Felvitte a jóisten a bostoni punkok dolgát: feltörekvő kelta punk bandaként még csupán a Mega Pub falait bontották szét 2001-ben, azóta viszont be sem tették a lábukat Magyarországra, mivel sikerszériájuknak köszönhetően már világszerte arénákat töltenek csurig. A Budapest Parkba ugyan csak félháznyi rajongót pakoltak, de az is több ezer embert jelent, akik beszállhattak a kappanhangon elugatott falkavokálok előadásába.
A kelta punk önjelölt AC/DC-jeként a tavalyi Signed And Sealed In Blooddal alkották meg a maguk Back In Blackjét, a másfél óra így az új lemez slágerparádéjával, valamint varacskos punktahóságokkal (Citizen C.I.A.), rockosított ír népdalokkal (The Irish Rover) és szemtelen kocsma- (Worker's Song) és baseballhimnuszokkal (Jimmy Collins' Wake) telt. A koncert feszesebb volt, mint egy grindcore-buli, pedig köztudott, hogy ott a másfél percnél hosszabb dalokat élből progresszív onanizálásnak bélyegzik. Al Barr, aki kokós boksztáncát csak azért függesztette fel néha, hogy az első sorokkal pacsizzon, a koncertfelvételekkel szemben meglepően jól énekelt, Ken Caseyék pedig a kötelező karcos hamissággal tolták alá a vastag háttérvokálokat.
A Dropkick így faltól falig tökéletes koncertet adott, s olyan intenzitással hengerelte le rajongóit, hogy még azt is elnéztük nekik, hogy a Fields of Athenryból középszerű Bikini-dalt faragtak. Bár punkkoncerten nem illik a hangzásra panaszt tenni, a dobhangzás lehetett volna izmosabb, elfért volna a hangsúlyosabb grúv a sok skótduda- és harmonikavezérelt táncdal közé. A Murphyk ezzel együtt is a föld alá piálták sporttársaikat, a kocsmapunkszíntéren egyedülálló képesség (énektudás) birtokában lévő Dave Kinget és Flogging Molly nevű ivókörét. A pult alól jelenthetjük, hogy a bostoniak után a hazai punkok is jobban teljesítenek - a közönségbe hajított sörök árából ugyanis a komplett borsodi punkegylet berúghatott volna egy Bock Pincészetben.
Budapest Park, június 17.
