A néhai Moloko énekesnője két remek szólóalbum (Ruby Blue, Overpowered) után tűnt el kicsit a radarról, s néhány egzotikus produkciót (például a többnyire klasszikus olasz slágerek feldolgozásait tartalmazó Mi Senti EP-t) leszámítva leginkább mások lemezeire énekelt. Hogy azután egy év leforgás alatt két albummal is jelentkezzen: a tavalyi, tisztes sikert arató Hairless Toys album mellé most nyugodtan oda lehet helyezni a Take Her Up To Montót is, mely úgy folytatás, hogy nem a maradékból készült afféle zenei brassói.
De nem is pusztán kicsit macerásabban befogadható, merészebb és kísérletezőbb ikertestvér, ahogy maga Róisín állítja – a befogadó elsősorban nem a macerát fedezi fel benne, hanem a szépséget, amit a művésznő alkotói vénájának köszönhetünk. Komponistaként saját otthonos világából pásztázza a popzene gigantikus univerzumát, majd kreatív guberálóként minden kacatot hazahord, mely azután a keze között változik arannyá. Hibátlanul összerakott (ebben segítségére volt az ősrégi munkatárs, Eddie Stevens), kellően drámai/melodramatikus fordulatokkal, csavarokkal, zenei ötletekkel megbolondított dalok sorát hallhatjuk, melyek perfektül hozzák Murphy évek alatt jól kialakított, popból, elektronikából, dzsesszből, soulból lepárolt, sajátjává asszimilált hangzását. Erős számokból sincs hiány: a felütésként is remek Mastermindtól az olasz slágerek világát is hasznosító Lip Service-en át a balladisztikus, albumzáró Sitting And Countingig remek túra az új album, melyet öröm bejárni.
Play It Again Sam, 2016
