Lemez

Floorplan: Paradise

  • Velkei Zoltán
  • 2013. augusztus 25.

Zene

Robert Hood nem pihen: tavalyi, méretes és igencsak kiemelkedő albumát (Motor: Nighttime World 3) újabb konceptlemez követi.

A Paradise-t Floorplan alteregójával jegyzi, a végeredmény pedig szintén egy technógyűjtemény - a felvételek azonban a gépek hűvössége helyett inkább az emberre fókuszálnak: a tíz számon keresztül hallható, jobbára masszív technót chicago house esztétika, gospel- és soulelemek, illetve a hetvenes évek diszkóéletérzése teljesíti ki.

Míg Hood tavalyi albumán a különböző számformák - pl. az ambientes átvezetők és az elnyújtott, mély technók, illetve az ezekből keletkező részegységek - változatos elhelyezése kulcsszereppel bírt, addig a Paradise nem rendelkezik semmilyen különleges struktúrával, és a felvételek hosszúságukban sem különböznek nagyon egymástól - szinte egységesen hat perc körüliek. Hood rendre néhány hangmintát ismételget, melyek hipnotikussága felvételről felvételre, mantraszerűen tudatosítja a hallgatóban a minimalizmus lényegét: a kevesebb több.

Az album közepén mégis van egy kakukktojás. A Never Grow Old olyan, mintha az egész detroiti technószíntérnek szólna: selymes női vokál ismétli folyamatosan a címet a gospel hagyományainak megfelelően, miközben rendkívüli energikussággal dübörög a négynegyed. Hood az első percben effektként egy bakelit sercegésével kelt örökzöld hangulatot, a klasszikus hangzással és a cím állandóságot sugalló üzenetével pedig megteremti azt a rendkívüli harmóniát, ami a detroiti technót 2013-ban is elképesztővé teszi.

M-Plant/Aktrecords, 2013

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.