Az utóbbi évtizedekben Dél-Korea a klasszikus zenei tehetségek különlegesen bőséges lelőhelyének bizonyult. Sok nagyszerű előadó származik onnan, köztük jobbnál jobb zongoraművészek is. Az elterjedt, ám hamis általánosítás szerint a dél-koreai zongoristák, akik a legkülönfélébb nemzetközi versenyeken diadalmaskodva kezdik meg fényes pályájukat, többnyire gépiesen játszó, lélektelen virtuózok. Jó néhányan cáfolják e sztereotípiát, például a huszonhat éves Szong Dzsin Cso is. Ő a 2015-ös varsói Nemzetközi Chopin Verseny győztese, és már a tavaly megjelent Mozart-lemezével is elkápráztatta a közönséget kristályosan csengő és fényt árasztó hangjával, rugalmas ritmikájával, kecsesen tagolt dallamaival és árnyalt dinamikájával, tolmácsolásainak költőiségével.
Ezek az erényei most sem hagyják cserben, amikor új lemezén a zenetörténet három kivételes súlyú kulcsművét szólaltatja meg. Schubert Wanderer-fantáziáját, Berg op. 1-es Szonátáját és Liszt h-moll szonátáját közös nevezőre hozza, hogy mindhárom alkotás korszakhatárt jelöl ki: Schuberté a klasszikát köti össze a romantikával, Liszté és Bergé a romantikát a modernséggel, ráadásul mindhárom a zenei folyamatok sűrítésének, összefogásának kivételes mesterműve. Nagyon jól illenek egymáshoz, és nagyon jól illik a művek nagyságrendjéhez a kiérlelt, mély, gazdag előadás, a karakterek sokféleségén is átsütő egységes szemlélettel, a fogalmazás koncentráltságával és a kifejezésmód erejével. Szong Dzsin Cso világklasszis virtuóz – muzsikálását hallgatva magától értődőnek érezzük a hangszeres perfekciót, és figyelmünk inkább az előadásmód szuggesztivitására és poézisére irányul: az interpretáció nagyságrendjére, amely méltó a szerzőkhöz és műveikhez egyaránt.
Deutsche Grammophon, 2020
