Opera

Nino Rota: Milliomos Nápoly

Zene

Nápolyt látni és meghalni - szól a jól ismert, ámbár kérdéses eredetű (és jelentésű) mondás, amely azonban csakis a turistákra vonatkozik. Arról, hogy a helybéliek miként is viszonyulnak Nápolyhoz, no meg élethez-halálhoz, a legtöbbet alighanem az univerzális tehetségű Eduardo De Filippo tudta, s ez 1945-ös színművének operaváltozatából is kitetszik. A filmzenéi által elhíresült Nino Rota utolsó dalművével ugyanis nem csupán azt bizonyította be, hogy posztumusz Puccini-operát a legkönnyebb mégiscsak hazai földön előállítani, de azt is, hogy a szemérmet nem ismerő eklektikából, a merész motívumkeresztezésekből - az eredeti darabhoz jól illő módon - kikeveredhet valami léhán és megrendítően nápolyias hangzás és hangulat. Így az első felvonásban a Gianni Schicchi mosódott össze a Kaviár és lencsével, hogy aztán a második felvonásban Bernsteint idéző amerikai tánczenét követően a Pillangókisasszony tematikája bukkanjon elénk, ironikus módon egy jenki őrmester eme mondatának kíséretében: "Én nem vagyok Pinkerton..." Ugyanebben a felvonásban mindemellett egy komplett kacagó, helyesebben vihogó ária is felhangzik: Fellini kedves zeneszerzőjétől, hamisítatlan Fellini-hangulatot ébresztve. A Miskolcra látogató olasz operastúdiós énekesek nemigen tehették színpadi megjelenésükben is érzékletessé a többgenerációs nápolyi családot és annak kiterjedt rokonságát, szomszédságát (lévén szemre mind harminc év körüliek lehetnek), ámde vokálisan igenis életre kelt néhány alak, mindenekelőtt a sokévi házasságából tettleg kivágyakozó Amalia asszony, Gaia Matteini megformálásában. Egy új magyar opera ősbemutatója után egy már nem annyira új (majd' negyvenéves) és tán nem is romolhatatlan, de megismerésre okvetlenül érdemes olasz opera magyarországi premierjével a miskolci operafesztivál idén nyáron is kitett magáért.

Bartók Plusz Operafesztivál, Miskolci Nyári Színház, június 18.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.