Lemez

How To Dress Well: "What Is This Heart?"

  • Szabó Sz. Csaba
  • 2014. augusztus 3.

Zene

Van úgy, hogy a nagyipari profizmussal előállított, kiszámított, személytelen, tántoríthatatlanul mainstream popzene inspirálja a független, saját útjukat járó zenészeket; ebből lesz az a valami, amit úgy hívnak, hogy termékeny feszültség.

Tom Krell egy középosztálybeli zsidó fiatalember Chicagóból, aki filozófusként a klasszikus német idealizmust tanulmányozta, zenészként különféle metál- és punkzenekarokban próbálta ki magát, majd pedig, mi sem természetesebb, a nullás évek végén pörgött rá az R&B-re, és a talányos How To Dress Well néven már ebben a zsánerben adta ki első anyagait. Krell hamarosan egy új blogos trend, a mára egészen komoly tényezővé nőtt indie R&B élvonalában találta magát, elmosott-zengetett, egyszerre intim és éteri, törékeny szépségű, ám egyértelműen az R&B-ből kiinduló, slágeres popzenéje pedig kifejezetten izgalmasnak tűnt. Mintha a műfaj nagytermészetű arszlánját, a szélesvásznú balladákban erős R Kellyt bezárták volna egy hálószobába, ahol nem kiskorú, alulöltözött lányok várják pezsgővel és kokainnal, hanem csak négy fehér fal, egy laptop és sok-sok szomorúság.

A kevésbé sérült és valamelyest profibb hangzású második nagylemez, a Total Loss ugyancsak remekül sikerült, a "What Is This Heart?" pedig talán még direktebb. Persze továbbra is vannak fura visszhangok, homályos, elmosódott rétegek, megbicsakló ütemek, illetve még mindig hangsúlyos a szerzői lemezekre jellemző érzelmi többlet, és nyilván Krell sem énekel úgy, mint a huszonöt éves Prince, de azért ha kicsit oldalra billentjük a fejünket és hunyorítunk, az itt található számok közül jó néhány akár egy magyar kereskedelmi rádió profiljába is gond nélkül passzolhatna. A majdnem bulizós, de aztán inkább szomorkás Repeat Pleasure, vagy a tényleg nagyon szép Precious Love például egészen biztosan.

Domino, 2014

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.