ÓMEN + ÓMEN II. (DAMIEN)

  • B. I.
  • 2009. május 21.

Zene

Az Antikrisztus eljöveteléről szóló filmek legnépszerűbbike 1976-ban készült, és a helyenként hisztérikus fogadtatás láttán két év múltán leforgatták a folytatást is (e kettőt tartalmazza a mostani kiadás). A Damien semmiben nem maradt el az első résztől; olyannyira nem, hogy 1981-ben Sam Neillel a főszerepben trilógiává nőtt a földre szállt Sátán története.
Az Antikrisztus eljövetelérõl szóló filmek legnépszerûbbike 1976-ban készült, és a helyenként hisztérikus fogadtatás láttán két év múltán leforgatták a folytatást is (e kettõt tartalmazza a mostani kiadás). A Damien semmiben nem maradt el az elsõ résztõl; olyannyira nem, hogy 1981-ben Sam Neillel a fõszerepben trilógiává nõtt a földre szállt Sátán története. (Sõt készült egy ritkán emlegetett negyedik rész is Az ébredés címmel.) A sorozat irodalma könyvtárnyi, a harmadik részben elõadott ima a Gonoszhoz sátánista hiszekegy lett, 2006-ban a 30. évfordulóra pedig nemcsak díszkiadások lepték el a boltokat, hanem egy a nagy klasszikus elõtt tisztelgõ remake-et is kihoztak.

Richard Donner 1976-os nyitódarabjánál a zsánerrel szembeni elvárásokat maximálisan kielégítõ történetvezetésen, a kor egyik sztárján, Gregory Pecken kívül a jó érzékkel kiválasztott ördögfióka, Harvey Stephens alakja volt a siker kulcsa: filmvégi mosolyát cikkek garmadája elemezte. Évtizedek múltán újranézve is ezek miatt mûködik az Ómen-sorozat: mi több, az emlékezetes képsorokon (például a szafariparkban a Sátántól besokalló páviánok) túl az elsõ részt belengõ finom önirónia is kifejezetten erénye a darabnak. "Így még világosabb. A zsidók visszatértek Sionba és jött az üstökös. Ami a Római Birodalmat illeti, a tudósok szerint ráillik a Közös Piac megalakulására, a római szerzõdés alapján." Magyarázza a tudálékos újságíró az összefüggéseket. "Egy kicsit erõltetett" - kételkedik társa, jó elõre megfricskázva az Ómen nyomán támadt halálosan komoly kultuszt.

20th Century Fox

*****

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.