Lemez

Floorplan: Paradise

  • Velkei Zoltán
  • 2013. augusztus 25.

Zene

Robert Hood nem pihen: tavalyi, méretes és igencsak kiemelkedő albumát (Motor: Nighttime World 3) újabb konceptlemez követi.

A Paradise-t Floorplan alteregójával jegyzi, a végeredmény pedig szintén egy technógyűjtemény - a felvételek azonban a gépek hűvössége helyett inkább az emberre fókuszálnak: a tíz számon keresztül hallható, jobbára masszív technót chicago house esztétika, gospel- és soulelemek, illetve a hetvenes évek diszkóéletérzése teljesíti ki.

Míg Hood tavalyi albumán a különböző számformák - pl. az ambientes átvezetők és az elnyújtott, mély technók, illetve az ezekből keletkező részegységek - változatos elhelyezése kulcsszereppel bírt, addig a Paradise nem rendelkezik semmilyen különleges struktúrával, és a felvételek hosszúságukban sem különböznek nagyon egymástól - szinte egységesen hat perc körüliek. Hood rendre néhány hangmintát ismételget, melyek hipnotikussága felvételről felvételre, mantraszerűen tudatosítja a hallgatóban a minimalizmus lényegét: a kevesebb több.

Az album közepén mégis van egy kakukktojás. A Never Grow Old olyan, mintha az egész detroiti technószíntérnek szólna: selymes női vokál ismétli folyamatosan a címet a gospel hagyományainak megfelelően, miközben rendkívüli energikussággal dübörög a négynegyed. Hood az első percben effektként egy bakelit sercegésével kelt örökzöld hangulatot, a klasszikus hangzással és a cím állandóságot sugalló üzenetével pedig megteremti azt a rendkívüli harmóniát, ami a detroiti technót 2013-ban is elképesztővé teszi.

M-Plant/Aktrecords, 2013

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.