„Bátorkodom Fenségednek alázatos tisztelettel néhány zenedarabot küldeni, éspedig kegyesen reám bízott kedves tanítványom, Beethoven egy kvintettjét, egy nyolcszólamú Parthie-ját, egy oboaversenyét, zongoravariációit és egy fúgáját. Hízelgek magamnak azzal a gondolattal, hogy Fenséged e műveket Beethoven jelenlegi tanulmányaiban tanúsított rendkívüli szorgalmának bizonyságaként kegyesen fogadja. E darabok alapján szakértő és nem szakértő egyaránt kénytelen pártatlanul elismerni, hogy Beethoven idővel legnagyobb zeneművészének rangjára emelkedik, és én büszke leszek, hogy magamat a mesterének nevezhetem. Azt kívánom csak, hogy még jó ideig nálam maradhasson. Ha pedig már Beethovenről beszélünk, engedje meg Fenséged, hogy néhány szót ejtsek az anyagi helyzetéről…”
1793 végén ekképp számolt be tanítványa előmeneteléről Beethoven bonni urának és mecénásának Joseph Haydn, ám nemigen sikerült meggyőznie Miksa Ferenc választófejedelmet, aki válaszában ide lyukadt ki: „Azon gondolkodom inkább, nem kellene-e Beethovennek ide visszatérnie, hogy elláthassa szolgálatát. Mert kétlem, hogy jelenlegi ott-tartózkodása a zeneszerzésben és az ízlésben különösebb előrehaladást jelentene számára.” A dolgok azonban éppen fordítva alakultak: nem Beethoven tért vissza Bonnba, hanem alig pár hónap múltán II. József és Marie Antoinette legkisebbik öccsének kellett odahagynia fejedelmi székhelyét, és Bécsbe menekülnie (a franciák elől). Ha megérte volna, Beethoven eredeti szándékának megfelelően neki dedikálja I. szimfóniáját, mely művet mi most élő és valóságos koncerten hallhatunk. A Keller András által vezényelt Concerto Budapest ugyanis e szimfóniát, valamint a Pastoralét adja elő szokott, ám most mégis oly rendkívülinek tetsző nyáresti hangversenyén – a „hétköznapi hősök tiszteletére” (Pesti Vármegyeháza díszudvar, július 9., nyolc óra).
Beethoven ezt az első szimfóniáját egy igen nagyszabású muzikális akadémia zárószáma gyanánt bocsátotta a bécsi közönség elé 1800. április 2-án. A valóságos koncertmonstrum műsorán Haydn Teremtésének két részlete is elhangzott, jóllehet, az ifjú titán lekicsinylően nyilatkozott az oratórium vélelmezett felszínességéről, az idős mester pedig ekkortájt gúnyosan „nagymogulnak” titulálta hajdani tanítványát. Haydn papa remekművét ugyancsak elénk hozza most a jó sors, méghozzá szintúgy valódi hangversenyen. Igaz, ehhez szombaton Vác felé kell vennünk az irányt, de megéri, hiszen a Régi Zenei Napok befejezéseként a Vashegyi György által irányított Purcell Kórus és Orfeo Zenekar produkcióját hallhatjuk majd (Vác, Székesegyház, július 11., nyolc óra).
Végezetül emlegessünk még egy autósmozis opciót, elvégre a Müpa legutóbbi ajánlónkban beharangozott új kezdeményezése a jövő hétre is ígér számunkra élményt a kültéri parkolóban. Vagyis szerda este Mozart és Rossini Figaro-operáiból énekel majd részleteket egy sor nagyszerű énekesünk – így többek közt Baráth Emőke, Bretz Gábor és Kálmán Péter is –, Madaras Gergely vezényletével (július 15., kilenc óra).
