Az író évek óta nyomkereső munkát végez: apja emlékeit gyűjti, faggatja, hosszabbítja. Vonatjegyeket, fényképeket, megsárgult okiratokat, porlepte tárgyacskákat, megdohosodott ruhadarabokat, uratlanná árvult kellékeket vesz elő, hogy mintegy halála után megteremtse - mondhatnám: kitalálja - apja alakját. Értelmet ad az apa értelmetlennek tetsző életének. Az apa, ha élne, eltöprenghetne: hát így élek én halálom után? Ki láthat meg engem, amikor már nem vagyok? Csak a fiam. (A Halottak apja című könyv, ez a monumentális filigrán 2003-ban jelent meg.)
És most itt a folytatás, az Apám barátja. Hogyan? Hát barátja is volt ennek az embernek? Nem csak Mensch an sich, önmagának és a fennebbvalónak való és valóságos volt? Akadt valaki, aki mást is megtapasztalt belőle, mint ami
egy unalmas halandó
hétköznapi rendje? Igen is, meg nem is. "Apám barátjáról kell írnom... Arról az emberről, aki nem volt apám barátja" - kezdi az író, s ezzel voltaképp meg is határozta azt a tudást, amely könyvének tartalmát adja. Mindent megírni azokról, akikről semmit sem tudunk - mintha ez volna a hallgatólagos irányító idea.
Györe ábrázolásának legmeghökkentőbb eleme, hogy a barátság történetét egy örökös, szilárd nem-barátság mintájaként idézi fel. Már a könyv elején tisztázza: apámnak nem volt barátja. És mégis, mégis megtörténik a váratlan: a könyv száz oldalának elolvasása után kirajzolódik szemünk előtt egy furcsa, félénk, szokásaihoz tíz körömmel ragaszkodó, egészen a haláláig héjban maradó egyéniség alakja. Mert ebből a könyvből is kiviláglik: az író, Györe Balázs alig-alig tudhatott meg valamit életükben a két másik férfi életéről. Úgy is mondhatnám: ez a könyv is egy tetszhalott életrajza. Egy nemlétező születése. Mert amint ez a barát is - amíg élt - vastag ködnek rémlett, tömör titoknak, "Észak-foknak, idegenségnek", addig holtában annyira megelevenedik, hogy olvasás közben úgy tűnik, egy hadvezér életrajza sem nyújthatna többet, fontosabbat.
Györe Balázs sok kis esemény-szemcsét seper a lapokra a barát mindennapjaiból: csüngő-hintázó kabátgombjait (amelyeket a Györe-mama fel-felvarrt), a lyukas zsebből a nadrágszáron át a bőr mellett földre csusszanó pénzérmét, jobbra dőlő ékezeteit ("ékezetei jobbra dőlnek, mintha ferdén esne a magánhangzókra az eső"), a papírkáit, egyebeket. Bámulatosan takarékos, tapintatos modorban mindent megemlít: a barát rigolyáit, a rejtőzködését, az elesettségét. Egyedüllétét, tolakodástól mentes ragaszkodását, szertartásszerű érkezéseit, minden fellelhetőt. Egész magányéletét.
Az író, úgy tűnik, a maga számára is tisztázni óhajt valami létfontosságú eseménysort: ki a hőse, miért olyan, amilyen, és főleg: megismerheti-e még ezen emlékmű építése közben azt az embert, aki az ő életének menetét is fontos vonatkozásokban meghatározza. Ez a könyv egzisztenciális mélyrétege. Nem is egy barátság története bomlik ki itt, hanem más; más történik meg (és ezt maga az író is élesen látja): itt "a barátság érdekében mondanak el egy történetet". A folyamatos és aprólékos rögzítésre törekvő emlékezés, szó se róla, olykor helyettesíti az eszményítés hagyományos technikáit; de mégis, az író ismerethiányának ismételt emlegetése és a ködszurkálás heroikus gesztusai a könyvnek komoly vonzerőt biztosítanak.
Az ábrázolás újdonsága továbbá, hogy itt két szokatlan alkatról van szó: az apa is, a barát is szinte magzati állapotban élte le az évtizedeket, senkire nem hagyatkozó, senkire nem támaszkodó vakmerőséggel. Senkim, barátom! - hangzik el a könyv egyik pontján. A két figura a könyvben csupán több évtizedes földi tartózkodásának aprócska kísérőanyagaival van jelen; és az író nem is mesterkedik abban, hogy utólag valamiféle érzelmi hátteret, metafizikus gőzt vagy szellemi elrugaszkodást hazudjon e kapcsolat hátterébe. Nem. Éppen az a hiteles írói erőfeszítés, ahogyan Györe Balázs e két elszakíthatatlan ember törékeny érintkezési szokásait megörökíti.
A létezés peremén lezajló élet, a feltűnéstől mentes jelenlét, a részleges eltűnésben megvalósuló pálya: ez az író főtémája, érdeklődésének legmélyebb rétege. Ezek az emberek éltek ugyan, de nem volt életük. "Hát erről szó sincs: örömmel és melegséggel kijelenteni valamit. Inkább mintha mindig közvetlenül a halál előtti állapotban lennék" - írja Györe. És ezen a ponton, az efféle megnyilatkozások hajtűkanyarjaiban ismerjük fel: ez a könyv (mint az előző prózakönyv is) valójában vallomás, kinyílás, ásás lefele-befele, egyfajta véglegesség, centrális masszívum keresése az író életében. Györe Balázs a maga számára kíván tisztázni valami elmúltat, hogy tájékozódhasson a saját életében, a jelenben. Nem csupán emléket állít, hanem először nevez meg valamit, ami az ő bolyongásaiban is iránytűként szolgálhatna. Ez a mélységesen személyes érdek teszi a művet olyan megrázóvá. Másrészt mintha áldozatot mutatna be az apának, miközben a barát szokásait rekonstruálja. Mintha meg akarna újítani valamit,
magasba szeretne emelni
valamilyen értéket, valamilyen halovány kristálytárgyat, hogy mások is eligazodhassanak életük fulladó időszakaiban. "Helyzetünk éneke" ez. Kis jegyzeteket írni a közelünkben, a szemünk előtt lezajlott rejtelmekhez. Megtanulni a semmiségeket. "Kivezetni másokat a szenvedésből." Felmutatni mások - s főleg hozzátartozóink - életében a félelmetes és egyszersmind tündéri elemeket.
Végül: van a könyvnek egy furcsa, alig érzékelhető, szakrális vonása is. A kötettel, úgy tűnik, a holtakkal való foglalkozás, szembesülés, kiegyezés szokásrendje folytatódik a magyar irodalomban. A holtak - ebben az esetben az apa, a barát - hovatovább mágikus viszonyítási ponttá érnek; alakjuk mérce, emlékük az utód-elevenek lelkiismeretének legfontosabb mozgatója. "Nem bírok a halottakkal. Talán bennük vált igazán élővé az Isten" - hangzik el a könyv vége táján. Erről beszélek: azok, akik nincsenek többé, itt-hagyott tárgyi környezetük szakrális erejével teremtenek erővonalakat az utódok életében. Kicsit javulunk, ha emlékezünk. Talán utolsó erényünk, hogy emlékezni tudunk.
Györe ebben a kitűnő könyvben mintha azt mondaná: utóbb a kérdésekkel kell együtt élnünk. Ha már az emberekkel, míg éltek, nem tudtunk.
Kalligram, 2006, 104 oldal, 1700 Ft
