mi a kotta?

Miniszterelnök, kormányhatározat

  • mi a kotta
  • 2016. szeptember 4.

Zene

„Volt egyszer Vesztfáliában, Thunder-ten-Tronckh báró úr kastélyában egy fiatal legényke, akinek a természet a legszelídebb hajlamokat adományozta. Arca is tükrözte lelkét. Nyílt esze volt, de egyúttal igen jámbor észjárása; azt hiszem, ezért is hívták Candide-nak, vagyis jámbornak. A ház régi cselédei sejtették, hogy tulajdonképpen a báró úr húgának volt a fia, apja meg egy szomszédos, derék, becsületes nemesember, akihez azonban ez a hölgy sosem akart férjhez menni, mert mindössze hetvenegy őst tudott kimutatni családfáján, míg a többit megrágta az idő rozsdás vasfoga.” Így indul Voltaire Candide-ja, s a nevezett fiatalember utóbb nemcsak a „műveljük kertjeinket” megváltó életvezetési elvének felismeréséig jutott el, de a huszadik század közepére egy operett címszereplője vált belőle. Ekkor, közelebbről 1956-ban ugyanis a New York-i Broadway egyik színházában bemutatták Leonard Bernstein Candide-ját, amely első formájában, mondhatni megbukott: szégyenszemre mindössze 73 (!) előadás után sietve le is vették a műsorról. A Bernstein-operett azóta persze már klasszikussá emelkedett, a nyitányát pedig (meg tán még két áriáját) olykor minálunk is előadják. Így lesz ez szombaton a Győri Filharmonikus Zenekar fertődi szabadtéri koncertjén is, ahol e nyitány csupa múlt századi amerikai klasszikus társaságában hangzik majd fel (augusztus 6., nyolc óra). A Balázs Jánost is szerepeltető, méghozzá a Rhapsody in Blue zongoraszólamával megbízó koncert legelső száma például Ferde Grofé Mississippi-szvitje lesz. Grofé, a „jazz miniszterelnöke” egyéb­iránt az Egyesült Államok megannyi táját megzenésítette az Old Man Rivernek szentelt 1925-ös szvit nyomában: a Grand Canyont, a Hudson folyót, San Franciscót és a Yellowstone-t csakúgy, mint a Niagara-vízesést és a kaliforniai Death Valley-t.

Ezen a szombaton másfelé is érdemes eltávoznunk a fővárosból, amennyiben olthatatlanul élőzenére vágynánk. Gödöllőn, a királyi kastélyban például a viruló tehetségű Baráth Emőke és a kisváros szimfonikus zenekarának vonóskara ad közös koncertet: Corelli és Vivaldi, valamint Händel műveiből szemezgetve, s az utóbbi mestertől természetesen áriákat is kiválasztva (augusztus 6., hét óra). Tokajban pedig a Crescendo Nyári Akadémia idei szemesztere zárul majd részvételre és meghallgatásra érdemes eseményekkel, ezen a szombat estén éppenséggel Shakespeare-operajelenetek sorát ígérve a Paulay Színház közönségének, csupa fiatal énekes felvonultatásával (augusztus 6., hét óra).

És végezetül szerda estére egy budapesti program: Plácido Domingo szabadtéri ingyenes koncertje a Bazilika előtt (augusztus 10., nyolc óra). A tény, hogy ennek a koncertnek a létrejöttét egy külön kormányhatározat tette lehetővé, tagadhatatlanul kölcsönöz némi kellemetlen mellékízt az eseménynek, de ettől azért Domingo mégiscsak Domingo marad. Őt vagy éppen a remek Pasztircsák Polinát (képünkön) akkor is érdemes lehet meghallgatnunk, ha közben tán le is kell küzdenünk magunkban járulékos ellenérzéseinket.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.