„Madame Malibran ifjú hölgy, gyönyörű és pazar kiállású, parókás, teli tűzzel és erővel, és ugyanakkor tüntetően kacér előadását részben a maga kitalálta ravasz díszítésekkel cicomázza fel… Szépségesen színészkedik, a pózai is jók, csak az a kár, hogy olyan gyakran túloz, és oly sokszor kerül a kínos nevetségesség közelébe… A második felvonás után hosszú divertissement következett, tele gimnasztikával és abszurditással, és így folyt ez fél tizenkettőig. A darab félholttá csigázott, de háromnegyed egyig kitartottam, amikor is Malibran végre kilehelte a lelkét, megannyi viszolyogtató lihegés és sikoltozás közepette. Ez már sok volt, úgyhogy hazamentem.” 1829 tavaszán nem kisebb operalátogató, mint az épp Londonban időző Felix Mendelssohn értékelte ilyen lekicsinylően az operatörténet egyik első igazi nagy dívája, Maria Malibran színpadi teljesítményét – hogy kevéssel utóbb aztán persze ő maga is komponáljon egy áriát az ünnepelt énekesnő számára. A Rossini–Bellini- és Donizetti-operák egykorú heroinájának primadonnaszerepét és szerepkörét operai művésznők egymást követő nemzedékei örökölték meg az elmúlt majd’ két évszázad során. A mai Malibran-örökösök két talán legkiválóbbika az elkövetkező napokban éppen Budapestre látogat majd, hogy egyik is, másik is áriaestet adományozzon a magyar közönségnek. A szőke Elīna Garanča (képünkön) jövő hétfőn az Erkel Színházban (február 25., fél nyolc), a barna Olga Peretyatko pedig másnap a Müpában fog a pódiumra lépni, sőt vonulni (Nemzeti Hangversenyterem, február 26., fél nyolc). Szóval csak rajta, tessék: kinek a szőke, kinek a barna!
Más vendégművészek ellenben együtt érkeznek majd, méghozzá a hangszeres virtuóz és avatott kamaramuzsikus. Joshua Bell és Sam Haywood ez a két kiváló zenész: ők hegedű-zongora szonáták előadóiként turnéznak épp a nagyvilágban, Beethovent, Grieget és Prokofjevet játszva (Zeneakadémia, február 25. fél nyolc). A budapesti közönségkedvenc, az amerikai hegedűs mindazonáltal nem az egyetlen Joshua lesz, aki miatt a Liszt Ferenc tér felé vehetjük az irányt mostanában, hiszen jövő kedden Händel 1747-es oratóriuma, a Joshua jut a közönség elé jócskán megkésett magyarországi bemutató gyanánt (február 26., fél nyolc). Az ótestamentumi címszerep a tenor Szigetvári Dávidé lesz, a produkció közreműködői és hallgatói pedig Németh Pál vezérlete alatt léphetnek be az ígéret földjére.
Egyebekben régi ismerősünk, Pinchas Steinberg a Budapesti Fesztiválzenekar Bizet–Sosztakovics–Muszorgszkij(–Ravel) koncertjeit vezényli majd (Nemzeti Hangversenyterem, február 27. és 28., háromnegyed nyolc), s a bariton Michael Volle Bach-kantátákkal érkezik az Akademie für Alte Musik Berlin társaságában (Nemzeti Hangversenyterem, március 1., fél nyolc). Végül az idei Cziffra Fesztivál programjáról ajánljuk azt a szombati szonátaestet, melyen a meg- és kikerülhetetlen főszervező, Balázs János a nagy csellistával, Várdai Istvánnal kamarázik majd (Zeneakadémia, február 23., fél nyolc).
