Lemez

How To Dress Well: "What Is This Heart?"

  • Szabó Sz. Csaba
  • 2014. augusztus 3.

Zene

Van úgy, hogy a nagyipari profizmussal előállított, kiszámított, személytelen, tántoríthatatlanul mainstream popzene inspirálja a független, saját útjukat járó zenészeket; ebből lesz az a valami, amit úgy hívnak, hogy termékeny feszültség.

Tom Krell egy középosztálybeli zsidó fiatalember Chicagóból, aki filozófusként a klasszikus német idealizmust tanulmányozta, zenészként különféle metál- és punkzenekarokban próbálta ki magát, majd pedig, mi sem természetesebb, a nullás évek végén pörgött rá az R&B-re, és a talányos How To Dress Well néven már ebben a zsánerben adta ki első anyagait. Krell hamarosan egy új blogos trend, a mára egészen komoly tényezővé nőtt indie R&B élvonalában találta magát, elmosott-zengetett, egyszerre intim és éteri, törékeny szépségű, ám egyértelműen az R&B-ből kiinduló, slágeres popzenéje pedig kifejezetten izgalmasnak tűnt. Mintha a műfaj nagytermészetű arszlánját, a szélesvásznú balladákban erős R Kellyt bezárták volna egy hálószobába, ahol nem kiskorú, alulöltözött lányok várják pezsgővel és kokainnal, hanem csak négy fehér fal, egy laptop és sok-sok szomorúság.

A kevésbé sérült és valamelyest profibb hangzású második nagylemez, a Total Loss ugyancsak remekül sikerült, a "What Is This Heart?" pedig talán még direktebb. Persze továbbra is vannak fura visszhangok, homályos, elmosódott rétegek, megbicsakló ütemek, illetve még mindig hangsúlyos a szerzői lemezekre jellemző érzelmi többlet, és nyilván Krell sem énekel úgy, mint a huszonöt éves Prince, de azért ha kicsit oldalra billentjük a fejünket és hunyorítunk, az itt található számok közül jó néhány akár egy magyar kereskedelmi rádió profiljába is gond nélkül passzolhatna. A majdnem bulizós, de aztán inkább szomorkás Repeat Pleasure, vagy a tényleg nagyon szép Precious Love például egészen biztosan.

Domino, 2014

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.