mi a kotta?

Óriási kótagyárak

  • mi a kotta
  • 2020. október 17.

Zene

„Világboldogító koromban (ezen a perióduson tudvalevőleg a magasabb gimnáziumi esztendőkben esik át a legtöbb férfiember) rövid habozás után rájöttem, hogy az emberiség megváltásának egyetlen módja van: tanítsuk meg a földi halandókat zongorázni. Legalább annyira, hogy ki-ki el tudja játszani magának a Wohltemperiertes Klavier negyvennyolc fugáját a hozzá tartozó prelúdiummal együtt. Ezt a gondolatot persze a kategórikusz imperatívusz második személyű alakjában írtam a naplómba és miután beírtam, elmentem labdázni. Ó szent gyermekifjúság kora, amikor minden oly egyszerű. Mily könnyű egy eszmét megálmodni és még mennyivel könnyebb hozzáálmodni a kivitelt. Mi kell a fenti esetben például? Istenem, csekélység az egész. Óriás kótagyárak… mindenkinek saját zongorája… monstruózus zeneiskolák… ki törődik a részletekkel? Az összes problémák meg volnának oldva. Akár az én apró problémáim, iskolai bajaim, a szekundák, a tanári és apai dorgatóriumok, az első lány mosolya, vagy közönye, az első jövőbenézések szorongása, minden, de minden eloszlott, feloldódott, szublimálódott ügyetlen ujjaim gyatra próbálkozásaiban, melyek mégis közel hozták hozzám a bodros parókájú, nyájasképű, drabális lipcsei kántor, Bach Sebestyén lelkét.”

1911-es írása tanúsága szerint így képzelte hajdanán a kamasz Lányi Viktor a gyökeres világjobbítás munkáját, amelynek elvégzésére, fájdalom, azóta sem vállalkozott senki. A nyájasképű Bach Sebestyén zenéjét többnyire váltig csak hallgatjuk, igaz, a világon már ez is javít valamicskét. Például a jövő kedd este során, amikor Vashegyi György és együttesei a monumentális h-moll misét fogják előadni, többek között Megyesi Zoltán és Szutrély Katalin szólóénekesi közreműködésével (Nemzeti Hangversenyterem, szeptember 22., fél nyolc). Vagy még előbb, most szombaton, midőn a tavaszi halasztást követően végre ott lehetünk majd Kelemen Barnabás szólóestjén, ahol is három Bach-hegedűpartita kerül a nagy muzsikus vonója alá (Zeneakadémia, szeptember 19., fél nyolc). Valamint Bach-zene és annak kortárs továbbgondolása nyitja Ránki Fülöp (képünkön) ugyancsak őszre átcsúszott koncertjét is, amelynek komponista főszereplője mindazonáltal Dukay Barnabás lesz, aki a nyáron volt 70 esztendős, és így akár prolongált születésnapi ajándéknak is tekinthetjük e programot (Solti terem, szeptember 23., hét óra).

S végezzük e heti ajánlónkat egy messze külföldre szakadt hazánkfiával: Benyovszky Móriccal. A Kamcsatkára elhurcolt, majd tengeri úton onnan sikerrel megszökő, Formosára és Makaóba is szerencsésen eljutó, s utóbb még madagaszkári királynak is megválasztott nemesúr és hétpróbás kalandor most egy francia opéra comique címalakjaként jut elibénk, méghozzá éppen Móric-napon (Eiffel Műhelyház, szeptember 22., nyolc óra). François-Adrien Boieldieu 1800-ban komponálta meg a Benyovszky, avagy a kamcsatkai száműzöttek című dalművét, amelynek koncertszerű leporolására Tóth Sámuel Csaba irányításával készülnek, Boncsér Gergely tenoristával a címszerepben. Mit is mondhatnánk erre? Vivát, Benyovszky!

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.