mi a kotta?

Miniszterelnök, kormányhatározat

  • mi a kotta
  • 2016. szeptember 4.

Zene

„Volt egyszer Vesztfáliában, Thunder-ten-Tronckh báró úr kastélyában egy fiatal legényke, akinek a természet a legszelídebb hajlamokat adományozta. Arca is tükrözte lelkét. Nyílt esze volt, de egyúttal igen jámbor észjárása; azt hiszem, ezért is hívták Candide-nak, vagyis jámbornak. A ház régi cselédei sejtették, hogy tulajdonképpen a báró úr húgának volt a fia, apja meg egy szomszédos, derék, becsületes nemesember, akihez azonban ez a hölgy sosem akart férjhez menni, mert mindössze hetvenegy őst tudott kimutatni családfáján, míg a többit megrágta az idő rozsdás vasfoga.” Így indul Voltaire Candide-ja, s a nevezett fiatalember utóbb nemcsak a „műveljük kertjeinket” megváltó életvezetési elvének felismeréséig jutott el, de a huszadik század közepére egy operett címszereplője vált belőle. Ekkor, közelebbről 1956-ban ugyanis a New York-i Broadway egyik színházában bemutatták Leonard Bernstein Candide-ját, amely első formájában, mondhatni megbukott: szégyenszemre mindössze 73 (!) előadás után sietve le is vették a műsorról. A Bernstein-operett azóta persze már klasszikussá emelkedett, a nyitányát pedig (meg tán még két áriáját) olykor minálunk is előadják. Így lesz ez szombaton a Győri Filharmonikus Zenekar fertődi szabadtéri koncertjén is, ahol e nyitány csupa múlt századi amerikai klasszikus társaságában hangzik majd fel (augusztus 6., nyolc óra). A Balázs Jánost is szerepeltető, méghozzá a Rhapsody in Blue zongoraszólamával megbízó koncert legelső száma például Ferde Grofé Mississippi-szvitje lesz. Grofé, a „jazz miniszterelnöke” egyéb­iránt az Egyesült Államok megannyi táját megzenésítette az Old Man Rivernek szentelt 1925-ös szvit nyomában: a Grand Canyont, a Hudson folyót, San Franciscót és a Yellowstone-t csakúgy, mint a Niagara-vízesést és a kaliforniai Death Valley-t.

Ezen a szombaton másfelé is érdemes eltávoznunk a fővárosból, amennyiben olthatatlanul élőzenére vágynánk. Gödöllőn, a királyi kastélyban például a viruló tehetségű Baráth Emőke és a kisváros szimfonikus zenekarának vonóskara ad közös koncertet: Corelli és Vivaldi, valamint Händel műveiből szemezgetve, s az utóbbi mestertől természetesen áriákat is kiválasztva (augusztus 6., hét óra). Tokajban pedig a Crescendo Nyári Akadémia idei szemesztere zárul majd részvételre és meghallgatásra érdemes eseményekkel, ezen a szombat estén éppenséggel Shakespeare-operajelenetek sorát ígérve a Paulay Színház közönségének, csupa fiatal énekes felvonultatásával (augusztus 6., hét óra).

És végezetül szerda estére egy budapesti program: Plácido Domingo szabadtéri ingyenes koncertje a Bazilika előtt (augusztus 10., nyolc óra). A tény, hogy ennek a koncertnek a létrejöttét egy külön kormányhatározat tette lehetővé, tagadhatatlanul kölcsönöz némi kellemetlen mellékízt az eseménynek, de ettől azért Domingo mégiscsak Domingo marad. Őt vagy éppen a remek Pasztircsák Polinát (képünkön) akkor is érdemes lehet meghallgatnunk, ha közben tán le is kell küzdenünk magunkban járulékos ellenérzéseinket.

Figyelmébe ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.