Zene

Némiképp az elrendezettség különös látszatát kelti,

körkép osztályharccal, madárpókkal és véres gyémántokkal. Annak rendjén, rogyásig.

Van úgy, hogy a nagyipari profizmussal előállított, kiszámított, személytelen, tántoríthatatlanul mainstream popzene inspirálja a független, saját útjukat járó zenészeket; ebből lesz az a valami, amit úgy hívnak, hogy termékeny feszültség.

Immár ötödszörre rendezik meg idén a Kaposfestet. Az esemény művészeti vezetőjével beszélgettünk.

Harmincegy évvel máig meghökkentő és felkavaró bemutatkozó lemeze, a Filth után talán ideje volna valóban a méltó polcra tenni a Swans munkásságát.

Legalább egyszer mindenkinél elgurul a gyógyszer - ez történt Jack White-tal is a közelmúltban. 2011-ben elvált feleségétől, Karen Elsontól, és azóta cseppet sem felhőtlen a viszonyuk, ahogy az internetre kiszivárgott dühös e-mail váltásaikból kiderült.

Annak ellenére, hogy manapság egyre inkább műfajspecifikus lemezek készülnek (sokszor akár egy-egy alkalmi zsáner keretei között), a kizárólag balladákat tartalmazó album mégis olyannak számít, amit bizonyos népszerűség felett nem nagyon mer senki sem bevállalni.

A Magyar Állami Operaház igazán megadta a módját Richard Strauss másfél százados születési évfordulójának. Furcsán festhet ez a megállapítás egy Gluck-opera magyarországi ősbemutatójának tárgyalásakor, ám az a helyzet, hogy az Andrássy úti palotában nemcsak Az árnyék nélküli asszony bemutatásával, egy kéthetes Strauss-fesztivállal és egy szoboravatással ünnepelték a német zeneszerzőt, de bizony még az évadzáró Gluck-premierrel is.

Habár a Jethro Tull hobóköpönyegét végleg szögre akasztotta, Ian Anderson szólóban folytatja a csínytevést - ezúttal a brit történelemről, a migrációról és a klímaváltozásról mesélő Homo Erraticusszal. Identitáslopásról, alteregókról és a rock nyelvéről beszélgettünk vele.