Nyomkodni a gombokat (Roni Size)

  • Bogi + Badihali
  • 1997. szeptember 4.

Zene

Hogy az idei kölni nemzetközi popzenei vásárnak Roni Size volt az egyik ásza, az egy dolog. De mintha az egész Popkomm a drum ´n´ bass jegyében telt volna el.

A Roni Size által összehozott angliai Reprazent egyformán fedőneve egy DJ-teamnek és egy zenekarnak is. Ha a plakáton a teljes Reprazent szerepel, úgymint: R. S., DJ Krust, DJ Die, MC Dynamite, Suv, az énekesnő Onalle, két basszusgitáros és mostanában a Portishead dobosa, akkor fergeteges, élő drum ´n´ bass-koncertre számíthatunk. Ha viszont csak az első négy név van feltüntetve, akkor eltűnnek a szintik, a komputerek, a hangszerek, és csak a lemezjátszók meg a mikrofon maradnak.

A menetrend a következő: három DJ tizenöt-húsz percenként váltja egymást, egy MC pedig rádumálja, ráénekli a magáét. Roni Size alacsonyabb, hosszabb rastájú és fehér; DJ Krust magasabb, kisebbek a rastái és fekete. Ez az ellentét nem csak a külsejükben nyilvánul meg. Krust meséli: "Amikor először találkoztam Ronival, rögtön kiderült, hogy a beállítottsága egészen más, mint az enyém. Ahol én a jó oldalt kerestem, ő mindig a negatívot látta. Ma is olyanok vagyunk, mint a yin és a yang."

A harmadiknak "befogadott" DJ Die kölyökképű, rövid hajú, fehér suhanc egy gördeszkabajnok imidzsével. Egyébként tényleg az. Keverni még nem tud annyira, mint a "nevelőszülők", de felettébb jó ízléssel rendelkezik. Hogy ne boruljon az egyensúly, a rapper MC Dynamite szintén rövid hajú és persze fekete.

A körforgás egyik előnye, hogy mindig van szabad kéz sodorni. A szövegelő és az aktuális DJ ugye nem ér rá, az ő kezük állandóan foglalt, de a két cserejátékos a folyamatos bólogatás mellett még szabadon ténykedhet.

A lassító ellenére három órán keresztül nincs leállás. A programba egyszerűen nem fér be gyengébb szám, mindegyik DJ arra törekszik, hogy a legtöbbet hozza ki magából. Viszont nincs kötelező szinten tartott pörgetés. Belefér akár egy hatvan másodperces ambient-átvezetés utáni kétperces fokozatos felvezetés is.

A nemrégiben megjelent Reprazent-lemezről, a New Formsról a kritikusok azt mondják, a 21. század soulzenéje hallható rajta. A definíció azon alapul, hogy az ütemes drum ´n´ bass-számok mellett hallható pár meleg hangulatú jazzmelódia, szomorkás basszusfutam, lágy, női énekhang, egyfajta elektronikus melankólia.

De Kölnben ennek nyoma sincs. A szemünk előtt pergő képzeletbeli filmen szürke iparvárosok ködös kontúrjai rajzolódnak ki, miközben a mozizók eszeveszettül őrjöngnek a tánczajzenére. Olyan mérvű menekülés látható az arcokon, amihez képest a pogo szolid iskolabállá szelídült.

"Nekem semmi problémám nincs azzal, hogy kiszorultam a társadalomból. Boldoggá tesz, hogy bolond lehetek. Valójában mi vagyunk azok, akik a normákat felállítják" - mondja DJ Krust.

Olyan zenei felfedezőknek tartják magukat, akik éppen most kezdtek az új hangzás után kutatni. Pedig nem tegnap indultak. Size és Krust a bristoli hip-hop-színtér régi DJ-iskoláinak békés versenyein találkozott először. Számukra a hip-hop testesítette meg azt a vágyat, hogy közösen vegyenek részt valamiben, hogy tartozzanak valahová. S mivel a városban nem működtek klubok, progresszív rádióadók, underground magazinok, az egész színteret egy kis közösségnek kellett felépítenie. Az előfutárokat, mint például a legendás Wild Bunch-partikat a Massive Attackkal, azóta számos zenekar és DJ követte. Bristol mára az innovatív zene Seattle-jévé nőtte ki magát.

Size szerint az olyan kategóriákat, mint a darkstep, az intelligent drum ´n´ bass, a jump up és a többi, gyorsan el kell felejteni. Amikor az első sikerek születtek, ennek a zenének még nem volt neve.

"Ez az egész számunkra soha nem arról szól, hogy a zenét mint műfajt nézzük, hanem hogy milyen részletek vannak benne eldugva. Mi csak nyomkodjuk a gombokat, hallunk egy hangot, ami megtetszik, aztán dolgozunk rajta, például elállítjuk az equalizereket. És teszünk rá, ha az összes kontroll-lámpa pirosan világít."

Azt hiszem, Magyarországon sokan vagyunk drum ´n´ bass-kedvelők, akik az első löketet az öreg Tilos-gurutól, DJ Palotaitól kaptuk. Mesélik, hogy nemrégiben tőle szokatlanul kiborult állapotban szívta a cigit a munkahelyéül szolgáló lemezbolt előtt, mintegy sztrájkolva, amiért eladtak a fakjából két félretett bakelitet. Ne kelljen elárulni, kinek a maxijai felett sajnálkozott.

Bogi + Badihali

Reprazent feat, Roni Size, Köln, augusztus 15.

New Forms, Talkin´ Loud, 1997

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.