"Nyárra a windsori királyi kastélyban biztosítok Önnek lakást - mondta a királyné -, és ott - tette hozzá, kacéran a királyra kacsintva - édes kettesben muzsikálunk majd. - "! Haydnra nem vagyok féltékeny - felelte a király -, ő jóravaló, becsületes német ember. - Legnagyobb büszkeségemre fog szolgálni, ha ezt a jó híremet megtarthatom - válaszolta Haydn." Az angolok körében, lám, ilyen kitüntető megbecsülésnek örvendett az idős Joseph Haydn, aki két szigetországi turnéján egyre nagyobb és nagyobb elismeréssel találkozott, s aki mindeközben szorgalmasan és kifogyhatatlan érdeklődéssel bővítette ismereteit: bankot, kórházat és hajógyárat látogatott, s feljegyezte érdekesebb találkozásait nevezetes muzsikusokkal és festőkkel, friss nászutasokkal meg falábú borkereskedőkkel. Az utóbbi új ismeretségéről így írt naplófüzetében: "March úr fogorvos, egyszersmind bognár és borkereskedő. Nyolcvannégy esztendős. Nagyon fiatal szeretőt tart, van egy kilencéves lánya, aki elég jól zongorázik. Gyakran voltam vendége. Nota bene: mint fogorvos 2000 fontot keres évente, minden kocsija legalább 500 fontba kerül. Mint borkereskedőnek, úgy hiszem, kevesebb lehet a jövedelme. Két mankón vagy két falábon vonszolja magát." Hasonlóan lényeglátó, az anyagi mozzanatokat józanul kiemelő modorban jegyzetelte Haydn saját hangversenyeit, bemutatóit is, mondjuk, legutolsó londoni szimfóniája, a "Londoni" szimfónia ősbemutatójáról írván 1795 májusában: "Az egész társaság, velem együtt, igen elégedett volt. Ezen az egyetlen estén négyezer forintot kerestem. Ilyesmi is csak Angliában lehetséges."
Ez a gazdagon honorált, 104-es sorszámú szimfónia indítja majd azt a nyáresti szabadtéri hangversenyt, amelyet a Concerto Budapest készül adni a Pesti Vármegyeháza díszudvarán (július 3., nyolc óra). Keller Andráshoz és együtteséhez utóbb aztán Baráti Kristóf is játszótársul szegődik majd Mozart G-dúr hegedűversenyét előadandó, s a koncertet Beethoven IV. szimfóniája fogja berekeszteni.
"Hangja különösen elbájoló csöndes estén" - ezt akár Baráti Kristóf mesterhegedűjéről is leírhatnánk, azonban az idézet még Leopold Mozarttól való: ő jellemezte ezekkel a szavakkal az együtt rezgő húrjai okán oly különleges hangzású vonós instrumentumot, a viola d'amorét. A magyar közönség számára legelső körben a Bánk bánból (onnan is Melinda szakaszaiból) ismerős hangszer ezekben a napokban egy nemzetközi kongresszus témája lesz itt Pesten, illetve Budán. Ennek a nagy jelentőségű tanácskozásnak a záró koncertje vár reánk a hét végén fent a Várban, többek között Antonio Vivaldi műveivel (MTA Zenetudományi Intézet, június 29., fél hét).
S végül: mozizzunk! Renée Fleming Desdemona-alakítása miatt okvetlenül megéri újranéznünk a Metropolitan Opera pár esztendővel ezelőtti Otello-közvetítését, amely Elijah Mosinsky kipróbált rendezését kínálta akkor a nagyvilág, ma pedig az Uránia Nemzeti Filmszínház közönsége számára (július 2., hat óra).
