk. Egyébként ugyanazzal a társasággal kezdtük el a szimfonikus koncertsorozatot, akikkel most is együtt dolgozunk. Szóval vannak állandó dolgok, amik nekem különösen jól esnek.
Narancs.hu: Azt olvastam, különleges látvánnyal készülnek, ez azt jelenti, hogy lesz farkas-szelídítés?
Bocskor Bíborka: Nem, nem lesz. (Nevet) A farkassal való találkozásom egyébként egészen szép volt (a már említett Itt leszel című szám videoklipjében tűnt fel a különleges állat – a szerk.), mert az idomárok nem akarták, hogy túl közel menjek hozzá. Leszögezték, hogy a fejemet véletlenül se közelítsem felé, de aztán sikerült megszeretnünk egymást. A koncert tekintetében van egy elképzelésünk, illetve elkészült egy anyag, majd a Kongresszusi Központban döntjük el, hogy mennyit használunk fel belőle.
Narancs.hu: A közösségi média, valamint a YouTube-jelenlét mennyire meghatározó a Magashegyi Underground életében?
Bocskor Bíborka: A mi közönségünk lojalitása - hál’ Istennek - nem annyira függ a Facebooktól. Nem kell folyamatos párbeszédet fenntartani, egyszerűen a weboldalunk helyett használjuk. Az Instagramban több a kreativitás, spontánabb a párbeszéd. Aki nem szeretne a fősodráshoz tartozni és a popkonvenciókhoz ragaszkodni, annak át kell gondolnia, hogy akar-e lenyomatot hagyni maga után.
Narancs.hu: A Magashegyi Underground hova tartozik?
Bocskor Bíborka: Nem szeretném besorolni. Azt szeretném, ha egy őszinte közösség maradna, ami azt csinálja, ami jól esik neki. Szerencsére nincsenek olyan szabályrendszerek, se menedzserek, amelyek, akik miatt nem lehetnénk önmagunk.
Narancs.hu: Láthatóan a mainstream és az underground világ kezd egymáshoz közelíteni, sok hasonló alternatív zenét játszó együttes indult az elmúlt időszakban.
Bocskor Bíborka: Ez így van, egyértelműen vannak alternatív csomagolásban eladott popegyüttesek. Nekünk az underground egyébként nem azért került be a nevünkbe, mert ilyen zenét játszanánk, hanem reprezentálni szerettük volna, hogy két távoli világot járunk be.
Narancs.hu: Nehezebb most érvényesülni?
Bocskor Bíborka: Sokat gondolkodtam ezen… Amikor megjelent az első lemezünk, az Ezer Erdő, akkor nagyon sok angolszász folk elemet használtunk fel. Utána rengetegen kezdték el ezt a stílust játszani, ráadásul azóta több szimfonikus próbálkozás is történt.
Narancs.hu: Érdekes, hogy az Ezer Erdőt említette, mert rá akartam kérdezni, mennyit fejlődött az album óta az csapat.
Bocskor Bíborka: Az egyik legjobban változó együttes vagyunk, ami a popzenei törvények alapján nem annyira ideális. Előtte alternatív-mulatós dalokat készítettünk, amiből később ki akartunk törni, hogy ne csak Manu Chao-s alapokra mondjuk el azt, amit gondolunk.
| ||
Narancs.hu: Mennyire támaszkodhatnak az albumeladásokra?
Bocskor Bíborka: Ma már nincs ilyen. Ha mondjuk egy lemez olcsón kikerül benzinkutakra, akkor abból lehet valamennyi pénzt generálni.
Narancs.hu: Szokta követni a tehetségkutatókat?
Bocskor Bíborka: Miután szerepeltem a Megasztárban, mindig volt bennem egy görcs a nézésükkel kapcsolatban. Annyival másabb benne lenni, mint látni. Félek megnézni egy részt is. (Nevet) Egy nyaralás alkalmával tévé közelbe kerültem, ott lestem bele egy ilyen műsorba, talán a Sztárban sztárba, ami valójában nem is egy tehetségkutató. (Nevet)
Narancs.hu: Milyen érzés, hogy legutóbb az X-Faktorban feldolgozták az egyik számukat? Hiszen így voltaképp összeér a kör…
Bocskor Bíborka: Megkaptam a videófelvételt, ügyesen énekelte el a fiú. Jólesett, mert választhattak volna bármi mást is.
Narancs.hu: Egyszer azt nyilatkozta, hogy még nem játszottak félház előtt, minden aktuális helyet sikerült megtölteni, a szimfonikus koncertek alkalmával is. Most is erre számít?
Bocskor Bíborka: Mondtam ilyet?!
Narancs.hu: Lehet, hogy nem pont így fogalmazott, de igen.
Bocskor Bíborka: Talán azt mondhattam, hogy a Művészetek Palotájában mindig teltházunk volt, ami nekem nagyon jólesik. Ez azt jelenti, hogy egy stabil közösség és közönség végigkísér minket dinamikusan változásainkban is. Ugyanakkor számomra nem ez a mérce.
