Okoskodás nélkül - Kokas Katalin hegedűművész

Zene

Immár ötödszörre rendezik meg idén a Kaposfestet. Az esemény művészeti vezetőjével beszélgettünk.

magyarnarancs.hu: Az idei immár az ötödik esztendő a Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztivál életében. Más fesztivál esetében ilyenkor a növekedés és terjeszkedés mértéke jelezné a sikert, ám a Kaposfest családiassága eleve más irányt jelölt ki. Hogyan alakul az ötödik fesztivál?

Kokas Katalin: A családiasság változatlan, és idén is kerülni fogjuk az okoskodó vagy túlságosan koncepciózus koncert-összeállításokat. Művészeti vezetőként én továbbra is a kamarazene változatosságának bemutatását tartom fontosnak: a klasszikus repertoár mellett a barokk és a kortárs kamarazenét is kellő súllyal megjelenítve, vegyes programú koncertekkel, egymást jól ismerő és kedvelő muzsikusokkal. Ehhez a kemény mag adott, ezen a nyáron csak Nicolas Altstaedt fog hiányozni, de ő már 4 éve előre jelezte, hogy lesz majd egy év, amit egy másik fesztivál miatt ki kell hagynia. De szokás szerint itt lesz a két hegedűs Alina, Ibragimova és Pogostkina, a brácsás Maxim Rysanov, a zongorista José Gallardo, a csellista Jonathan Cohen, aztán a férjem, Kelemen Barnabás természetesen – nélkülük nincs ez a fesztivál. Rajtuk kívül csak olyanok jönnek a fesztiválra, akiket ha én nem is ismerek zenészpartnerként, de valamelyik visszajáró barátunk ajánlja: így érkezik majd idén Kaposvárra a trombitás Szergej Nakarjakov – Rysanov lelkes javaslatára. Igazából nem is szeretem, amikor ügynökségek ajánlgatnak számunkra embereket.

magyarnarancs.hu: Azért ha szigorú koncepció nincs is, tematikus napok vagy koncertek feltűnnek a programon. Például egymás mellé kerül majd Beethoven és Tolsztoj Kreutzer szonátája.

false

 

Fotó: Narancs

KK: Ezek a tematikus napok is inkább a gyönyörködtetést szolgálják, minden túlagyalás, okoskodás nélkül. Lesz egy olasz nap, ahol – nem feladva a koncertprogram változatosságának alapelvét – egészen széles skálán mozogva itáliai zenéket fogunk megszólaltatni. Ami a két Kreutzer szonátát illeti: egyszerűen érdekesnek gondoltam ennek a két műnek a kölcsönhatását, Bálint András pedig tudhatóan egészen remek előadója lesz a Tolsztoj-részleteknek. Egyébként ezen a koncerten még egy harmadik „Kreutzer-szonáta” is felhangzik majd: Janáček 1. vonósnégyese.

magyarnarancs.hu: A Kaposfest a kamarazenélés valóságos ünnepe, ám tud-e érdemben javítani azon a némiképp mostoha helyzeten, amely a magyar kamarazenei kultúrát jellemzi?

KK: A fesztivál egy fantasztikus nyári hét Kaposváron, de csodát nem tehet. Mi zenészek néha kicsit keserűen azt mondjuk: meghalt Strém Kálmán, oda az igazság. Ő egymagában hihetetlenül sokat tett a kamarazenéért, a hazai kamarazenei kultúráért, s az ő 2005-ös halálával hatalmas visszaesés következett be. Koncertlehetőségek vesztek el, felnőtt egy új művésznemzedék, amelynek a tagjai mind külföldön játszanak, kamaráznak szerte a világban – épp csak itthon nem, vagy legfeljebb alig. Én nagyon szeretnék ezen változtatni, s talán meg is indul majd egy folyamat, ami egyfajta szólista életpálya-modell felé vezethet. Ez kiindulásképp nemzetközi versenyeken győztes, a világban már nevet szerzett fiatal zenészek megélhetését és hazai működését rendezné, méghozzá úgy, hogy egyúttal az országban mindenfelé elvinnénk az ő koncertjeiket, s általuk a kamarazenét. Hogy halljanak vidéken is jó zenét!

magyarnarancs.hu: Vissza a Kaposfest családiasságához: a koncerteket rendesen a gyermekeitek is végigülik. Gondolom, ők idén is ott lesznek majd a fesztiválon, de ott lesz-e Cecilia, a Stradivarid?

KK: A két gyermekemnek meg kellett tanulnia, hogy ez a szabály, de idővel elkezdték élvezni a koncerteket, s most már mind a ketten komolyan zenélnek is. Ők most is ott lesznek majd, de Cecilia már nem: az a hegedű visszakerült a tulajdonos, Zelnik István páncélszekrényébe. Azóta egy állami tulajdonú olasz mesterhangszeren, egy gyönyörű, 1698-ban készült Testorén játszom. Jobban is passzol a kvartettünkbe, kevésbé „Éj királynője”.

 

László Ferenc

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.