Opera

Nino Rota: Milliomos Nápoly

Zene

Nápolyt látni és meghalni - szól a jól ismert, ámbár kérdéses eredetű (és jelentésű) mondás, amely azonban csakis a turistákra vonatkozik. Arról, hogy a helybéliek miként is viszonyulnak Nápolyhoz, no meg élethez-halálhoz, a legtöbbet alighanem az univerzális tehetségű Eduardo De Filippo tudta, s ez 1945-ös színművének operaváltozatából is kitetszik. A filmzenéi által elhíresült Nino Rota utolsó dalművével ugyanis nem csupán azt bizonyította be, hogy posztumusz Puccini-operát a legkönnyebb mégiscsak hazai földön előállítani, de azt is, hogy a szemérmet nem ismerő eklektikából, a merész motívumkeresztezésekből - az eredeti darabhoz jól illő módon - kikeveredhet valami léhán és megrendítően nápolyias hangzás és hangulat. Így az első felvonásban a Gianni Schicchi mosódott össze a Kaviár és lencsével, hogy aztán a második felvonásban Bernsteint idéző amerikai tánczenét követően a Pillangókisasszony tematikája bukkanjon elénk, ironikus módon egy jenki őrmester eme mondatának kíséretében: "Én nem vagyok Pinkerton..." Ugyanebben a felvonásban mindemellett egy komplett kacagó, helyesebben vihogó ária is felhangzik: Fellini kedves zeneszerzőjétől, hamisítatlan Fellini-hangulatot ébresztve. A Miskolcra látogató olasz operastúdiós énekesek nemigen tehették színpadi megjelenésükben is érzékletessé a többgenerációs nápolyi családot és annak kiterjedt rokonságát, szomszédságát (lévén szemre mind harminc év körüliek lehetnek), ámde vokálisan igenis életre kelt néhány alak, mindenekelőtt a sokévi házasságából tettleg kivágyakozó Amalia asszony, Gaia Matteini megformálásában. Egy új magyar opera ősbemutatója után egy már nem annyira új (majd' negyvenéves) és tán nem is romolhatatlan, de megismerésre okvetlenül érdemes olasz opera magyarországi premierjével a miskolci operafesztivál idén nyáron is kitett magáért.

Bartók Plusz Operafesztivál, Miskolci Nyári Színház, június 18.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.