Lemez

How To Dress Well: "What Is This Heart?"

  • Szabó Sz. Csaba
  • 2014. augusztus 3.

Zene

Van úgy, hogy a nagyipari profizmussal előállított, kiszámított, személytelen, tántoríthatatlanul mainstream popzene inspirálja a független, saját útjukat járó zenészeket; ebből lesz az a valami, amit úgy hívnak, hogy termékeny feszültség.

Tom Krell egy középosztálybeli zsidó fiatalember Chicagóból, aki filozófusként a klasszikus német idealizmust tanulmányozta, zenészként különféle metál- és punkzenekarokban próbálta ki magát, majd pedig, mi sem természetesebb, a nullás évek végén pörgött rá az R&B-re, és a talányos How To Dress Well néven már ebben a zsánerben adta ki első anyagait. Krell hamarosan egy új blogos trend, a mára egészen komoly tényezővé nőtt indie R&B élvonalában találta magát, elmosott-zengetett, egyszerre intim és éteri, törékeny szépségű, ám egyértelműen az R&B-ből kiinduló, slágeres popzenéje pedig kifejezetten izgalmasnak tűnt. Mintha a műfaj nagytermészetű arszlánját, a szélesvásznú balladákban erős R Kellyt bezárták volna egy hálószobába, ahol nem kiskorú, alulöltözött lányok várják pezsgővel és kokainnal, hanem csak négy fehér fal, egy laptop és sok-sok szomorúság.

A kevésbé sérült és valamelyest profibb hangzású második nagylemez, a Total Loss ugyancsak remekül sikerült, a "What Is This Heart?" pedig talán még direktebb. Persze továbbra is vannak fura visszhangok, homályos, elmosódott rétegek, megbicsakló ütemek, illetve még mindig hangsúlyos a szerzői lemezekre jellemző érzelmi többlet, és nyilván Krell sem énekel úgy, mint a huszonöt éves Prince, de azért ha kicsit oldalra billentjük a fejünket és hunyorítunk, az itt található számok közül jó néhány akár egy magyar kereskedelmi rádió profiljába is gond nélkül passzolhatna. A majdnem bulizós, de aztán inkább szomorkás Repeat Pleasure, vagy a tényleg nagyon szép Precious Love például egészen biztosan.

Domino, 2014

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.