Gyász

Örök jégkorszak

Hó Márton (1981–2025)

Zene

„Rögtön az elején tisztázzuk a két játékkal kapcsolatban nyilván felmerülő közhelyes kételyeket: de bizony, egyértelműen jobb valódi színpadon állni, igazi hangszereken játszani, élőben gitározni vagy dobolni, és megtapasztalni, ahogy a rajongók ezrei szurkolnak nekünk. Csakhogy erre a potenciális játékosok 98 százalékának szemernyi esélye sincs” – írta tizenhat évvel ezelőtt a Magyar Narancs az akkoriban divatossá váló rocksztárszimulátorokról.

Ám a cikk szerzőjének, Hó Mártonnak (hivatalosan: Horváth Mártonnak) ekkor már voltak színpadi tapasztalatai is, és odahaza is a dalszerzést részesítette előnyben a szimulátorokkal szemben. Arra viszont biztosan nem gondolt, hogy hamarosan meg­jelenik az első albuma, amelyről csak szépeket írnak. „A lemez egy olyan világba kalauzol el minket, amit bár mindannyian ismerünk, sosem tudtunk igazán szavakba önteni” – ezt is egy kritikus írta…

Hó Marcival a 2007-es Szigeten találkoztam először – mindketten a fesztivál honlapjára készítettünk PR-cikkeket és interjúkat. Sok haverkodásra nem volt idő, rengeteg volt a munka, és egyedül az maradt meg, ahogy a fesztivál végén, távozó félben megjegyzi: „Na, én akkor most végre hazamegyek új lemezeket letölteni.” Az egy évvel későbbi Szigeten ugyanígy együtt dolgoztunk, és akkor ő éppen tagja volt a Hippikillernek. Igazi Sziget.hu-s lineup volt: Bihari Balázs frontember/főszerkesztő mellett Marci basszusgitározott, és az akkor szintén velünk dolgozó Pándi Balázs dobolt. Egy apró színpadon zenéltek, a délutáni sávban, sajnos nem nagy létszámú közönség előtt. Pándinak a koncertet követően megjegyeztem, hogy nagyon jól játszott, de ő visszautasította a dicséretet, mondván, hogy rettenetes másnapossága komoly kihatással volt a teljesítményére.

2009-ben, az akkor még „nagyonzenés” Petőfi rádiónál kezdtünk el dolgozni Marcival külsős szerzőként, illetve a fesztiválokon riporterként – ez egészen 2011-ig, a ma már sajnos fellelhetetlen mr2.hu honlap megszűnéséig tartott. Amikor az elején mindketten bementünk a mostanában bontás alatt álló Bródy Sándor utcai székházba mikrofonvizsgát tenni, akkor mesélte, hogy már nem zenél a Hippikillerrel, viszont tervez egy szólóprodukciót – többek között azzal a Horváth Kristóffal, aki szintén ott dolgozott velünk a 2007-es Szigeten. Kíváncsi voltam, hogy milyenek lesznek a dalai, és aztán amikor megjelent a Dalok a fürdőszobából című Hó Márton és a Jégkorszak-album 2011-ben, egyszerűen ledöbbentem azon, hogy Marci mennyire kiváló dalszerző és előadó. Nem mintha nem bíztam volna benne; egyszerűen csak nem számítottam rá, hogy az a srác, akit én inkább újságírói minőségében ismertem, ilyen jó dalokat is tud írni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.