Okoskodás nélkül - Kokas Katalin hegedűművész

Zene

Immár ötödszörre rendezik meg idén a Kaposfestet. Az esemény művészeti vezetőjével beszélgettünk.

magyarnarancs.hu: Az idei immár az ötödik esztendő a Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztivál életében. Más fesztivál esetében ilyenkor a növekedés és terjeszkedés mértéke jelezné a sikert, ám a Kaposfest családiassága eleve más irányt jelölt ki. Hogyan alakul az ötödik fesztivál?

Kokas Katalin: A családiasság változatlan, és idén is kerülni fogjuk az okoskodó vagy túlságosan koncepciózus koncert-összeállításokat. Művészeti vezetőként én továbbra is a kamarazene változatosságának bemutatását tartom fontosnak: a klasszikus repertoár mellett a barokk és a kortárs kamarazenét is kellő súllyal megjelenítve, vegyes programú koncertekkel, egymást jól ismerő és kedvelő muzsikusokkal. Ehhez a kemény mag adott, ezen a nyáron csak Nicolas Altstaedt fog hiányozni, de ő már 4 éve előre jelezte, hogy lesz majd egy év, amit egy másik fesztivál miatt ki kell hagynia. De szokás szerint itt lesz a két hegedűs Alina, Ibragimova és Pogostkina, a brácsás Maxim Rysanov, a zongorista José Gallardo, a csellista Jonathan Cohen, aztán a férjem, Kelemen Barnabás természetesen – nélkülük nincs ez a fesztivál. Rajtuk kívül csak olyanok jönnek a fesztiválra, akiket ha én nem is ismerek zenészpartnerként, de valamelyik visszajáró barátunk ajánlja: így érkezik majd idén Kaposvárra a trombitás Szergej Nakarjakov – Rysanov lelkes javaslatára. Igazából nem is szeretem, amikor ügynökségek ajánlgatnak számunkra embereket.

magyarnarancs.hu: Azért ha szigorú koncepció nincs is, tematikus napok vagy koncertek feltűnnek a programon. Például egymás mellé kerül majd Beethoven és Tolsztoj Kreutzer szonátája.

false

 

Fotó: Narancs

KK: Ezek a tematikus napok is inkább a gyönyörködtetést szolgálják, minden túlagyalás, okoskodás nélkül. Lesz egy olasz nap, ahol – nem feladva a koncertprogram változatosságának alapelvét – egészen széles skálán mozogva itáliai zenéket fogunk megszólaltatni. Ami a két Kreutzer szonátát illeti: egyszerűen érdekesnek gondoltam ennek a két műnek a kölcsönhatását, Bálint András pedig tudhatóan egészen remek előadója lesz a Tolsztoj-részleteknek. Egyébként ezen a koncerten még egy harmadik „Kreutzer-szonáta” is felhangzik majd: Janáček 1. vonósnégyese.

magyarnarancs.hu: A Kaposfest a kamarazenélés valóságos ünnepe, ám tud-e érdemben javítani azon a némiképp mostoha helyzeten, amely a magyar kamarazenei kultúrát jellemzi?

KK: A fesztivál egy fantasztikus nyári hét Kaposváron, de csodát nem tehet. Mi zenészek néha kicsit keserűen azt mondjuk: meghalt Strém Kálmán, oda az igazság. Ő egymagában hihetetlenül sokat tett a kamarazenéért, a hazai kamarazenei kultúráért, s az ő 2005-ös halálával hatalmas visszaesés következett be. Koncertlehetőségek vesztek el, felnőtt egy új művésznemzedék, amelynek a tagjai mind külföldön játszanak, kamaráznak szerte a világban – épp csak itthon nem, vagy legfeljebb alig. Én nagyon szeretnék ezen változtatni, s talán meg is indul majd egy folyamat, ami egyfajta szólista életpálya-modell felé vezethet. Ez kiindulásképp nemzetközi versenyeken győztes, a világban már nevet szerzett fiatal zenészek megélhetését és hazai működését rendezné, méghozzá úgy, hogy egyúttal az országban mindenfelé elvinnénk az ő koncertjeiket, s általuk a kamarazenét. Hogy halljanak vidéken is jó zenét!

magyarnarancs.hu: Vissza a Kaposfest családiasságához: a koncerteket rendesen a gyermekeitek is végigülik. Gondolom, ők idén is ott lesznek majd a fesztiválon, de ott lesz-e Cecilia, a Stradivarid?

KK: A két gyermekemnek meg kellett tanulnia, hogy ez a szabály, de idővel elkezdték élvezni a koncerteket, s most már mind a ketten komolyan zenélnek is. Ők most is ott lesznek majd, de Cecilia már nem: az a hegedű visszakerült a tulajdonos, Zelnik István páncélszekrényébe. Azóta egy állami tulajdonú olasz mesterhangszeren, egy gyönyörű, 1698-ban készült Testorén játszom. Jobban is passzol a kvartettünkbe, kevésbé „Éj királynője”.

 

László Ferenc

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter szupersztár

Napok alatt tökéletesen összeállt a Tisza Párt által koordinált zarándokút, Magyar Péter speciális országjárás keretében gyalogol el Budapestről Nagyváradra. De miért nem a sajtószabadsággal foglalkozik? Elmondta.

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.