magyarnarancs.hu: Az idei immár az ötödik esztendő a Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztivál életében. Más fesztivál esetében ilyenkor a növekedés és terjeszkedés mértéke jelezné a sikert, ám a Kaposfest családiassága eleve más irányt jelölt ki. Hogyan alakul az ötödik fesztivál?
Kokas Katalin: A családiasság változatlan, és idén is kerülni fogjuk az okoskodó vagy túlságosan koncepciózus koncert-összeállításokat. Művészeti vezetőként én továbbra is a kamarazene változatosságának bemutatását tartom fontosnak: a klasszikus repertoár mellett a barokk és a kortárs kamarazenét is kellő súllyal megjelenítve, vegyes programú koncertekkel, egymást jól ismerő és kedvelő muzsikusokkal. Ehhez a kemény mag adott, ezen a nyáron csak Nicolas Altstaedt fog hiányozni, de ő már 4 éve előre jelezte, hogy lesz majd egy év, amit egy másik fesztivál miatt ki kell hagynia. De szokás szerint itt lesz a két hegedűs Alina, Ibragimova és Pogostkina, a brácsás Maxim Rysanov, a zongorista José Gallardo, a csellista Jonathan Cohen, aztán a férjem, Kelemen Barnabás természetesen – nélkülük nincs ez a fesztivál. Rajtuk kívül csak olyanok jönnek a fesztiválra, akiket ha én nem is ismerek zenészpartnerként, de valamelyik visszajáró barátunk ajánlja: így érkezik majd idén Kaposvárra a trombitás Szergej Nakarjakov – Rysanov lelkes javaslatára. Igazából nem is szeretem, amikor ügynökségek ajánlgatnak számunkra embereket.
magyarnarancs.hu: Azért ha szigorú koncepció nincs is, tematikus napok vagy koncertek feltűnnek a programon. Például egymás mellé kerül majd Beethoven és Tolsztoj Kreutzer szonátája.
| ||
KK: Ezek a tematikus napok is inkább a gyönyörködtetést szolgálják, minden túlagyalás, okoskodás nélkül. Lesz egy olasz nap, ahol – nem feladva a koncertprogram változatosságának alapelvét – egészen széles skálán mozogva itáliai zenéket fogunk megszólaltatni. Ami a két Kreutzer szonátát illeti: egyszerűen érdekesnek gondoltam ennek a két műnek a kölcsönhatását, Bálint András pedig tudhatóan egészen remek előadója lesz a Tolsztoj-részleteknek. Egyébként ezen a koncerten még egy harmadik „Kreutzer-szonáta” is felhangzik majd: Janáček 1. vonósnégyese.
magyarnarancs.hu: A Kaposfest a kamarazenélés valóságos ünnepe, ám tud-e érdemben javítani azon a némiképp mostoha helyzeten, amely a magyar kamarazenei kultúrát jellemzi?
KK: A fesztivál egy fantasztikus nyári hét Kaposváron, de csodát nem tehet. Mi zenészek néha kicsit keserűen azt mondjuk: meghalt Strém Kálmán, oda az igazság. Ő egymagában hihetetlenül sokat tett a kamarazenéért, a hazai kamarazenei kultúráért, s az ő 2005-ös halálával hatalmas visszaesés következett be. Koncertlehetőségek vesztek el, felnőtt egy új művésznemzedék, amelynek a tagjai mind külföldön játszanak, kamaráznak szerte a világban – épp csak itthon nem, vagy legfeljebb alig. Én nagyon szeretnék ezen változtatni, s talán meg is indul majd egy folyamat, ami egyfajta szólista életpálya-modell felé vezethet. Ez kiindulásképp nemzetközi versenyeken győztes, a világban már nevet szerzett fiatal zenészek megélhetését és hazai működését rendezné, méghozzá úgy, hogy egyúttal az országban mindenfelé elvinnénk az ő koncertjeiket, s általuk a kamarazenét. Hogy halljanak vidéken is jó zenét!
magyarnarancs.hu: Vissza a Kaposfest családiasságához: a koncerteket rendesen a gyermekeitek is végigülik. Gondolom, ők idén is ott lesznek majd a fesztiválon, de ott lesz-e Cecilia, a Stradivarid?
KK: A két gyermekemnek meg kellett tanulnia, hogy ez a szabály, de idővel elkezdték élvezni a koncerteket, s most már mind a ketten komolyan zenélnek is. Ők most is ott lesznek majd, de Cecilia már nem: az a hegedű visszakerült a tulajdonos, Zelnik István páncélszekrényébe. Azóta egy állami tulajdonú olasz mesterhangszeren, egy gyönyörű, 1698-ban készült Testorén játszom. Jobban is passzol a kvartettünkbe, kevésbé „Éj királynője”.
László Ferenc
