A Dallasban húsz éve alakult, majd később New Yorkba áttelepült Secret Machines tipikusan az a zenekar, amely több sikert és figyelmet érdemelt volna: 2004-es debütlemezük, a Now Here Is Nowhere különleges, egyedi hangzást hozott a zenei színtérbe csapkodós ritmusszekciójával és kásás gitárhangzásával és remek dalaival: a 9 perces, fokozatosan egyre eksztatikusabb First Wave Intact vagy a nem kevésbé bombasztikus Nowhere Again nagyívű karriert vetítettek elő. Sajnos nem így lett. A két évvel későbbi Ten Silver Drops című album már nem sikerült olyan jól, és a kereskedelmileg többet váró Warner ejtette is a zenekart.
Ezt követően Benjamin Curtis gitáros-énekes kiszállt és megalapította a School of Seven Bellst, így testvére, Brandon (ének, basszusgitár, billentyűk) és Josh Garza (dob) nélküle adta ki 2008-ban a Secret Machines harmadik, cím nélküli lemezét. Itt ismét emelkedett a színvonal, és már a negyedik album is a célegyenesben volt, amikor az együttes 2010-ben feloszlott. Brandon az Interpol turnébillentyűse lett, és 2012-ben nekiállt új saját dalokat fabrikálni – a projektbe testvérét is bevonta, aki ekkor már súlyos beteg volt, és 2013 végén, mindössze 35 évesen elhunyt. De Brandon Curtis az évtized közepén újra elővette a szerzeményeket, és elkezdte élőben játszani azokat Cosmicide nevű új együttesével.
Egyik 2018-as koncertjükre ellátogatott Garza, akit fel is hívtak a színpadra, és egy közös régi dal előadását követően el is döntetett a Secret Machines újjáalakítása. A munkálatokat elnapolta a dobos feleségének súlyos betegsége, de a felépülését követően ismét teljes gőzzel folytatódott a munka. A végeredmény pedig a mindössze 32 perces új album, amelyen pár vendégzenész mellett a néhai Benjamin gitározása is hallható azokról a bizonyos 2013-as demófelvételekről. Az Awake in the Brain Chamberen ismét megkapjuk a csapkodós dobolást, a hozzá remekül passzoló robusztus basszust és a mindezt jótékonyan belengő gitár- és szintifüggönyt. Olyan zene ez, amit jó cuccon, nagy hangerőn érdemes hallgatni, nem laptopon vagy telefonon. Akadnak sodró lendületű zakatolások (Dreaming Is Alright, Angel Come és a csúcspontnak tekinthető Everything’s Under), középtempós darabok (3, 4, 5, Let’s Stay Alive, illetve a School of Seven Bells szintisebb hangzását idéző A New Disaster), és még azokat a slágergyanús szerzeményeket is megkapjuk (Talos’ Corpse, Everything Starts), amelyeket annak idején a Warner hiányolt. Mintha ki sem maradt volna az elmúlt 12 év a zenekar kevés rajongójának (mindössze 3400 lájk a Facebookon), ráadásul hamarosan jön egy EP az albumról lemaradt dalokkal, jövőre pedig megjelenik az a bizonyos 2010-ben félbehagyott lemez, The Moth, the Lizard and the Secret Machines címmel.
TSM Recordings, 2020
