mi a kotta?

A legostobább isten

  • mi a kotta
  • 2020. július 18.

Zene

„Mily elviselhetetlenné válnak ezek a sisakos, állatbőrbe bújt emberek a negyedik estére… Képzeljék el: soha nem jelennek meg átkozott vezérmotívumuk kísérete nélkül; némelyik még el is énekli azt! Ez annak az embernek az enyhén tébolyult állapotára emlékeztet, aki névjegykártyáját átnyújtva, annak tartalmát lírai deklamáció formájában hozza tudtunkra! Az efféle megduplázott hatáskeltés végtelenül idegtépő; és mivé lesz az a pszichológiai szerep, amely a zenekarnak jutott, hogy a négy este során megszámlálhatatlan kommentárt erőszakoljon ránk a történethez kapcsolódóan, amelynek középpontjában az elveszett és megtalált, afféle gyermeki körjátékokhoz hasonlóan kézről kézre járó gyűrű áll? Nem beszélve arról, ahogy a zenekar nyögvenyelősen igyekszik aláfesteni Wotan értetlenségét is minden őt körülvevő dologgal kapcsolatban! Mert ez a főisten a legostobább az istenek között. Azzal tölti az idejét, hogy szakadatlanul egy olyan történetet meséltet magának, melyet a Nibelung-üzemekben poshadó legfogyatékosabb törpe is megértene; ő azonban mást se csinál, csak a dárdáját lengeti, lángokat lobbant, vagy helyrehozhatatlan baklövéseket követ el, amelyek újra és újra kérdésessé tesznek mindent!”

Mit szépítsük, ily gunyorosan írt Wagner Ring-tetralógiájáról 1903-as kritikájában Claude Debussy, ám bennünket ez a mégoly lesújtó vélemény sem tántoríthat el a „vén Klingsor” zenedrámáitól. Annál is kevésbé, hiszen a hétvégén tovább élvezhetjük a netre áttelepített Budapesti Wagner-napok programját: pénteken hattól A walkür, szombaton ugyanez órától a Siegfried, majd vasárnap Az istenek alkonya felvételének örülve. A Müpa honlapján, Facebook-oldalán és YouTube-csatornáján e három estén a 2015-ös és a 2016-os sorozatok emlékét éldelhetjük majd, többek között olyan operaművészeket találva A Nibelung gyűrűje főszerepeiben, mint Waltraud Meier, Irene Theorin, Anja Kampe, Kurt Rydl vagy épp az élete egyik utolsó előadásán Siegmundként a pesti közönség elé lépett Johan Botha. És mert Wagnerből a sok sem elég, így szerdán hattól A nürnbergi mesterdalnokok 2013-as előadása vár reánk: James Rutherfordnak a szokottnál fiatalosabb Hans Sachs-alakításával, valamint Bo Skovhus tenyeret viszkettetően frenetikus Sixtus Beckmesserével.

Mindemellett péntek hat órától vasárnap éjfélig a Wagnerről oly fanyarul nyilatkozó Debussy egyetlen befejezett operájához, a csodálatos Pelléas és Mélisande-hoz is szerencsénk lehet, hála a Zürichi Operaház konzervközvetítésének (opernhaus.ch). A Dmitrij Csernyakov rendezésében és Corinne Winters (képünkön) női főszereplésével elénk kínálkozó remekmű pedig diadalmasan fölmutatja majd a dialektika hatalmát: ezúttal éppenséggel a programszerű Wagner-kicsinylés és az eltörölhetetlen wagneri hatás kettőssége révén.

Egyebekben váltig bizakodjunk, hiszen most már nemcsak a Fesztiválzenekar, de az Óbudai Danubia Zenekar is szerenádozik! A szentendrei #KULTSZERENÁD-sorozat koncertjeit szombatonként tartják, persze korántsem csupán a helybeliek, de az együttes Facebook-követői számára is.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.