Lemez

How To Dress Well: "What Is This Heart?"

  • Szabó Sz. Csaba
  • 2014. augusztus 3.

Zene

Van úgy, hogy a nagyipari profizmussal előállított, kiszámított, személytelen, tántoríthatatlanul mainstream popzene inspirálja a független, saját útjukat járó zenészeket; ebből lesz az a valami, amit úgy hívnak, hogy termékeny feszültség.

Tom Krell egy középosztálybeli zsidó fiatalember Chicagóból, aki filozófusként a klasszikus német idealizmust tanulmányozta, zenészként különféle metál- és punkzenekarokban próbálta ki magát, majd pedig, mi sem természetesebb, a nullás évek végén pörgött rá az R&B-re, és a talányos How To Dress Well néven már ebben a zsánerben adta ki első anyagait. Krell hamarosan egy új blogos trend, a mára egészen komoly tényezővé nőtt indie R&B élvonalában találta magát, elmosott-zengetett, egyszerre intim és éteri, törékeny szépségű, ám egyértelműen az R&B-ből kiinduló, slágeres popzenéje pedig kifejezetten izgalmasnak tűnt. Mintha a műfaj nagytermészetű arszlánját, a szélesvásznú balladákban erős R Kellyt bezárták volna egy hálószobába, ahol nem kiskorú, alulöltözött lányok várják pezsgővel és kokainnal, hanem csak négy fehér fal, egy laptop és sok-sok szomorúság.

A kevésbé sérült és valamelyest profibb hangzású második nagylemez, a Total Loss ugyancsak remekül sikerült, a "What Is This Heart?" pedig talán még direktebb. Persze továbbra is vannak fura visszhangok, homályos, elmosódott rétegek, megbicsakló ütemek, illetve még mindig hangsúlyos a szerzői lemezekre jellemző érzelmi többlet, és nyilván Krell sem énekel úgy, mint a huszonöt éves Prince, de azért ha kicsit oldalra billentjük a fejünket és hunyorítunk, az itt található számok közül jó néhány akár egy magyar kereskedelmi rádió profiljába is gond nélkül passzolhatna. A majdnem bulizós, de aztán inkább szomorkás Repeat Pleasure, vagy a tényleg nagyon szép Precious Love például egészen biztosan.

Domino, 2014

Figyelmébe ajánljuk

Münster egén

Több mint húsz év telt el azóta, hogy az HBO bemutatta Tom Hanks és Steven Spielberg háborús sorozatát, az elég szerencsétlen magyar fordításban Az elit alakulatként futó Band of Brotherst.

Aki soha nem járt Tulsában

  • - turcsányi -

Mathew Brady a fotográfia történetének kétségkívül kimagasló alakja, az első fotoriporter, az első PR-szakember, az első bármi.

Elsüllyedt Budapest

„Szép Ernő előbb népszerű költő volt, azután divatos színpadi szerző lett, regényei irodalmi szenzációknak számítottak, azután egy időre szinte teljesen megfeledkeztünk róla” – írta Hegedűs Géza 1976-ban, A magyar irodalom arcképcsarnoka című portrékötetében. 

Búcsú a gonosztól

A német író, Otfried Preuβler (1923–2013) művei közül itthon leginkább a Torzonborzról, a rablóról (eredeti nevén Hotzenplotz) szóló történeteket ismerjük.

Kedvezmény

Az idén 125 éves Közlekedési Múzeumot bombatalálat érte a 2. világháborúban, az épület és a gyűjtemény nagy része elpusztult. Csak 1965-ben nyílt meg újra, majd ötven éven át működött, a hiányosságai ellenére is hatalmas érdeklődés mellett. A Liget-projekt azonban a Közlekedési Múzeumot sem kímélte, 2015-ben bezárták, 2017-ben lebontották.

Isten nevében

Egy gyermek ára: három miatyánk, két üdvözlégy – pimf összeg, mindenkinek megéri, vevőnek, eladónak, az üzlet hivatalos tanújának (ezúttal a Jóisten az, lakcím, anyja neve, három példányban), de legfőként a Fidesznek. Most még pénzbe se kerül: alsónadrágokban fizetik ki a papságot. Választások jönnek, tartják a markukat, lökni kell nekik valamit, hogy misézés közben rendesen korteskedjenek, Isten akarata szerint.

Távolságtartás

A három még logikus és észszerű. Sőt, a három elvárható (a Tisza Párt és az MKKP potenciális szavazói szemszögéből mindenképpen), s aligha sérelmezhető (a rivális pártok híveinek perspektívájából) – ennyi kerületi polgármesterjelölt kell ugyanis a fővárosi listaállításhoz. És már miért ne állítana listát, miért is ne akarna bejutni a Fővárosi Közgyűlésbe Magyar Péter pártja és az MKKP? Hisz’ nem csak a szűk pártérdek, hanem demokratikus közéletünk, illetőleg közéletünk demokratikusságának imperatívusza is azt követeli, hogy ha egy párt van, létezik és kitapintható közösségi igény is van rá, az méresse meg magát a nemes versenyben, és a verseny legyen nemes!

Mint parton a hal

  • Földényi F. László

Pontosan húsz évvel ezelőtt egy német napilap többeket megkérdezett, mit várunk mi, magyarok a küszöbön álló EU-csatlakozástól. Én akkor habozás nélkül ezt válaszoltam: Komp-ország hajója végre kiköt – Nyugaton. Vagyis: Európában. A Fidesz épp ellenzékben volt. De már jóval korábban kiadta a velejéig antidemokratikus jelszót: „a haza nem lehet ellenzékben”, s előre tudni lehetett, merre kormányozzák majd a hajót, ha újra hatalomra jutnak.

„Mi nem tartozunk bele a nemzetbe?”

A Nemzeti Összetartozás Hídja egyelőre nem annyira a nemzet összetartozását, sokkal inkább azokat az emberi és eljárásjogi anomáliákat testesíti meg, amelyekkel ma Magyarországon egyre könnyebb bármilyen, NER-nek kedves beruházást végigvinni.

Dermedt figyelem

Az elbitangolt ellenzéki szavazók jó részét néhány hónap alatt becsatornázta Magyar Péter és a Tisza Párt. De mire jutnak így az elhagyott pártok?