Ám a cikk szerzőjének, Hó Mártonnak (hivatalosan: Horváth Mártonnak) ekkor már voltak színpadi tapasztalatai is, és odahaza is a dalszerzést részesítette előnyben a szimulátorokkal szemben. Arra viszont biztosan nem gondolt, hogy hamarosan megjelenik az első albuma, amelyről csak szépeket írnak. „A lemez egy olyan világba kalauzol el minket, amit bár mindannyian ismerünk, sosem tudtunk igazán szavakba önteni” – ezt is egy kritikus írta…
Hó Marcival a 2007-es Szigeten találkoztam először – mindketten a fesztivál honlapjára készítettünk PR-cikkeket és interjúkat. Sok haverkodásra nem volt idő, rengeteg volt a munka, és egyedül az maradt meg, ahogy a fesztivál végén, távozó félben megjegyzi: „Na, én akkor most végre hazamegyek új lemezeket letölteni.” Az egy évvel későbbi Szigeten ugyanígy együtt dolgoztunk, és akkor ő éppen tagja volt a Hippikillernek. Igazi Sziget.hu-s lineup volt: Bihari Balázs frontember/főszerkesztő mellett Marci basszusgitározott, és az akkor szintén velünk dolgozó Pándi Balázs dobolt. Egy apró színpadon zenéltek, a délutáni sávban, sajnos nem nagy létszámú közönség előtt. Pándinak a koncertet követően megjegyeztem, hogy nagyon jól játszott, de ő visszautasította a dicséretet, mondván, hogy rettenetes másnapossága komoly kihatással volt a teljesítményére.
2009-ben, az akkor még „nagyonzenés” Petőfi rádiónál kezdtünk el dolgozni Marcival külsős szerzőként, illetve a fesztiválokon riporterként – ez egészen 2011-ig, a ma már sajnos fellelhetetlen mr2.hu honlap megszűnéséig tartott. Amikor az elején mindketten bementünk a mostanában bontás alatt álló Bródy Sándor utcai székházba mikrofonvizsgát tenni, akkor mesélte, hogy már nem zenél a Hippikillerrel, viszont tervez egy szólóprodukciót – többek között azzal a Horváth Kristóffal, aki szintén ott dolgozott velünk a 2007-es Szigeten. Kíváncsi voltam, hogy milyenek lesznek a dalai, és aztán amikor megjelent a Dalok a fürdőszobából című Hó Márton és a Jégkorszak-album 2011-ben, egyszerűen ledöbbentem azon, hogy Marci mennyire kiváló dalszerző és előadó. Nem mintha nem bíztam volna benne; egyszerűen csak nem számítottam rá, hogy az a srác, akit én inkább újságírói minőségében ismertem, ilyen jó dalokat is tud írni.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!