„Sorolhatnám hosszan a koncert emlékezetes pillanatait, megpróbálhatnám leírni Fejérvári Zoltán Bach-játékának részleteit, de nem teszem. Nem látom értelmét, bár magam is sokat csináltam egykor, hogy válogatott metaforákba burkoljam az előadás szavakba nem önthető zenei megoldásait. A zenekritika fénykorában, vagyis a 19. században és a 20. század első felében azért volt erre szükség, mert az adott koncertből annyi maradt fenn, amit a hozzáértő (vagy hozzá nem értő) kritikus szavai megőriztek belőle. Mivel a Zeneakadémia szerencsére ezt a koncertet is rögzítette, és az öt évvel ezelőttihez hasonlóan remélhetőleg hamarosan közzé is teszik (légyszi, légyszi), azok is megtalálhatják a maguk számára legemlékezetesebb pillanatokat, akik nem lehettek jelen” – írta nem is leplezett rajongással Fazekas Gergely zenetörténész a 444.hu-n Fejérvári Zoltán zongorakoncertjéről pár hete, amikor Bach hat partitájából négyet hallott a közönség. Január utolsó napján a G-dúr és az e-moll partitákkal zárja a sort a szólista, akit nem csak az idézett tudós tart nemzedéke legegyénibb billentyűsének (Zeneakadémia, január 31., fél nyolc).
Február 2-án pedig a 340 éve született „drága szászé”, G. F. Händelé a pódium a Müpában. Az évente megrendezett zeneszerző-maraton teljes napi programját nem sorolhatjuk fel – a line-up akár egy régizene-fesztiválnak is beillene –, de kiemelhetjük a Budapest Bach Consort koncertjét, amelyen az Apollo e Dafne kantáta csendül fel (fél kettő), a Liszt Ferenc Kamarazenekar szereplését a két Vízizene-szvittel (hét óra), valamint a maratont lezáró Orfeo Zenekart és a Purcell Kórust, amely a Dixit Dominus monumentális zsoltárfeldolgozásával készül (kilenc óra).
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
