Lemez

Nem mind arany, de majdnem

Foo Fighters: Concrete and Gold

Zene

Felsorolni is nehéz, hogy mi minden történt a Foo Fightersszel azóta, hogy három évvel ezelőtt megjelent legutóbbi albumuk, a Sonic Highways.

Néhány lényegesebb tudnivaló: 2015-ben ők voltak az utolsók, akik felléptek David Letterman műsorában, nem sokkal később Dave Grohl a lábát törte Svédországban a színpadon, így le kellett mondaniuk pár koncertet, köztük a Wembley- és Glastonbury-bulikat. A frontember végül egy trónon ülve folytatta a turnét, amelynek befejeztével súlyos depresszióba esett. Meglepő módon kibérelt magának egy házat nem messze a saját házától, ahol egy szál alsógatyában nekilátott a dalszerzésnek, és szerencsére elkezdtek dőlni az ötletek.

Az eredeti terv az volt, hogy a FF az új dalokat élőben rögzíti a Hollywood Bowlban 20 ezer néző előtt, de ez meghiúsult. Végül szokványos körülmények között vették fel az EastWest stúdióban, ahol annyi zenész megfordult, hogy a munkálatok gyakran lakomákba torkollottak (Grohl saját bevallása szerint egyszer negyven emberre grillezett az udvaron), és persze a vendégek közül jó páran fel is kerültek a Concrete and Goldra. Paul McCartney és Alison Mosshart (The Kills, The Dead Weather) jelenléte talán kevésbé meglepő, az viszont annál inkább, hogy itt van Justin Timberlake, Shawn Stockman (Boyz II Men) és a smooth jazz szaxofonos Dave Koz, a producer pedig az a Greg Kurstin (Adele, Pink, Beyoncé), aki eddig még nem igazán dolgozott rockzenekarral. Szóval volt itt baljós előjel bőven, ráadásul Grohlék nemrég közösen előadták a Never Gonna Give You Upot Rick Astley-vel, de mindez szerencsére nem lett rossz hatással az új dalokra.

A Concrete and Gold szövegeit részben az amerikai elnökválasztás ihlette (Grohlnak három gyereke van, és aggódik a jövőjükért), a zenére pedig ősi klasszikusok voltak a leginkább hatással, elsősorban a Beatles, a Pink Floyd és a Led Zeppelin. Taylor Hawkins dobos szerint ez az eddigi legpszichedelikusabb lemezük, míg Grohl szerint az egész olyan, mintha a Motörhead eljátszaná a Sgt. Peppert, esetleg a Slayer a Pet Soundsot. Az első kislemeznek választott és vicces klippel megtámogatott Run című számban Grohl időnként grindcore-osan énekli a szöveget, szóval elnyálasodásnak nyoma sincs, de még a Timberlake-et bevető, groove-os Make It Rightban sem. A politikai töltetű The Sky Is a Neighborhood kissé túlzottan ambiciózus, a La Dee Dára viszont semmi panasz nem lehet – ez a dal akár a Physical Graffitin is elfért volna.

„Érzem a fémet a csontjaimban”, énekli Grohl a Dirty Waterben, ami a keménységre és a színpadi balesetére is utal, és ez az a pont, ahol a legkétkedőbb FF-rajongó is megnyugodhat.

A zenekar jó formában van, Grohl továbbra is a rockzene Tom Hankse („mindenki haverja”), a Happy Ever Afterben énekelt „már csak underground szuperhősök vannak” sorért külön jó pont jár neki, de hát abból van már neki bőven. A Concrete and Gold a Foo Fighters legjobb lemeze a 2002-es One By One óta, és ha létezne olyan lista, amelyen a legjobb kilencedik albumok szerepelnek, azon ennek minden bizonnyal elég magas helyezés járna.

RCA/Sony, 2017

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.