Gyász

Örök jégkorszak

Hó Márton (1981–2025)

Zene

„Rögtön az elején tisztázzuk a két játékkal kapcsolatban nyilván felmerülő közhelyes kételyeket: de bizony, egyértelműen jobb valódi színpadon állni, igazi hangszereken játszani, élőben gitározni vagy dobolni, és megtapasztalni, ahogy a rajongók ezrei szurkolnak nekünk. Csakhogy erre a potenciális játékosok 98 százalékának szemernyi esélye sincs” – írta tizenhat évvel ezelőtt a Magyar Narancs az akkoriban divatossá váló rocksztárszimulátorokról.

Ám a cikk szerzőjének, Hó Mártonnak (hivatalosan: Horváth Mártonnak) ekkor már voltak színpadi tapasztalatai is, és odahaza is a dalszerzést részesítette előnyben a szimulátorokkal szemben. Arra viszont biztosan nem gondolt, hogy hamarosan meg­jelenik az első albuma, amelyről csak szépeket írnak. „A lemez egy olyan világba kalauzol el minket, amit bár mindannyian ismerünk, sosem tudtunk igazán szavakba önteni” – ezt is egy kritikus írta…

Hó Marcival a 2007-es Szigeten találkoztam először – mindketten a fesztivál honlapjára készítettünk PR-cikkeket és interjúkat. Sok haverkodásra nem volt idő, rengeteg volt a munka, és egyedül az maradt meg, ahogy a fesztivál végén, távozó félben megjegyzi: „Na, én akkor most végre hazamegyek új lemezeket letölteni.” Az egy évvel későbbi Szigeten ugyanígy együtt dolgoztunk, és akkor ő éppen tagja volt a Hippikillernek. Igazi Sziget.hu-s lineup volt: Bihari Balázs frontember/főszerkesztő mellett Marci basszusgitározott, és az akkor szintén velünk dolgozó Pándi Balázs dobolt. Egy apró színpadon zenéltek, a délutáni sávban, sajnos nem nagy létszámú közönség előtt. Pándinak a koncertet követően megjegyeztem, hogy nagyon jól játszott, de ő visszautasította a dicséretet, mondván, hogy rettenetes másnapossága komoly kihatással volt a teljesítményére.

2009-ben, az akkor még „nagyonzenés” Petőfi rádiónál kezdtünk el dolgozni Marcival külsős szerzőként, illetve a fesztiválokon riporterként – ez egészen 2011-ig, a ma már sajnos fellelhetetlen mr2.hu honlap megszűnéséig tartott. Amikor az elején mindketten bementünk a mostanában bontás alatt álló Bródy Sándor utcai székházba mikrofonvizsgát tenni, akkor mesélte, hogy már nem zenél a Hippikillerrel, viszont tervez egy szólóprodukciót – többek között azzal a Horváth Kristóffal, aki szintén ott dolgozott velünk a 2007-es Szigeten. Kíváncsi voltam, hogy milyenek lesznek a dalai, és aztán amikor megjelent a Dalok a fürdőszobából című Hó Márton és a Jégkorszak-album 2011-ben, egyszerűen ledöbbentem azon, hogy Marci mennyire kiváló dalszerző és előadó. Nem mintha nem bíztam volna benne; egyszerűen csak nem számítottam rá, hogy az a srác, akit én inkább újságírói minőségében ismertem, ilyen jó dalokat is tud írni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.