Gyász

Örök jégkorszak

Hó Márton (1981–2025)

Zene

„Rögtön az elején tisztázzuk a két játékkal kapcsolatban nyilván felmerülő közhelyes kételyeket: de bizony, egyértelműen jobb valódi színpadon állni, igazi hangszereken játszani, élőben gitározni vagy dobolni, és megtapasztalni, ahogy a rajongók ezrei szurkolnak nekünk. Csakhogy erre a potenciális játékosok 98 százalékának szemernyi esélye sincs” – írta tizenhat évvel ezelőtt a Magyar Narancs az akkoriban divatossá váló rocksztárszimulátorokról.

Ám a cikk szerzőjének, Hó Mártonnak (hivatalosan: Horváth Mártonnak) ekkor már voltak színpadi tapasztalatai is, és odahaza is a dalszerzést részesítette előnyben a szimulátorokkal szemben. Arra viszont biztosan nem gondolt, hogy hamarosan meg­jelenik az első albuma, amelyről csak szépeket írnak. „A lemez egy olyan világba kalauzol el minket, amit bár mindannyian ismerünk, sosem tudtunk igazán szavakba önteni” – ezt is egy kritikus írta…

Hó Marcival a 2007-es Szigeten találkoztam először – mindketten a fesztivál honlapjára készítettünk PR-cikkeket és interjúkat. Sok haverkodásra nem volt idő, rengeteg volt a munka, és egyedül az maradt meg, ahogy a fesztivál végén, távozó félben megjegyzi: „Na, én akkor most végre hazamegyek új lemezeket letölteni.” Az egy évvel későbbi Szigeten ugyanígy együtt dolgoztunk, és akkor ő éppen tagja volt a Hippikillernek. Igazi Sziget.hu-s lineup volt: Bihari Balázs frontember/főszerkesztő mellett Marci basszusgitározott, és az akkor szintén velünk dolgozó Pándi Balázs dobolt. Egy apró színpadon zenéltek, a délutáni sávban, sajnos nem nagy létszámú közönség előtt. Pándinak a koncertet követően megjegyeztem, hogy nagyon jól játszott, de ő visszautasította a dicséretet, mondván, hogy rettenetes másnapossága komoly kihatással volt a teljesítményére.

2009-ben, az akkor még „nagyonzenés” Petőfi rádiónál kezdtünk el dolgozni Marcival külsős szerzőként, illetve a fesztiválokon riporterként – ez egészen 2011-ig, a ma már sajnos fellelhetetlen mr2.hu honlap megszűnéséig tartott. Amikor az elején mindketten bementünk a mostanában bontás alatt álló Bródy Sándor utcai székházba mikrofonvizsgát tenni, akkor mesélte, hogy már nem zenél a Hippikillerrel, viszont tervez egy szólóprodukciót – többek között azzal a Horváth Kristóffal, aki szintén ott dolgozott velünk a 2007-es Szigeten. Kíváncsi voltam, hogy milyenek lesznek a dalai, és aztán amikor megjelent a Dalok a fürdőszobából című Hó Márton és a Jégkorszak-album 2011-ben, egyszerűen ledöbbentem azon, hogy Marci mennyire kiváló dalszerző és előadó. Nem mintha nem bíztam volna benne; egyszerűen csak nem számítottam rá, hogy az a srác, akit én inkább újságírói minőségében ismertem, ilyen jó dalokat is tud írni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.