rajzfilm - ÉGENJÁRÓK

  • - kg -
  • 2010. március 11.

Zene

Hol vagyunk? Egyfelől az animék kedvenc tartózkodási helyén, egy szépen táguló alternatív univerzumban, másfelől mélyen Mamoru Oshii életművében. Előbbi arról ismerszik meg, hogy az aggodalmárok minden fenyegető jövőképe és népszerű öszszeesküvés-elmélete valóra vált; országok helyett rivális nagyvállalatok háborúzgatnak egymással, a pilótafülkékben örök fiatalságra programozott koravén kamaszok kezelik a kormányt, földet érve pedig életük hiábavalóságáról morfondíroznak.
Hol vagyunk? Egyfelõl az animék kedvenc tartózkodási helyén, egy szépen táguló alternatív univerzumban, másfelõl mélyen Mamoru Oshii életmûvében. Elõbbi arról ismerszik meg, hogy az aggodalmárok minden fenyegetõ jövõképe és népszerû öszszeesküvés-elmélete valóra vált; országok helyett rivális nagyvállalatok háborúzgatnak egymással, a pilótafülkékben örök fiatalságra programozott koravén kamaszok kezelik a kormányt, földet érve pedig életük hiábavalóságáról morfondíroznak. Mamoru Oshii munkássága a bassett houndok iránti elfogultságon túl a Ghost in the Shell kultuszáról (is) híres, mely mindmáig beragyogja az életmûvet. E fényes és áhítatra kötelezõ ragyogásban szlalomozik az égen néhány élet-halál harcot folytató high-tech harci kávédaráló - céges repülõ valamennyi, ahogy nagyjából minden céges ebben a jól festõ világvázlatban. Amilyen energikusak a légi csaták, oly enerváltan folyik az ügyintézés odalent; ólomlábon cammog elõre az idõ, a pilóták és pilótanõk mintha valami kimondatlan, de egyre súlyosbodó bizonyosságot sétáltatnának (csak a Bassett Hound battyog szabadon). Inkább érdekes, mintsem idegesítõ ez az animációs köldöknézés (ilyen animeválaszték mellett persze nem kunszt egzotikusnak tûnni), s ha a látványosan alulrajzolt élõlények hajlamosak is szócsõként viselkedni (és pisztolyt szorongatva szeretkezni), túlságosan nem lehet neheztelni rájuk. Kecske-káposzta helyzet a mátrixban: azoknak is jó, akik az életmû felõl jönnek, de azok sincsenek kiküldve, akiknek nincs meg az összes megfejtés.

A Corner Film bemutatója

*** és fél

Figyelmébe ajánljuk

Köszönjük meg a Fidesznek a sok-sok leleplezést!

A Fidesz számára úgy kell a titkos terveket szövő ellenség leleplezése, mint a levegő: egyszerre mutat rá az ellenség vélt szándékaira, és tereli el a figyelmet önmaga alkalmatlanságáról. De hogyan lehet leleplezni hetente valamit, amit már mindenki tud? Hányféle leleplezés van? És hogy jön ide a konyhában ügyködő Magyar Péter? Ezt fejtettük meg.

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.