Egyszerűen kötelező egy-két táncolható sláger, ha valaki be akar kerülni a legnagyobbak közé, vagy meg akar ragadni ott - márpedig azután, hogy Magician három éve globális slágert remixelt az I Follow Riversből, Lykke Li előtt is ott volt a lehetőség, hogy harmadik lemezével beverekedje magát a szupersztárok halmazába.
' azonban a rádiókompatibilis slágerek helyett megmaradt az eredeti koncepciójánál. Az I Never Learn valóban az lett, aminek a szerzője szánta: "egy olyan trilógia záródarabja, amelyben egy húszas éveiben járó fiatal nő útját ismerjük meg az önmegismerésben és a szerelemben." A 2008-as Youth Novels tavaszias indie popja és a 2011-es Wounded Rhymes markánsabb tónusú, letisztultabb dalai után a svéd dalszerzőnő most egy szakítás utáni, térden állva könyörgő, önmarcangolós lemezt adott ki - tele balladákkal. Az már csak a sors kegyetlen segítsége, hogy Li éppen egy szakítás elől menekült Svédországból Los Angelesbe, hogy felvegye ezt a záró felvonást.
Lykke Li már a második lemezén megmutatta, hogy milyen jó vénával ír potenciális filmzenéket szerelmi drámák tetőpontjához - most csak ilyenek jönnek. Az egyszerre puritán és teátrális nyitó-címadó dal rögtön meg is adja az alaphangot, miközben felhúzza az örök körforgás mitikus kulisszáit. Az alig félórás, kilencszámos lemez első felében egymást váltják az epikus, érzelmes refrénekben kulminálódó lassúk, és amikor ezek az önmagukban szemlélve szuper dalok elkezdenének egyben unalmassá válni, akkor jönnek a kulcsdarabok. A Phil Spector-i hagyományokat is érintő, végletekig lecsupaszított Love Me Like I'm Not Made Of Stone még az előzőek ismeretében is szívbemarkolóan szól a művésznő vallomásszerű éneke miatt. A Never Gonna Love Away olyan, mint egy Cyndi Lauper-szám vagy valami más romantikus világsláger a VH1-ról, a Heart Of Steelbe pedig már egy gospelkórus is belép amolyan feloldozásképpen. Végül a Sleeping Alone rideg, fájdalmas zongoraballadája rántja vissza az I Never Learnt a hideg kőre, ezzel pedig ahogy a lemez, úgy Lykke Li pályájának első szakasza is véget ér. Addig, amíg ő kitalálja, hogy merre is induljon tovább, nekünk nagyon jó társunk lesz ez a lemez a nehéz pillanatokban.
Warner, 2014
