Nyomkodni a gombokat (Roni Size)

szerző
Bogi + Badihali
publikálva
1997/36. (09. 04.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Hogy az idei kölni nemzetközi popzenei vásárnak Roni Size volt az egyik ásza, az egy dolog. De mintha az egész Popkomm a drum ´n´ bass jegyében telt volna el.

A Roni Size által összehozott angliai Reprazent egyformán fedőneve egy DJ-teamnek és egy zenekarnak is. Ha a plakáton a teljes Reprazent szerepel, úgymint: R. S., DJ Krust, DJ Die, MC Dynamite, Suv, az énekesnő Onalle, két basszusgitáros és mostanában a Portishead dobosa, akkor fergeteges, élő drum ´n´ bass-koncertre számíthatunk. Ha viszont csak az első négy név van feltüntetve, akkor eltűnnek a szintik, a komputerek, a hangszerek, és csak a lemezjátszók meg a mikrofon maradnak.

A menetrend a következő: három DJ tizenöt-húsz percenként váltja egymást, egy MC pedig rádumálja, ráénekli a magáét. Roni Size alacsonyabb, hosszabb rastájú és fehér; DJ Krust magasabb, kisebbek a rastái és fekete. Ez az ellentét nem csak a külsejükben nyilvánul meg. Krust meséli: "Amikor először találkoztam Ronival, rögtön kiderült, hogy a beállítottsága egészen más, mint az enyém. Ahol én a jó oldalt kerestem, ő mindig a negatívot látta. Ma is olyanok vagyunk, mint a yin és a yang."

A harmadiknak "befogadott" DJ Die kölyökképű, rövid hajú, fehér suhanc egy gördeszkabajnok imidzsével. Egyébként tényleg az. Keverni még nem tud annyira, mint a "nevelőszülők", de felettébb jó ízléssel rendelkezik. Hogy ne boruljon az egyensúly, a rapper MC Dynamite szintén rövid hajú és persze fekete.

A körforgás egyik előnye, hogy mindig van szabad kéz sodorni. A szövegelő és az aktuális DJ ugye nem ér rá, az ő kezük állandóan foglalt, de a két cserejátékos a folyamatos bólogatás mellett még szabadon ténykedhet.

A lassító ellenére három órán keresztül nincs leállás. A programba egyszerűen nem fér be gyengébb szám, mindegyik DJ arra törekszik, hogy a legtöbbet hozza ki magából. Viszont nincs kötelező szinten tartott pörgetés. Belefér akár egy hatvan másodperces ambient-átvezetés utáni kétperces fokozatos felvezetés is.

A nemrégiben megjelent Reprazent-lemezről, a New Formsról a kritikusok azt mondják, a 21. század soulzenéje hallható rajta. A definíció azon alapul, hogy az ütemes drum ´n´ bass-számok mellett hallható pár meleg hangulatú jazzmelódia, szomorkás basszusfutam, lágy, női énekhang, egyfajta elektronikus melankólia.

De Kölnben ennek nyoma sincs. A szemünk előtt pergő képzeletbeli filmen szürke iparvárosok ködös kontúrjai rajzolódnak ki, miközben a mozizók eszeveszettül őrjöngnek a tánczajzenére. Olyan mérvű menekülés látható az arcokon, amihez képest a pogo szolid iskolabállá szelídült.

"Nekem semmi problémám nincs azzal, hogy kiszorultam a társadalomból. Boldoggá tesz, hogy bolond lehetek. Valójában mi vagyunk azok, akik a normákat felállítják" - mondja DJ Krust.

Olyan zenei felfedezőknek tartják magukat, akik éppen most kezdtek az új hangzás után kutatni. Pedig nem tegnap indultak. Size és Krust a bristoli hip-hop-színtér régi DJ-iskoláinak békés versenyein találkozott először. Számukra a hip-hop testesítette meg azt a vágyat, hogy közösen vegyenek részt valamiben, hogy tartozzanak valahová. S mivel a városban nem működtek klubok, progresszív rádióadók, underground magazinok, az egész színteret egy kis közösségnek kellett felépítenie. Az előfutárokat, mint például a legendás Wild Bunch-partikat a Massive Attackkal, azóta számos zenekar és DJ követte. Bristol mára az innovatív zene Seattle-jévé nőtte ki magát.

Size szerint az olyan kategóriákat, mint a darkstep, az intelligent drum ´n´ bass, a jump up és a többi, gyorsan el kell felejteni. Amikor az első sikerek születtek, ennek a zenének még nem volt neve.

"Ez az egész számunkra soha nem arról szól, hogy a zenét mint műfajt nézzük, hanem hogy milyen részletek vannak benne eldugva. Mi csak nyomkodjuk a gombokat, hallunk egy hangot, ami megtetszik, aztán dolgozunk rajta, például elállítjuk az equalizereket. És teszünk rá, ha az összes kontroll-lámpa pirosan világít."

Azt hiszem, Magyarországon sokan vagyunk drum ´n´ bass-kedvelők, akik az első löketet az öreg Tilos-gurutól, DJ Palotaitól kaptuk. Mesélik, hogy nemrégiben tőle szokatlanul kiborult állapotban szívta a cigit a munkahelyéül szolgáló lemezbolt előtt, mintegy sztrájkolva, amiért eladtak a fakjából két félretett bakelitet. Ne kelljen elárulni, kinek a maxijai felett sajnálkozott.

Bogi + Badihali

Reprazent feat, Roni Size, Köln, augusztus 15.

New Forms, Talkin´ Loud, 1997

szerző
Bogi + Badihali
publikálva
1997/36. (09. 04.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...